!

Tótfalusi István magyar

1936. december 8. (Budapest) – 2020. augusztus 29.

Tudástár · 34 kapcsolódó alkotó · 24 kapcsolódó könyv

Nemférfi

Könyvei 45

Tótfalusi István: Operamesék
Tótfalusi István: Sertések a Bakonyban
Tótfalusi István: Vademecum
Tótfalusi István: A forró kutya
Tótfalusi István: A Nibelung-sztori
Tótfalusi István: Új operamesék
Tótfalusi István: Irodalmi alakok lexikona
Cifka Péter – Friss Gábor – Kertész István – Tótfalusi István: Képek és jelképek
Tótfalusi István: Byron világa
Tótfalusi István: Ki kicsoda az antik mítoszokban

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Nagy emberek élete Móra · Természetbúvárok Könyvespolca Móra · Írók Világa Európa · A magyar nyelv kézikönyvei Tinta · Ki kicsoda… Anno · Az ékesszólás kiskönyvtára Tinta · Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához Tinta

Szerkesztései 7

T. Aszódi Éva – Tótfalusi István (szerk.): Cini-cini muzsika
Tótfalusi István (szerk.): Bukfencező múzsa
Deák Ferencné – Tótfalusi István (szerk.): Állatbarátaink
Tótfalusi István (szerk.): A mesélő kert
Tótfalusi István (szerk.): A szűz és az egyszarvú
Tótfalusi István (szerk.): A kékfényű lámpás
Tótfalusi István (szerk.): Csokonai Vitéz Mihály

Fordításai 236

J. R. R. Tolkien: A hobbit
J. R. R. Tolkien: A babó
Lewis Carroll: Alice Tükörországban
Kurt Vonnegut: Éj anyánk
Astrid Lindgren: Harisnyás Pippi
J. R. R. Tolkien: J. R. R. Tolkien meséi
Britt G. Hallqvist – Ingrid Sjöstrand – Siv Widerberg: Ami a szívedet nyomja
Arnaldur Indriðason: Vérvonal
Arnaldur Indriðason: Kihantolt bűnök
Peter S. Beagle: Az utolsó egyszarvú

Antológiák 4

Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 15.
Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 128.
Kovalovszky Miklós (szerk.): Nyelvünk világa
Székely Éva (szerk.): 22 híres beszéd

Népszerű idézetek

Timár_Krisztina I>!

Az istenek megteremtették még a törpék népét, a nibelungokat, azaz „ködfiakat”, hogy a hegyek mélyén, barlangok rejtekein kovácsolják az égiek számára a színarany fegyvereket, edényeket és csillogó csecsebecséket. Ezeknek az emberkéknek hihetetlenül ügyes volt a kezük, és roppant találékony az eszük.

12. oldal

Kapcsolódó szócikkek: törpe
4 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!

Mindennek a gyűrű volt az oka. Nem Fafnirtől félt Odin, mert a bamba óriás nem használta fel a bűvös szerszámok erejét a világ leigázására. Minden kincsét egy hatalmas barlangban halmozta fel, majd sárkánnyá változott, és ebben a barlangban őrizte azóta is beláthatatlan gazdagságát. Azt viszont tudta az istenek ura, hogy Alberich nem fog nyugodni, amíg a gyűrűt vissza nem szerzi, s akkor a nibelungok kincsével megnyeri az óriások szövetségét, és velük együtt, népe élén, az istenek ellen tör.

47. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyűrű · Odin
3 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!

– Fejem teszem fel három kérdésed ellenében. Ha egy is akad, amire nem tudom a választ, fejem a tiéd lesz.
Ilyen játékok szokásban voltak akkoriban az északi vidékeken, és akik játszották, igen komolyan vették.

84. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Odin
Timár_Krisztina I>!

(…) a hűség és az igazmondás hiányzott Loki erényei közül, és pártállása is igencsak ingadozott. A tűznek volt imbolygó, ármányos és kiszámíthatatlan istene, aki örökké szerte kóborolt a világban. Olyan is volt, mint maga a tűz, amely igen hasznos elem, olykor mégis veszedelmes lehet: ő is tett jó szolgálatot, miközben számos bajt okozott halandók és istenek között.

12. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Loki · tűz
Timár_Krisztina I>!

Amikor [Odin] ezt eldöntötte, újabb vándorútra kelt a földön. Völsznek nevezte magát, és attól fogva sokfelé tűnt fel a szürke köpenyes vándor, aki hiányzó fél szemét kalapja lelógó karimájával takargatta, s aki fegyver gyanánt csak a Világfa ágából faragott dárdát hordta magával. Sosem maradt tőle messze két hollója; ezek olykor leszálltak a vállára, és fontos híreket hoztak neki a világ más vidékeiről.

55. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Odin
3 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!

Ám az egyre tombolóbb viharban [Loki] már alig talált ellenfelet régóta fortyogó dühének. Végül megpillantotta azt, akibe korábban még sohasem volt oka belekötni, akire talán fel sem figyelt azelőtt: a karcsú, szép Heimdall volt az, a Valhalla és Aszgard őre, akinek olyan éles volt a hallása, hogy meghallotta a fű növését, és szeme ellátott a világ végéig. Nemrég az ő kürtszava jelezte, hogy megkezdődik a vég, de még az elemek tombolása közepette is ott állt őrhelyén, ahogy mindig is tette. Lokit meglátva rászegezte kardját. Nem azért, mintha valamit még védenie kellett volna tőle, hanem mert mindent tudott az ármányos isten bűneiről, és méltatlannak tartotta volna, ha a leggonoszabb lények közt netán kereket old, és megmenekül az egyetemes pusztulástól.
Heimdall a legjobb vívók egyike volt, így aztán rövid küzdelem után sikerült átdöfnie Loki fekete szívét, aki utolsó szavaival is ocsmány szitkokat szórt ellenfele anyjára, csúfondárosan utalva arra a talányos mondára, amely szerint a hőst kilenc hullám szülte a tenger istenének, Aegirnek.
A küzdelemben Heimdall is súlyos sebet kapott, és a régi istenvilágból utolsóként rövidesen ő is kilehelte lelkét.

113-114. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Heimdall · Loki
5 hozzászólás
Sli P>!

A legmagasabb szintű dráma legfőbb erkölcsi feladata, hogy az emberi szívet rokon- és ellenszenvein keresztül önmaga megismerésére tanítsa.

140-141. oldal

>!

Azt kevesen tudják, hogy az agg Táncsics Mihály is síkra szállt a magyar nép és nyelv elsősége mellett. A legősibb nép szerinte is a magyar volt, amely akkor még szittyának nevezte magát. A szittya-magyarok feltalálták a nyelvet, és megalkották a szavakat, persze rögtön latin betűkkel és latin betűrenddel. Az A hang kiejtésekor a csücsörített ajkak távolra mutatnak, az A tehát azt jelentette, hogy az. A második hang, а В értelme ez volt: be, bele. Ennél fogva az AB együtt annyit tett, hogy A(zt az ennivalót) B(ele a számba!), vagyis enni. És azonnal bizonyítékokat sorolt fel a kiérdemesült újságíró: abált szalonna, abrak és a német Abendessen, azaz ’vacsora’! És így tovább, az ábécé végéig.

68. oldal

4 hozzászólás
Trixi >!

Nem hős az, aki csak akkor száll harcba, ha biztosítéka van a győzelemre.

Kapcsolódó szócikkek: hősiesség
Sli P>!

Magamról azt tartom, hogy olyan változékony vagyok, hogy lehetek bármi és mindennek az ellenkezője, de egyik sem sokáig; olyan különös keveréke vagyok jónak és rossznak, hogy nehéz lenne leírni engem. Csak két érzésem van, ami sohasem változik, a szabadság iránti erős szerelem és a képmutatás iránti megvetés – és egyik érzés sem alkalmas rá, hogy sok barátot szerezzen vele az ember.

270. oldal