Tóth Gábor Ákos magyar

– Látja, Füred egy nagy falu – bólogatott Jókai – , itt semmi sem marad titokban.

325. oldal

A Balaton partján az életöröm a kötelező utazási kellék, mint valami életmódi bédekker.

105. oldal

Ez is a mai politika hibája. Nem tudják az emberek, hol a helyük. Megbolondítják őket, képesek feláldozni a jövőjüket egypercnyi csillogásárt a jelenben.

328. oldal

Ki nem állhatom a felfordulást – épp ezért fel nem foghatom, miért csöppenek bele minduntalan.

9. oldal

A fürdőszobák egy ideig még inkább státuszszimbólumok voltak, és csak fokozatosan váltak folyamatosan használt helyiséggé.

17. oldal

Elképesztő ez az asszony! Mi lesz a világgal, ha már a szakácsnők is filozofálnak?

31. oldal

Gyerekként persze nem feltétlenül a művészetéért szerettem a nagyit, sokkal inkább a palacsintájáért, meg a puha, meleg, ölelő karjáért.

– Úgy hallottam, hős emigránst akarnak faragni belőle, de elküldte a magyar nagykövetet a fenébe.
– Még szép. Idős korára, úgy látszik, kifejlődött a gerince.

Ez az átkozott pénztelenség! Kezdek beleőrülni.

104. oldal

A csönd beszédesebb, mint a folyamatos karattyolás. A csönd árulkodó. Valamit ki kellene mondani, de nem lehet…