!

Tom Sharpe brit

1928. március 30. (London) – 2013. június 6. (Llafranc, Spanyolország)

NemFérfi
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Tom_Sharpe

Könyvei 16

Tom Sharpe: Wilt
Tom Sharpe: Wilt alternatív lesz
Tom Sharpe: Kertész a vártán
Tom Sharpe: Remetelét
Tom Sharpe: Éretten éretlen
Tom Sharpe: Kisvárosi gyilkosságok
Tom Sharpe: Wilt on High
Tom Sharpe: Porterhouse Blue
Tom Sharpe: Blott on the Landscape
Tom Sharpe: Vintage Stuff

Kapcsolódó sorozatok: Wilt


Népszerű idézetek

>!
sztimi53 P

Wilt befejezte ebédjét, s felballagott a könyvtárba, hogy a gyógyszerkönyvben megnézze az inzulint. Úgy sejtette, az az egyetlen kimutathatatlan méreg.

14. oldal, Partvonal, 2005.

>!
Rushka

Újra huszonegy éves volt, ragyogó eszű, ruganyos testű ifjú, aki verseket írt, nyári reggeleken a folyóban úszott, s jövője maga a beváltott ígéret. Máris nagy író volt! Mit sem számít az az apróság, hogy az írói léthez az írás is hozzátartozik! Nem az írás volt a fontos, hanem az íróság, s a huszonegy éves Wilt már jó előre bebiztosította a jövőjét azzal, hogy Proustot és Gide-ez olvasott, majd Proustról és Gide-ről szóló könyveket fog, még később pedig a Proustról és Gide-ről szóló könyvekről szóló könyveket, és így tovább, úgyhogy a majdani harmincnyolc éves korát már kéjes várakozással tudta megidézni fantáziájában.

29. oldal

>!
Rushka

Jellemének valami kétértelmű vonása, talán az a képesség, hogy minden problémát minden oldalról lát, az őszintétlenség aurájával vonta be az alakját, és lehetetlenné tette, hogy bárki elhiggye, amit mond.

84. oldal

>!
SteelCurtain

Gyakorlati értelemben Dundridge egy két lábon járó természeti csapás. Másrészt azonban tényleg vonzódik a propagandához. Az elgondolásai mindig jól hangzanak, eddig még évről évre előléptették, s elkerülhetetlen módon egyre feljebb emelkedett a szakszerűtlenség árhullámán, mert az állampolgárokat mindig meg kellett menteni az éppen aktuális ötletének gyakorlati következményeitől.

>!
SteelCurtain

DUNDRIDGE szörnyű éjszakát szenvedett végig a Handyman Armsban. A szobájában lejtett a padló, besárgult a mennyezet, okkerszínű volt a sublót, és a ruhásszekrény ajtaja önerőből újra meg újra kinyílt, mindig pontosan tíz perccel azután, hogy Dundridge becsukta. E mutatványát a szekrényajtó igen lassan és undorítón harsány nyikorgás kíséretében adta elő, majd lágyabb hangfekvésben tovább recsegett, egyfolytában addig, amíg csak Dundridge ki nem mászott az ágyból, hogy megint becsukja. Azzal töltötte a fél éjszakát, hogy a fejét törte, mivel tarthatná zárva a szekrényt, a másik felét meg azzal, hogy hallgatta a szomszéd szobából átszűrődő zajokat, amelyek erősen zavarták, mivel azt sugallták, hogy az odaát tartózkodó vegyespáros férfitagja a Dundridge-ét jóval meghaladó méretekkel és temperamentummal rendelkezik, ami kétségbeesett nyüzsgésre sarkallta Dundridge fantáziáját. Két óra tájban sikerült elaludnia, de háromkor máris felriasztotta a mosdó lefolyójából hirtelen és harsány szörcsögés közepette felbugyborékoló víz: a mosdó az elemi higiéniára fittyet vetve össze volt kötve a szomszéd szoba mosdójával. Fél négykor a hajnali szél ösztökélésére lassú lengésbe és ennek megfelelő fémes csikorgásba kezdett a fogadó Dundridge ablaka alatt elhelyezkedő cégtáblája. Négykor a szomszéd szobában egy férfihang megkérdezte valakitől, hogy akarja-e mégegyszer. – Az Isten szerelmére! – nyögött fel Dundridge, és a fejére húzta a párnát: ennyi már túl sok a jóból! Négy tízkor a szomszéd szoba ágyán folyó földrengésszerű tevékenység hatására ismét kinyílt a szekrényajtó, és szerelmes-lágyan kezdett nyikorogni. Dundridge feladta a küzdelmet, s álmai asszonyhibridjéhez fordult enyhülésért. Az ő segítségével végül sikerült újra elaludnia, de hétkor felébresztette az a visszataszító küllemű lány, aki teástálcával a kezében tört rá.
– Tetszik még valamit…? – kérdezte a lány félénk reménykedéssel.
– A világon semmit! – mondta határozottan Dundridge, azon gondolkodva, hogy őneki miért mindig csak a leggusztustalanabb szoknyák kínálják fel szolgáltatásaikat. Felkelt, és kiment a fürdőszobába, hogy megküzdjön a bonyolult gázboylerrel, amely láthatóan szerette volna vagy elgázosítani, vagy felrobbantani a használóját. Dundridge- nek azonban drága volt az élete, s végül beérte hideg vízzel.

>!
SteelCurtain

Blott felegyenesedett, és az úrnőjére bámult. Lady Maud kartonruhát viselt, és ha másnak ugyan nem is, de Blott szemében egyértelműen gyönyörűnek tűnt. A kertész eme nézetét senki más nem osztotta, Blott szépségideálját azonban nem befolyásolta semmiféle divat. A nagy emlők, a vastag comb és a széles csípő a jó, vagy legalábbis kiadós anyai tulajdonságok tartományába tartoztak, s mivel Blottnak a születése óta sohasem volt sem jó, sem kiadós, sem egyáltalán akármilyen anyja, így nagy súlyt helyezett a potenciális anyaság ezen másodlagos jegyeire. A babágyásban most váratlanul elfogta a vágy. A virágmintás kartonruhát viselő Lady Maudra egyszerre koncentrálódott a kertész növénytani és állattani szenvedélye. Blott mindkét szeme kigúvadt.
– Blott! – szólt Lady Maud, aki nem vette észre, hogy mekkora hatást kelt éppen. – Ebédre jön valaki a Környezetvédelmi Minisztériumból. Vigyen valami virágot a házba! Jó benyomást akarok kelteni.
Blott bement az üvegházba, és megfelelő virág után nézett. Lady Maud megfordult, és mélyen lehajolt, hogy salátát szedjen az ebédhez. Blott éppen e pillanatban nézett ki az üvegház ajtaján, s az elébe tárt lélegzetelállító látvány az egész további életét eldöntötte. A Handyman család iránti csendes elkötelezettsége, addigi létének passzív hajtóereje egy csapásra elmúlt, s átadta helyét az aktív, mohó szenvedélynek.
Blottot nedves homokkal töltött térdzokni módjára vágta tarkón a szerelem.

>!
SteelCurtain

– Autópályát kellene építenem egy olyan nő házán és parkján keresztül, aki meggyőzés címén puskával lövöldöz rám!
– És szemlátomást sosem találja el – sóhajtott fel bánatosan Mr Rees.

>!
egy_ember

A bűntudat gyakran a becsületes, két lábbal a földön járó gonoszságot helyettesíti az emberben.

Kapcsolódó szócikkek: bűntudat
>!
ciemat P

Ilyen az élet: a mi forró klímánkban a lehető legkevésbé megfelelő anyagból készült ruhát viselő, fehér nőt imitáló fekete férfi az Angliából importált pázsiton táncolva olyan balett lépéseit utánozza, amilyet az életben soha nem látott, és annak a férfinak a kőarcát csókolgatja, aki kipusztította az ő nemzetét, mindezt pedig az a nő veszi filmre, akit közel és távol a jó ízlés legfőbb tekintélyének tartanak. Nem létezik, ami ennél jobban kifejezhetné, milyen az élet Dél-Afrikában!

198. oldal

>!
JamiC

Ami tulajdonságod csak van, az mind válóok.

230. oldal