!

Tomos Hajnal

Katalógusnév

Képek 1

Könyvei 1

Tomos Hajnal: A füvesasszony

Népszerű idézetek

Liat >!

Az elszálló mozdulatok
kezem röpteréről,
ajkam kis öbléből
induló szavak,
szemem partjairól
elúszó tekintetek
estére mind megtérnek
ólomvérként fáradt testembe.
Most türelmes hallgatóm
a függöny selyme
amint összehúzom –
kezem a takaró hűvösén
mintha homlokomból simítana ki
egy felgyűrődött csalódást,
s a könyvet
minden történés mögött becsukom.

Az egy főre eső
megnyugvás jogán
bebújok ebbe az ólomcsendbe
derékig,
álomig,
reggelig.

14. oldal Esti vers

Liat >!

lassan öltöznek a színek
míg felfortyan a kávé –
szépen indított mozdulat az árnyék;
feltételezi a napot.

egyszóval minden rendben
a csendet mérem
hőmérsékletemen –
érzem, ma menni fog a mosoly
s az örömet sem fogom összetéveszteni
szépen átkötött csomaggal.

17. oldal Reggel

Liat >!

Csillaghullásban állok,
áztat a fény.
Fürkészem a holnap arcát,
ajkán átlátszó remény.
Csillaghullásban
előre nem lehet,
visszalépni nem akarok.
A holnap arca ingovány,
sovány avarral
benövi az éj.
Csak rajtam
szúró hullásban a fény,
mint színészen
a sok száz tekintet –
lépni kellene.
Az út felfelé kúszik:
mutatványosnak való
függőleges kötél.

20. oldal Keresztút

Kapcsolódó szócikkek: remény
Liat >!

átfolynak rajtam az évszázadok –
egyik sem indít útnak
és nem hoz vissza –
mindig csak ugyanott
mosnak az évszakok
esetleg odavész egy-két szárnytollam,
összébb szorítom a csőröm,
benne a régi kavics,
nyelv alatti malom őröl
s a téli-nyári papirosra
fagyott verébujjam írja egyre,
írja a megmaradást.

21. oldal Verébujjal

Liat >!

Szívem röpteréből indultál
s már túl vagy a szemhatáron –
neked táguló levegős terekben
szavam s kínom ne húzza
ólomként a szárnyad.
Mégis tudd:
egy éjszaka,
már én is elmenőben
reád bízom
csonttá dermedt emlékezetem.

25. oldal Madaramnak

Liat >!

Talán még van idő
megtérni
társból, önfeláldozásból
lényed elárvult otthonába.
Elsimulni
az annyit osztott ágyon
egyedül –
Belekóstolni
egy másnak félretett érzelembe –
Megmenteni
a kedvesen faggató szót
oly meggondolatlanul eldobált
beszélgetésekből.
Visszalopni egyet
az önzetlenül elszórt simogatásokból –
át és átjárni
tested becézni
tetőtől talpig,
legalább reggelig,
míg alszik
a mindent
magának követelő szerelem.

25. oldal Menekvés

Liat >!

Szerelmünk ablaka előtt leselkedek
ácsorgó idegen –
talán meglátok valamit
számító hidegben
abból amit
benne égve nem lelek.
Talán tárhatok így kívülről
zárt ajkú ajtókat
ölelni, hinni
küszöbön túli rejtett lényedet –
homályt, sejtést és tétovát
érteni benne annyi év után

Ablak előtt idegen
lesem hidegen mozdulatod
amint biztonság-belülről
a függönyt összehúzod

27. oldal Ablak előtt

Liat >!

Ha valaki elhagyott,
gyújts gyertyát –
csöpp fény-madarat
röpíts magány-dómod
ívei alá
s a kihűlő helyen
tördeld tüzére
csonttá száradt éjszakáidat.

28. oldal Tanács

Liat >!

Szeretném, ha minden vágyam
erdőből induló,
erdőbe térő út lenne.
Közben havazhat rám az idő,
vicsorgó, nyílt mező,
Valahogy megteszem
innen oda az életet.

30. oldal Szeretném

Liat >!

Néha mehetnék,
vándorolnék,
el, ki az őszből
mint daru suhognék
egyre sebesebben
eliramló földek felett –
már másra,
új, meleg tájra
vágyva –

de pusztuló kertben
ág-boga remeg,
száz karral ölelne
a vén diófa –
s arcomra sír
egy levelet.
………………………..
Már nem mehetek.

42. oldal Gyökerek