Tóth Gergely magyar

Visszapörgeted az eseményeket a kezdetektől. Onnantól, hogy felkeltél és magadhoz vetted azt a tárgyat, s ha legyőzöd magadban a kétségbeesést, kitisztul elméd és képessé válsz odafigyelve gondolkodni. Ez igaz az életünkre is. Már a történések elején ott a válasz mindenre, csak észre kell venni!

56. oldal

– Ez itt Eldír, Észak Lángja – itt kis hatásszünetet tartott, de mivel látta, hogy a név semmit nem mond Laciéknak, lejjebb eresztette – Tessék, itt vagytok, éreztek, de egy vacak fantasyt sem olvastatok…
– A Gyűrűk Urát olvastam – mondták majdnem egyszerre.

137. oldal

„Csak tetteinkért vagyunk felelősek, gondolataink és vágyaink szabadságát nem korlátozhatja az emberi ítélet.” – hangzottak fejében a nyugtató szavak.

-Olykor vágyódom más dolgok után. Kívánom, hogy bár lennék oly szabad, mint a madarak!

21. oldal

Nem is kétség: „Ez Ő!„ Elhallgatott, s csak mereven bámulta a nőt, ki úgy megbabonázta.

A napok végeláthatatlan körfogásáról szólt életük szenvedtek egy olyam szerelem súlyától mit se elengedni, se megélni nem voltak képesek.

-De én oly érzésekre vágyódom, mik létünk alapjai, ám nekünk bűn, másoknak pedig az élet!

Ha előre tudnánk egy csoda érkeztét, nem lennénk képesek olyan mélyen megélni a pillanatnyi boldogságot. Ezért a csodákra várni kell s szakadatlanul hinni benne, hogy a legjobb pillanatban köszönt reánk…

Kopogás, csattanás dübörgött több ezer pajzson, néhol fájdalmas nyöszörgések, és sikolyok követték a halál zuhatagát.
„Ma még nem”- gondolta Marcus. „Látnom kell még őt!„
Megmarkolta pajzsát oly erősen, hogy az ujjai kifehéredtek.
– Ma még biztosan nem – suttogta magának.

Fájó gondolatai nem hagytak nyugtot Serena-nak, ablakából figyelte a sötétségbe burkolózott tájat, mely szép emlékeket idézett fel, a titkos találkákról az éj leple alatt.