Tomas Sedlacek

Megtehetjük-e (etikailag) mindazt, amit meg tudunk tenni (technikailag)?

A matematika eleganciája iránti elragadtatás biztos menedéket talált a közgazdaságtanban.

A nagy vezetők elsősorban történetek kitalálói.

18. oldal

Prokop történetében csakis a szentnek állt hatalmában átformálni és munkára fogni a gonoszt, és arra kényszeríteni, hogy a közjót szolgálja. Korunkban ezt a hatalmat a láthatatlan kéznek tulajdonítják. Gilgames történetében az örömlány képes volt a társadalom hasznos tagjává tenni a vad gonoszt. Úgy tűnik, a láthatatlan kéz történelmi öröksége ez az ingázás a két szélsőség – a szent és a kurva – között.

61. oldal

E tekintetben a valóban „gazdag” ember az, aki semmit (semmi többet) sem akar, míg a szegény embernek oly sok mindenre van szüksége. Így, szigorúan véve, egy elégedetlen milliomos szegényebb lehet, mint egy alacsony keresetű munkás.

295. oldal

Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy a pénz valami olyasmire képes, mint az alkohol, amelynek egy hasonlóan sajátos képessége van. Nem tud javítani a hangulatunkon vagy az energiaszintünkön, inkább olyan, mintha elhozná az energiát a következő napról. Más szóval, a hétvége „energiaértéke” állandó. Csak az energia egy részét elhozzuk a jövőből (a szombat reggelből) a jelenbe (a péntek estébe). Akárcsak az adósság, az alkohol is fogja a szombat reggeli energiát, és befekteti a péntek estébe. És ilyenkor hirtelen annyira túlárad bennünk, hogy a normálistól eltérően kezdünk viselkedni. Merészebbek leszünk, többet fogyasztunk. Egyszerűen jól érezzük magunkat. Csak a „pénzenergia” hatása tovább tart egy hétvégénél.

122. oldal

Csak mert mi, közgazdászok sokat használjuk a matematikát, az még nem jelenti azt, hogy a közgazdaságtan egzakt tudomány. (A számmisztika is sokat használja a matematikát.)

390. oldal

Tanuljunk meg hálásak lenni mindazért, amink van, mert igen sok mindenünk van.

423. oldal

Túlságosan is könnyedén hagytuk hátra azokat az erkölcsi elveket, amelyek a közgazdaságtan alapját kellene, hogy adják. A gazdaságpolitika szabadjára lett engedve, és ennek meg is lett az eredménye: deficitpszichózis alakult ki, méghozzá egy szép, nagy adósságállomány formájában.

425. oldal

David G. Myers arra jutott, hogy „ami a boldogságot illeti, aligha számít, hogy az ember BMW-vel jár, vagy – mint a skótok többsége – gyalog, esetleg busszal.” A világ leggazdagabb embereinek körében végzett felmérés (amelyet az Illinois Egyetem pszichológusa, Ed Diener végzett el a Forbes magazinnak „a 100 leggazdagabb amerikai” listája alapján) kimutatta, hogy ezek az emberek „csak egy kicsit boldogabbak, mint az átlag”. Myers foglalkozott még a gazdagság mulandó örömével is: „Úgy tűnik, hogy a lottónyertesek öröme csupán átmenetei. Az eufória nem tart sokáig. Sőt a korábban élvezetet nyújtó tevékenységek, például az olvasás, veszítenek élvezeti értékükből. A hétköznapi örömök elhalványulnak ahhoz a mámorhoz képest, ami egymillió dollár megnyerésével jár.”

318. oldal