!

Tóth Árpád magyar

1886. április 14. (Arad) – 1928. november 7. (Budapest)

Tudástár · 26 kapcsolódó alkotó · 3 kapcsolódó könyv · 4 film

Nemférfi

Képek 3

Könyvei 38

Tóth Árpád: Tóth Árpád versei
Tóth Árpád: Tóth Árpád összes versei, versfordításai és novellái
Tóth Árpád: Tóth Árpád összegyűjtött versei és versfordításai
Tóth Árpád: Válogatott versek
Tóth Árpád: Tóth Árpád válogatott versei
Tóth Árpád: Tóth Árpád összes versei és novellái
Tóth Árpád: Tóth Árpád összes versei
Füst Milán – Szabó Lőrinc – Tóth Árpád: A vándor elindul
Tóth Árpád: Tóth Árpád válogatott művei
Tóth Árpád: Tóth Árpád összes versei és versfordításai

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Osiris Klasszikusok · Osiris Diákkönyvtár · Populart Füzetek · A magyar költészet kincsestára · Helikon klasszikusok · Klasszikus magyar líra · Magyar Remekírók · A magyar irodalom gyöngyszemei · Sziget Verseskönyvek · Miniatűr Könyvtár · Fekete verseskötetek · Fehér verseskötetek · Tanulók könyvtára

Fordításai 108

Anton Pavlovics Csehov: Sirály
Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert
Charles Baudelaire: A romlás virágai
François Villon: François Villon versei
Anton Pavlovics Csehov: Négy színmű
Edgar Allan Poe: Az elveszett lélegzet
Anton Pavlovics Csehov: Drámák és elbeszélések
Edgar Allan Poe: Edgar Allan Poe versei
Gaston Leroux: A sárga szoba titka
Oscar Wilde: Oscar Wilde összes művei I-III.

Illusztrálásai 1

Tóth Eszter: Apu

Antológiák 26

Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 8.
Péczely Dóra (szerk.): Lehetnék bárki
Lakits Pál (szerk.): Századvég és avantgarde
Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Vas István (szerk.): Vallomás
Lukács László (szerk.): Innen és túl
L. Jeszenszky Ágnes (szerk.): Örök természet
Illés Lajos (szerk.): Aki legdrágább, aki legszebb…
Csukás István (szerk.): Koncert
Falcsik Mari (szerk.): A világ tizenkét tételben

Róla szóló könyvek 8

Nemes Nagy Ágnes: Szó és szótlanság
Nemes Nagy Ágnes: 64 hattyú
Tóth Eszter: Családi emlékek Tóth Árpádról
Rába György: A szép hűtlenek
Márkus Béla (szerk.): Lélektől lélekig
Hatvany Lajos – Glink Károly: Beszélő házak és tájak
Makay Gusztáv: Tóth Árpád
Kiss László: Kínok tövisében

Népszerű alkotóértékelések

K_A_Hikari>!

Tóth Árpád

Vannak költők, akiket nem eltávolít, hanem közelebb hoz az irodalomóra.
Ő ilyen.
Előadást kellett készítenem két verséről és miközben dolgoztam a bemutatón jöttem rá, hogy „Jó ég, a többi verse is gyönyörű nem csak az Esti sugárkoszorú”

1 hozzászólás
discipula_magistri>!

Tóth Árpád

Eddig minden szavalóversenyen előadtam egy Tóth Árpád-verset (ő az iskolánk névadója, általánosban pedig a magyartanárnőm javasolta a műveit), azonban idén átlapoztam az egész kötetét, és alig sikerült kiválasztanom egyet a költeményei közül, szerintem hiányzik belőlük a szenvedély, ettől függetlenül senkit sem szeretnék elijeszteni a költészetétől, méltán elismert szerző.

Mermaid93 >!

Tóth Árpád

Egy versenyen van nálam Radnóti Miklòssal. Az ország egyik legnagyobb költõje.


Népszerű idézetek

Frank_Spielmann I>!

MEDDŐ ÓRÁN

Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.
S magam vagyok a föld kerekén.

1908

24 hozzászólás
imma P>!

Esti sugárkoszorú

Előttünk már hamvassá vált az út,
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.

Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szívembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le,
S lombjából felém az ő lelke reszket?

Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek –
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!

204-205. oldal, 1923.

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
4 hozzászólás
imma P>!

Egy gondolat bánt engemet:
Lóverseny nélkül halni meg!
Elhervadni lassan, mint a remény,
Hogy olcsón kapok fiakkert oda én,
Elfogyni lassan, mint öt koronád,
Amíg kijuthatsz a nagy poron át,
Ne ily halált adj, istenem,
Ne ily halált adj énnekem!
Legyek pálya, min hat ló fut keresztül,
Vagy úrlovas, akit tövestül
Lóhátról a tribünön ülő hölgyre
Egy nagyszabású nyaktörés dönt le,
Legyek tribünhöz kent kovász,
Legyek bús, falnak ment lovász,
Mit bánom én, csak urason
Kint lehessek a Nyulason!

495-496. oldal, Lóverseny-dal (részlet) 1913.

Kapcsolódó szócikkek: Nyulas
3 hozzászólás
Bla I>!

MEDDŐ ÓRÁN

Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.
S magam vagyok a föld kerekén.

6 hozzászólás
Katze>!

Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.
S magam vagyok a föld kerekén.

3. oldal (Tóth Árpád) · Tóth Árpád

imma P>!

NYUSZIK KARA (üdvözli a felkelő napot).
Mi vagyunk a nyuszikák,
Rajtunk gyönyör uszik át,
Ma fog a húsvét lefolyni,
Ma fogunk, ma fogunk
Piros tojásokat tojni.

475. oldal, Húsvéti apoteózis (részlet) 1913.

Kapcsolódó szócikkek: húsvét
3 hozzászólás
Katze>!

LÉLEKTŐL LÉLEKIG

Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.

Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanúl,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.

Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.

Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.

Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem?

Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szivek!
A Szíriusz van tőlem távolabb,
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!

24-25. oldal (Tóth Árpád) · Tóth Árpád

Sli P>!

ÁLARCOSAN

Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?
Bocsáss meg érte. Hisz ha tudnám,
A világ minden fényét s melegét
Szórva adnám.

Kastélyokat. Pálmákat. Táncokat.
Ibolyákkal a téli Riviérát.
Vagy legalább egy-egy dús, összebújt,
Boldog órát.

De most oly nehéz. Most egy sugarat
Se tudok hazudni, se lopni.
Vergődő és fénytelen harcokon
El kell kopni.

Az Antikrisztus napjai ezek.
Csillog a világ szörnyű arany-szennye.
Röhögő senkik, balkörmű gazok
Szállnak mennybe.

S én lent vergődöm, és nem tudja más,
Hogy csöndem éjén milyen jajok égnek.
De légy türelmes. Jön még ideje
Szebb zenéknek.

Csak légy türelmes. Maradj, míg lehet,
Váró révem, virágos menedékem.
Most álarc van rajtam, zord és hideg,
De letépem,

Vagy szeliden, míg elfutja a könny,
Öledbe hajló arcomról lemállik,
S te ringatsz, ringatsz jó térdeiden
Mindhalálig.

242. oldal, Versek - 1927 (Osiris, 2002)

Sli P>!

EGY LÁNY A VILLAMOSBAN

Fiatal lány volt, ám ölébe ejtett
Szemmel már úgy ült, mint dús terhü nő,
Ki révedezve sejti már a rejtett
Jövőt, mely szíve alján csendbe nő,
Maga körül minden zajt elfelejtett,
Lesiklott róla Gond, Tér és Idő –
Körötte durva, lármás utasok
Tolongtak, s ő csak ült és olvasott.

Néztem hevült arcocskáját merengve:
Ki tudja, milyen sötét hivatal
Felé viszi szegény leányt a zengve
Robogó, zsúfolt, sárga ravatal?
De addig még övé a betűk lelke,
A kopott regény minden szava dal:
Grófnővé szépül, herceg lejt feléje,
S féltérden helyezi szívét eléje.

S megáldottam magamban ócska könyvét;
Ó, mert lehet akármi ponyva bár,
Letörli egy sorsocska árva könnyét,
S a vad világ többé nem oly sivár:
Egy árnyalattal tűrhetőbb, egy gyöngéd
Sóhajjal jobb, nem fáj úgy élni már –
Egy rossz író is így érhet föl tisztelt
Rendű és rangú harminchat minisztert!

Ó, hadd rontsák hát mások a világot,
Politikák, jelszavak és hadak!
Csak a tollakat ne fogja meg átok,
Írók kicsinyje s nagyja, rajta csak!
Isten szívét nem bízta, csak tirátok,
S míg ég és föld bús rommá omlanak,
Hű könyveinkben daloljon a lélek
Vigaszos daccal: mégis szép az élet!

172-173. oldal, Versek - 1922 (Osiris, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: könyv · olvasás