Tomos Hajnal
Katalógusnév |
---|
Képek 1
Könyvei 1
Népszerű idézetek
Az elszálló mozdulatok
kezem röpteréről,
ajkam kis öbléből
induló szavak,
szemem partjairól
elúszó tekintetek
estére mind megtérnek
ólomvérként fáradt testembe.
Most türelmes hallgatóm
a függöny selyme
amint összehúzom –
kezem a takaró hűvösén
mintha homlokomból simítana ki
egy felgyűrődött csalódást,
s a könyvet
minden történés mögött becsukom.
Az egy főre eső
megnyugvás jogán
bebújok ebbe az ólomcsendbe
derékig,
álomig,
reggelig.
14. oldal Esti vers
Tomos Hajnal: A füvesasszony versek
lassan öltöznek a színek
míg felfortyan a kávé –
szépen indított mozdulat az árnyék;
feltételezi a napot.
egyszóval minden rendben
a csendet mérem
hőmérsékletemen –
érzem, ma menni fog a mosoly
s az örömet sem fogom összetéveszteni
szépen átkötött csomaggal.
17. oldal Reggel
Tomos Hajnal: A füvesasszony versek
Csillaghullásban állok,
áztat a fény.
Fürkészem a holnap arcát,
ajkán átlátszó remény.
Csillaghullásban
előre nem lehet,
visszalépni nem akarok.
A holnap arca ingovány,
sovány avarral
benövi az éj.
Csak rajtam
szúró hullásban a fény,
mint színészen
a sok száz tekintet –
lépni kellene.
Az út felfelé kúszik:
mutatványosnak való
függőleges kötél.
20. oldal Keresztút
Tomos Hajnal: A füvesasszony versek
átfolynak rajtam az évszázadok –
egyik sem indít útnak
és nem hoz vissza –
mindig csak ugyanott
mosnak az évszakok
esetleg odavész egy-két szárnytollam,
összébb szorítom a csőröm,
benne a régi kavics,
nyelv alatti malom őröl
s a téli-nyári papirosra
fagyott verébujjam írja egyre,
írja a megmaradást.
21. oldal Verébujjal
Tomos Hajnal: A füvesasszony versek
Szívem röpteréből indultál
s már túl vagy a szemhatáron –
neked táguló levegős terekben
szavam s kínom ne húzza
ólomként a szárnyad.
Mégis tudd:
egy éjszaka,
már én is elmenőben
reád bízom
csonttá dermedt emlékezetem.
25. oldal Madaramnak
Tomos Hajnal: A füvesasszony versek
Talán még van idő
megtérni
társból, önfeláldozásból
lényed elárvult otthonába.
Elsimulni
az annyit osztott ágyon
egyedül –
Belekóstolni
egy másnak félretett érzelembe –
Megmenteni
a kedvesen faggató szót
oly meggondolatlanul eldobált
beszélgetésekből.
Visszalopni egyet
az önzetlenül elszórt simogatásokból –
át és átjárni
tested becézni
tetőtől talpig,
legalább reggelig,
míg alszik
a mindent
magának követelő szerelem.
25. oldal Menekvés
Tomos Hajnal: A füvesasszony versek
Szerelmünk ablaka előtt leselkedek
ácsorgó idegen –
talán meglátok valamit
számító hidegben
abból amit
benne égve nem lelek.
Talán tárhatok így kívülről
zárt ajkú ajtókat
ölelni, hinni
küszöbön túli rejtett lényedet –
homályt, sejtést és tétovát
érteni benne annyi év után
Ablak előtt idegen
lesem hidegen mozdulatod
amint biztonság-belülről
a függönyt összehúzod
27. oldal Ablak előtt
Tomos Hajnal: A füvesasszony versek
Ha valaki elhagyott,
gyújts gyertyát –
csöpp fény-madarat
röpíts magány-dómod
ívei alá
s a kihűlő helyen
tördeld tüzére
csonttá száradt éjszakáidat.
28. oldal Tanács
Tomos Hajnal: A füvesasszony versek
Szeretném, ha minden vágyam
erdőből induló,
erdőbe térő út lenne.
Közben havazhat rám az idő,
vicsorgó, nyílt mező,
Valahogy megteszem
innen oda az életet.
30. oldal Szeretném
Tomos Hajnal: A füvesasszony versek
Néha mehetnék,
vándorolnék,
el, ki az őszből
mint daru suhognék
egyre sebesebben
eliramló földek felett –
már másra,
új, meleg tájra
vágyva –
de pusztuló kertben
ág-boga remeg,
száz karral ölelne
a vén diófa –
s arcomra sír
egy levelet.
………………………..
Már nem mehetek.
42. oldal Gyökerek