Tornai Szabolcs
| Katalógusnév | Tornai Szabolcs |
|---|
Könyvei 6
Fordításai 5
Népszerű idézetek
Érdemes arra gyúrni, hogy az ember ne vén trotty (vagy szatyor), hanem stramm öreg faszi (vagy nőci) legyen.
101. oldal
Úgy válhatnánk igazán eggyé, ha csak az egyikünk változna át a másikká. Vagyis ha te magaddá változtatsz, én pedig változom azzá, aki te vagy. Vagy fordítva, te változol át azzá, aki én vagyok, én pedig magammá változtatlak. Így persze valamelyikünk továbbra is önző marad. Ezért a legjobb megoldás az, ha ez a két folyamat egyszerre megy végbe. Vagyis amíg te magaddá változtatsz, én pedig átváltozom azzá, aki te vagy, te változol azzá, aki én vagyok, én pedig magammá változtatlak. De a legtökéletesebb megoldás a kettős keresztpárosítás, méghozzá sokféleképpen. Például úgy, hogy miközben én átváltozom azzá, aki te vagy, és magammá is változtatlak, te átváltozol azzá, aki én vagyok, és magaddá is változtatsz, vagy pedig úgy, hogy miközben én magammá változtatlak, és te átváltozol azzá, aki én vagyok, én átváltozom azzá, aki te vagy, te pedig magaddá változtatsz. És még huszonkét változat lehetséges, mivel négy folyamat ismétlés nélküli permutációjáról van szó.
46-47. oldal
Magyarországon a helyzet talán még rosszabb. A magyar kultúrában nincs hagyománya a filozófiának, főként mert egyetlen vérbeli magyar filozófus sincsen. A XX. században két igazán jelentős magyar gondolkodó élt, Németh László és Hamvas Béla, ám míg az előbbi számára a történelem volt a legszélesebb alap, amellyel a világ értelmezhető, az utóbbi egy ködös ideológiát, a hagyományelméletet hirdette, tehát bár mindketten szolgáltak nagyszabású gondolatokkal, egyikük sem volt filozófus.
7. oldal
Ha olyan futót vagy kocogót látok, aki talpával sarokra érkezik, a legszívesebben odamennék hozzá és figyelmeztetném, hogy ez egy rossz, természetellenes stílus, így sosem fog hatékonyan, szépen mozogni, csak a vastag talpú futócipő teszi ezt lehetővé, mert ha mezítláb futna, eszébe sem jutna sarokra érkezni, hiszen azt nagyon fájna; de végül mindig leteszek róla, hogy kéretlen tanácsommal zaklassak egy vadidegent.
96. oldal
Ám a buddhizmus még így is kiszorult Indiából a 8. században. S ami más ázsiai országokban, majd később Nyugaton is diadalmas hullámokban elterjedt, szinte kivétel nélkül az eredeti buddhai eszmerendszer eltorzítása, meghamisítása, egyszóval vulgárbuddhizmus. Ám a különféle híveket, követőket, úgynevezett gyakorlókat és mestereket – beleértve a dalai lámát is – ez egy cseppet sem zavarja, e szellemtörténeti problémával még a szaktudósok közül is csak kevesen foglalkoznak.
Buddha már a kezdet kezdetén megjósolta, hogy filozófiája milyen ellenállásba és értetlenségbe fog ütközni, ezért nem is akart tanítani, mondván, „ez a tan mély, nehezen felfogható, nehezen érthető, nyugalmat adó, magasrendű, ésszel fel nem érhető, titkos, csak bölcseknek szóló”. De aztán addig könyörögtek neki, míg végül megforgatta a tan kerekét, és élete végéig, negyven éven át tanított.
76. oldal
Semmi vagyok, ijesztő üresség, s ezt a belső űrt mindig fel kell tölteni valami külsővel, ezt hívják elegánsan feltöltődésnek vagy kikapcsolódásnak. Ezért a mai kor egyik tipikus válságtünete a tévé. Lustán bámulni a képernyőt, kidülledt szemű, megszállott kísértetként kukkolni, hogy mit csinálnak mások, mi történik másokkal. Milliók és milliók nőnek fel a tévén, elveszítve a valósággal és az önmagukkal való élő kapcsolatot, másrészt hozzászokva, hogy a jó és a rossz mindig valahonnan kívülről jön, s velem is csak történnek a dolgok, sodródom az árral. Ha örömre, boldogságra vagy üdvözülésre vágyom, azt kérdezgetem, vajon mikor jön el ez az állapot.
Végtelenül gyönge vagyok, és csak akkor lehetek erős, ha megkapok valamit: házat, autót, vagyont, nőt, állást, kitüntetést, hatalmat. Ha nő vagyok, mindenáron gyereket akarok, mert kietlen életem csak egy pici lény babusgatásával nyerhet értelmet. Ilyenkor szintén nem kell magammal foglalkoznom, s erre az anyai önzetlenségre rendkívül büszke is vagyok.
99-100. oldal