1931. március 2.
Amerikai író, újságíró
Művei kronologikusan:
Tom Wolfe amerikai
1930. március 2. (Richmond) – 2018. május 14. (New York City)
Teljes név | Thomas Kennerly Wolfe, Jr. |
---|---|
Katalógusnév | Wolfe, Tom |
Nem | férfi |
Honlap | tomwolfe.com |
https://www.facebook.com/pages/Tom-Wolfe/77392625095 |
Képek 4
Könyvei 21
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Európa Zsebkönyvek Európa · Mérleg Európa · Európa Modern Könyvtár Európa · Vintage Classics Vintage
Alkotói polc
Népszerű idézetek
Las Vegast én Amerika Versailles-ának nevezem, s a magyarázatom is megvan, miért. Las Vegast a háború után hozták létre, méghozzá gengszterek, háborús pénzből. Úgy alakult, hogy a gengszterek voltak az első műveletlen – vagy helyesebb, ha azt mondjuk, nem-arisztokratikus, arisztokratikus hagyományokon kívül álló – proli-kispolgár amerikaiak, akiknek elég pénzük volt, hogy emlékművet emeljenek az életstílusuknak. Az isten háta mögött építették föl, kinn a pusztában, akár a napkirály, XIV. Lajos, aki eltökélt szándékkal vonult ki Párizsból, hogy létrehozza az uralkodását ünneplő fantasztikus környezetet. Nem véletlen, hogy Las Vegason és Versailles-on kívül nincs még két építészetileg egyöntetű város a Nyugat kultúrtörténetében.
11. oldal
– Nietzsche most már fenn van a mennyországban, Ken, és azt mondja „bírom, amit csináltok – de a könyveimet ne olvassátok” –
23. A vörös ár
Ha húsz évig nem veszel tudomást arról, hogy van ott egy zsaru, akkor az a zsaru már nincs ott…
311. oldal
– Lesz olyan alkalom – mondja Kesey –, hogy valakire nem várhatunk. Na most vagy rajta vagy a buszon, vagy nem vagy rajta. Ha rajta vagy, és hátramaradsz, majd rátalálsz megint. Ha meg eleve nem vagy rajta – akkor úgyis tökmindegy.
Csodák márpedig történnek, mondta egyszer az apja.
– De csak azokkal történnek, akik már fel vannak készülve rájuk. Egyetlen szerencsés ember sem pusztán csak szerencsés. Hanem olyan ember, aki felismeri a szerencsét, amikor az az arcába mosolyog.
Harmincketetdik fejezet - Egy szál Lenin szakállából
Egy ripsznyakkendős fiúcska a Hotchkiss általános iskolai nevelőintézetből surrant be New Yorkba a hét végére. Lenn áll a Biltmore Hotel férfivécéjében, és a kezét mossa. Szürke egyenruhás szolga lép mellé, és törülközőt nyújt.
A fiúcska rábámul, és megkérdi egyenesen: – Ez pénzbe kerül?
A szolga merően ránéz, és így válaszol: – Nem, én Ge- – János vagyok, az örömzenész.
Vagyis itt lenn a tányércsempék, fehér zománcok, parfümszórók, pénzváltó automaták és tompított zubogások vécévilágában is érezze az ember, hogy császárvárosban van, ahol csak Ge- – János, az örömzenész tesz ingyen mozdulatot.
338-339. oldal, A császárváros átka