

Tóth Béla magyar
1924. december 21. (Dombiratos) – 2013. január 25. (Szeged)
Nem | férfi |
---|
Könyvei 18
Szerkesztései 5
Fordításai 2
Antológiák 10
Népszerű idézetek




Világra hozó, dajkáló, bölcsőben ringató, nevelő édesanyánk a Tisza. Partjain máig is 100-nál több települést hurcol. Ő szülte azokat. Szegedet is. Megszülte, fölnevelte, s ha egynek-egynek öregségét, tunyaságát megunta, elöntötte, hogy megújulva ismét kivirágozzék.
5. oldal




Könnyebb egy unalmas könyvet írni, mint elolvasni.
*
Jó ember: rossz emberismerő.
*
Üres fejjel lehet megélni, üres gyomorral nem.
*
Gentleman az olyan úriember, akinek akkor is igaza van, mikor hazudik.
*
Vannak becstelen igazságok és becsületes hazugságok.
[…]
146-147. oldal
Tóth Béla: Szeged vidámítása I-II. Várostörténet anekdotákban Noé bárkájától a mai szent napig




A világ híres folyóinak sorsát ismerve tudjuk: a maga ötszázezer évével menyecske-korú fiatal, szőke személy a Tisza.
Ha a Föld történetét 24 órának vesszük, ebből 13 óra esik az őskorra, 7 óra az ókorra, 3 óra a középkorra és egy óra az újkorra.
Ennek a földtörténeti időszámításnak a huszonkettedik órájában csordulhatott meg az Észak-Kárpátokban a Tisza. Az ember pedig az utolsó öt másodpercben kucorodott a partjára.
7. oldal




… a bolondos ember eszével úgy vélem, állítom, lelkelem, a Tisza félmillió éves múltja számomra olyan biztos kapaszkodó, jóleső tudat, mint az anyám sütötte kenyér, az otthoni kutak vizének íze, tavaszi széljárások rügyfakasztó, állandó iránya, a magas egek sátorának kékje, a falunkig látszó világosi hegyek vonulatának kisujjnyi kéksége.
456. oldal




Én örömmel fölveszem a városra fényt, derengést jelentő legendákat, meséket, dalokat, s az apró kis rögöket, a porszemet is, amelyek rajzolják, árnyalják, mélyítik, magasítják a város arculatát, mivoltát.
Nyitás
I. kötet 87. oldal
Tóth Béla: Szeged vidámítása I-II. Várostörténet anekdotákban Noé bárkájától a mai szent napig




Mindazonáltal a facér Asztalos- legények Egyesületének különtermében, amelynek az ajtója fölött ez a Széchenyitől eredeztettet mondat állt, akár munkakönyvünkben:
„Isten áldja a tisztes ipart” még ha dalra fakadtunk elzengedeztük dicsekvő hála énekünket:
Szeged város olyan község,
Benne élni gyönyörűség,
Benne élni, benne lakni,
Benne szeretőt tartani.
Borító szöveg részlet
Tóth Béla: Szeged vidámítása I-II. Várostörténet anekdotákban Noé bárkájától a mai szent napig




A szóban forgó város, mióta iderajzolódott a Tisza partjára, női szokás szerint szerette magát a víz tükrében nézegetni. Viselte a történelmi korok kényszerű jelzőit, de a cicomát sem vetette meg, amelyeket leggyakrabban, holmi „firkászok” aggattak rá.
Noha ezek sem nélkülöztek némi valóságmagot.
Ilyenkor a Szeged iránti lírai vonzalom vonta délibábos fényébe a várost.
Palotás város (A Hunyadiak idején is)
Szabad királyi város […]
A Tisza fővárosa
Az Alföld metropolisa
Az Alföld Velencéje […]
A napfény városa (Mivel évi 2000 órán át süt a Nap.)
Az I. kötet borítójáról
Tóth Béla: Szeged vidámítása I-II. Várostörténet anekdotákban Noé bárkájától a mai szent napig




Nevető síriratok
Nagy Kicsi Miklós fölött
Zöldellnek e hantok,
Sokan megsiratják
A szögedi lányok.
Szerette a jámbor
Egész Szöged lányát,
DE kivált a Katát,
Julcsát meg a Borcsát,
De mégis legjobban
Szerette a Marcsát.
Járt a Morzsáékhoz
Nappal, úgy mint éjjel
Egyszer leütötték egy
Rozsdás fejszével.
Így hát szögény mostan
Nem kacsinthat széjjel.
Hüvely Matyi
240-241. oldal