!

Toni Morrison amerikai

1931. február 18. (Lorain, USA) –

Teljes névChloe Anthony Wofford
Nem
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Toni_Morrison
Életrajz

Képek 3

Könyvei 23

Toni Morrison: Nagyonkék
Toni Morrison: A kedves
Toni Morrison: Beloved
Toni Morrison: Szerelem
Toni Morrison: Könyörület
Toni Morrison: Dzsessz
Toni Morrison: The Bluest Eye
Toni Morrison: Salamon-ének
Toni Morrison: Song of Solomon
Toni Morrison: Engedjétek hozzám

Kapcsolódó sorozatok: Kedves-trilógia, The Beloved Trilogy

Róla szóló könyvek 3

Bényei Tamás: Apokrif iratok
Danille K. Taylor-Guthrie (szerk.): Conversations with Toni Morrison
A. S. Byatt – Ignes Sodre: Imagining Characters

Népszerű idézetek

>!
Dana

Semmit sem lehet várni egy olyan világtól, ahol akkor is probléma vagy, ha te vagy a megoldás.

>!
Kittili

Ami igazságos, az nem biztos, hogy helyes is.

392. oldal

>!
cseri P

A nő fontos valaki az ember életében, és van, aki megnyeri a hármas koronát: jó étel, jó szex és jó beszélgetés. A legtöbb férfi megelégszik eggyel a három közül, és boldog, mint az istennyila, ha megkap kettőt.

223. oldal

8 hozzászólás
>!
Panelmacska

Azt viszont tudtam, hogy soha senki meg se kérdezte, mit szeretnék karácsonyra. Pedig, ha bármelyik felnőtt, akinek hatalmában állt, hogy a vágyaimat kielégítse, méltatott volna arra, hogy megkérdezze, mit kérek, megtudhatta volna, hogy nem vágyom semmi birtokolható tárgyra. Inkább érezni szerettem volna valamit karácsony napján. A valódi kérdés az lett volna: „Milyen élményre vágysz, drága Claudiám, karácsony napján?” Azt felelhettem volna: „Ómama konyhájában szeretnék ülni a kissámlin, az ölemben nagy halom orgona, és Ópapa csak nekem játszana a hegedűjén.”

26-27. oldal (Novella, 2006)

7 hozzászólás
>!
mate55 

− Szabadságra akarok menni. Utazni akarok. Hajóval.

55. oldal

1 hozzászólás
>!
Cheril 

A mese alapvető dolog – segít létrejönnünk, abban a szempillantásban, amikor létrejön.

237-238. oldal (Novella, 2006)

>!
Cheril 

Ne azt meséld, miben higgyünk, mitől féljünk. Mutasd meg nekünk a hit széles szoknyáját és az öltést, ahol a félelem burka szálakra bontható.

238. oldal (Novella, 2006)

>!
eme P

a tavasz ígérete sütött a kökényzöld szeméből

70. oldal

3 hozzászólás
>!
mate55 

Olyasmire ébresztett rá, amit mindig is tudnom kellett volna. Számít, hogy mit teszel a gyermekeddel. A gyermek nem felejt.

52. oldal

1 hozzászólás
>!
forrás

De mindannyian voltak egyszer fiatalok. Hónaljuk és tomporuk szaga kellemes pézsmaillattá elegyedett, tüzesedett tekintetük, elernyedt az ajkuk, karcsú nyakukon finoman megbiccentett fejük mi másra emlékeztetett volna, mint az őzsutára. Nevetésük inkább érintés volt, mint hang.
Aztán felnőttek. A hátsó ajtótól az életig oldalaztak. Kialakultak. A világon mindenki parancsolgathatott nekik. A fehér asszonyok: – Csináld meg! – A fehér gyerekek: – Add ide! – A fehér férfiak: – Ide gyere! – A fekete férfiak: – Szét a lábad! – Csak a fekete gyerekektől és egymástól nem kellett elfogadniuk a parancsokat. Fehér emberek házát vezették, és tudták a módját. Ha a fehér ember elverte az ő emberüket, föltakarították a vért, és hazamentek, hogy otthon megkapják a magukét az áldozattól. Egyik kezükkel ütötték a gyerekeiket, a másik kezükkel loptak nekik. Ugyanaz a kéz vágta el a csirke nyakát, ölte le a disznót, és bűvölte elő a virágokat a földből, ugyanaz a kar kötötte a kévét, rakta a bálát, zsákot, ringatta a kisbabát. Az ártatlanság ovális alakzataiba egyengette a sütemény tésztáját, és borította a halottra a szemfedőt. Szántottak egész nap, hogy hazajőve az emberük karja közé fészkeljék magukat. Ugyanaz a láb terpeszkedett az öszvér hátán és a férfi csípőjén. A kettő közötti különbség volt az összes különbség.
Aztán megöregedtek. Körvonalaik élesedtek, a szaguk savanyúbb lett. Guggoltak a cukornádföldön, hajladoztak a gyapotmezőn, térdeltek a folyóparton, egy világot cipeltek a fejükön. Elengedték a gyerekeiket, és dédelgették az unokákat. Megkönnyebbülten csavarták rongyokba a fejüket, vászonba a mellüket, nemezbe a lábukat. Túl a kéjen és az elválasztáson, túl a könnyeken és a rémületen. Egyedül ők mehettek végig bántódás nélkül Mississippi útjain, Georgia dűlőin, Alabama mezőin. Elég öregek voltak ahhoz, hogy akkor és ott legyenek ingerültek, ahol akarnak, elég fáradtak ahhoz, hogy várják a halált, elég fásultak ahhoz, hogy elfogadják a fájdalom gondolatát, és közben ne vegyenek tudomást magáról a fájdalomról. Valójában végre szabadok voltak. Ezeknek a fekete öregasszonyoknak az egész élete ott tükröződött a szemükben: tragédia és humor, romlottság és tisztaság, igazság és képzelet.

150-152. oldal

4 hozzászólás