!

Tóth Elemér

KatalógusnévTóth Elemér

Könyvei 10

Tóth Elemér: Sárga, mint a nap
Tóth Elemér: Magányom erdejében
Tóth Elemér: A bátor nyúl
Tóth Elemér: Hol laknak a sünik?
Tóth Elemér: Tölgyek
Tóth Elemér: Kérgek
Tóth Elemér: Őszi kert
Tóth Elemér: Csillagrózsa
Tóth Elemér: Örökös szerelem
Tóth Elemér: Tegnapelőtt kiskedden

Fordításai 14

Jana Štroblová: A mezők titkai
Ota Hofman: A kék elefántok órája
Elena Androvicova: A Himalájától délre
Vincent Šikula: Muskátli
Jozef Kot: A középcsatár mennybemenetele
Jan Truneček: Mindent bele!
Juraj Háj: Rajzolok egy házat
Peter Jilemnický: Három mese
Ján Bohún: Felszakadt seb
Vincent Šikula: Mogyoróbokrok

Antológiák 3

Becze Gábor – Gryllus Dániel – Huzella Péter – Radványi Balázs (szerk.): Ukulele
Kovács Mária (szerk.): Szeret engem a világ
Erdős István – Kerekes László (szerk.): Napsütésben

Népszerű idézetek

Szelén>!

Fehér galambok szállnak, szállnak,
suhannak neki a határnak.
Vetik a szívemet a földbe,
erős hajtást eresszen őszre.

Nagy, éltető gyökeret verjen,
s a képzelet tettet teremjen:
Megmaradni – bárhogy is fájjon
a küzdelem – ezen a tájon.

Ezen az ezeréves földön,
ahol fénnyel telik a lélek,
s hol napjaim álmokkal töltöm.

Hol őseinkkel együtt lépek …
– Vérük ott sír minden göröngyön! –
Hallottátok?! Nektek beszélek!

Szelén>!

Magyar csak addig lehetsz,
amíg nyelvedet őrzöd.
Ezer év csodája ez,
akár a saját bőröd.

Mert az anyanyelv joga
a legmagasabb törvény.
Nem nyelheti el soha
semmilyen gonosz örvény.

A gondolatra illik,
minden szava valóság.
Magas hőfokon izzik,
süt belőle a jóság.

A tisztaság, a szellem
minden szavában ragyog.
Nem kell tán vezekelnem,
ha hűségese vagyok.

A bölcsőben jövőt hajt
még újabb ezer évre…
Tartásra hív, gyógyít bajt,
tanít igazra, szépre.

Hát ne tagadd meg soha,
mert ez a gyökér táplál.
Bizony mondom: ostoba,
ki idegenül kántál…

Ember csak addig lehetsz,
amíg nyelvedet őrzöd.
Naponta csodát tehetsz,
ha az lesz az erődöd!

nodael>!

Jön-e még fény, varázslat,
erőt adó esetleg?!
Építünk-e még várat –
vagy ácsolunk keresztet?

6. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fény · kereszt · vár · varázslat
nodael>!

Vagyok a napfény,
víg, kacagtató.
Susogó nádas,
táncos szitakötő,
combod közé haló.

Vagyok a zápor,
szíved ritmusa.
Szép zengő dalú
kékes harangvirág
és tündércitera.

14. oldal

Kapcsolódó szócikkek: harangvirág · nádas · napfény · szitakötő · zápor
Szelén>!

Január ünneplőbe öltözött.
Ruhája díszes, szikrázó, fehér.
Bátor, kemény, belevaló legény…
Szél rohangál a dermedt fák között.

Arcomat emelem: a csillagok
hunyorognak, kacsingatnak felém,
rövid lábú napok futnak elém,
tudják: a megmentőjük én vagyok.

Szelén>!

Naponta szívemnek ütődik a világ,
a valóság keselyűi húsomat tépik.
A bivaly – idő túrja magát előre
a végtelen sötétlő csatornái felé.

Mocsok és szenny. Bűzös felhők örvénylenek.
A szeretet simogató keze merre jár?
Hol a kút a tisztaság ígéretével?
A reménység madara, hol rakott fészket? Hol?!

Vaddisznók, farkasok csörtetnek körülöttünk.
Értékeinket véres pofával őrölik.
Mi kétségbeesve állunk a hegytetőn,
s fogcsikorgatva nézzük a pusztítást alant.

Hát újra meg újra a szívem kelyhét dobom
elétek, hogy örömet igyatok belőle.
Mert mivé lesz a dicső múlt latrok kezén?!
Jaj!, hol tart, mivé silányul a szegény magyar?!

nodael>!

Pitypang

A rét ölén a pitypang
kötényét lengeti.
A méhek – zúgó visszhang –
duruzsolnak neki.

A sárga ragyogásban
a csönd mégis komor,
fények égnek a tájban,
sok−sok pitypangbokor.

Habzik tőlük a mező –
milljon aranysárga fő
él, küzd és meghal ott.

A szerénységük ára,
árva mindük, ó, árva,
akár mi, magyarok.

33. oldal

Kapcsolódó szócikkek: magyarok, magyarság · méh · mező · pitypang · rét · szerénység
Szelén>!

Illatos szél kószál a fák között.
Ez már a tavasz: harsog, zeng az élet.
Az aranyeső sárgába öltözött.
Minden virul, ragyog, tüzel, éled.

Beleborzongunk ebbe a sok szépbe,
szemünk fecske – villámokat követ.
Gólya siklik az ég tengerébe,
pacsirta dalol ezernyi örömet.

Kertünk kövér s egyre bozontosabb.
Fények tornyai szöknek fel az égig,
s akár a rossz dob – vén dongók dongonak.

Kerítésnél kecskerágó vérzik.
Felsüt -e még napunk? Avagy fogat
vicsorít ránk, s mindenütt dér fehérlik?!

nodael>!

Kínsziklámat felpörgettem a hegyre.
Én, Sziszüphosz, a remegő gyerek,
a vágyam hajtott, hogy veled legyek,
mert nálad nélkül élni nincs értelme –

28. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Sziszüphosz · vágy
nodael>!

Itt a szavukat meg nem állók,
a rongy, otromba lelkű Jágók
lettek az urak és a hősök…
A világ ily moslékot főzött!

26. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hősök · Jago · moslék