Torey Hayden amerikai

Könnyebb hinni abban, hogy az emberek jók, ha nem tudsz róluk biztosan semmi rosszat.

96. oldal

… sohasem érthetjük meg milyen lehet valaki másnak lenni.

172. oldal

– Néha nagyon egyedül érzem magam.
Bólintottam.
– El fog múlni?
Ismét bólintottam, lassan. – Igen. Azt hiszem egyszer majd elmúlik.
Sheila sóhajtott, és elhúzódott tőlem, majd felállt. – Az egyszer, az sose jön el, ugye?

182. oldal

Néha nehéz elviselni, amikor az álmok megvalósulnak.

217. oldal

Ugye ijesztő, amikor az ember egyedül van, és nem képes elmondani senkinek, hogy mit érez?

Pontosan ez a baj az élettel, gondoltam komoran. Amikor szeretnél valamit, nem teheted meg. Amikor megteheted, akkor már nem szeretnéd.

… az embereknek meg kell legyen a joguk hozzá, hogy abban higgyenek, amiről a szívük azt súgja, hogy nekik való.

224. oldal

Néha csakis az őrület tesz rá képessé, hogy a teljes igazságot meglássuk és kimondjuk.

8. oldal

Mert tudja, a test nem számít. A test meghal. Nem számít, mi történik vele, mert a végén úgyis lemállik a hús a csontokról, de az emberben lévő szellem élve marad. Csak akkor vagyunk valódiak, amikor szellemek vagyunk.

172. oldal

Néha előfordul, mondtam neki, hogy valaki annyira szorong attól, hogy hibázik, hogy végül aztán pont emiatt nem képes elvégezni egy feladatot. Olykor pedig mindennek az az eredménye, hogy az illető dühbe gurul, mert frusztrálja a tehetetlenség érzése, mert muszáj valahogy előtörni az indulatainak, és mert dühösnek lenni még mindig nem olyan rossz érzés, mint félni.

52. oldal