!

Tolnai Ottó magyar

Ottó Tolnai

1940. július 5. (Magyarkanizsa) –

NemFérfi
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Tolnai_Ottó
DIAhttp://www.pim.hu/object.E40B74F1-330E-44E6-AAF6-6E28B5D7DA9B.ivy

Képek 2

Könyvei 40

Tolnai Ottó: Világítótorony eladó
Tolnai Ottó: Szeméremékszerek
Tolnai Ottó: Költő disznózsírból
Tolnai Ottó: árvacsáth
Tolnai Ottó: Wilhelm-dalok
Tolnai Ottó: Világpor
Tolnai Ottó: Szög a nadírban
Tolnai Ottó: Balkáni babér
Tolnai Ottó: Nem könnyű
Tolnai Ottó: A pompeji szerelmesek

Szerkesztései 2

Bordás Győző – Domonkos István – Pap József – Tolnai Ottó (szerk.): Messzike
Tolnai Ottó (szerk.): Hol ó hol

Fordításai 1

Miloš Crnjanski: Ithaka

Antológiák 11

Banyó Péter – Csányi Dóra – Edinger Katalin – Kovács Eszter (szerk.): Friss tinta!
Szegő János (szerk.): Szép versek 2017
Menyhért Anna (szerk.): Kortárs irodalmi olvasókönyv I-II.
Hegedős Mária (szerk.): Körkép 88
Hegedős Mária (szerk.): Körkép 93
Mónika Dózsai – Gabriella Gönczy – Nina Hartl (szerk.): »Berlin, meine Liebe. Schliseßen Sie bitte die Augen.«
Bori Imre – Szeli István – Tomán László (szerk.): Gyökér és szárny
Rába György (szerk.): Verses világjárás
Borbély Sándor – Pomogáts Béla (szerk.): Ötágú síp
Áfra János – Süli-Zakar Szabolcs – Szoboszlai Lilla (szerk.): Képeket írni, szavakat rajzolni / Writing Pictures, Drawing Words

Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

…Sztálin, Hruscsov és Brezsnyev országot indul nézni vonaton. Ám a vonat nem akar elindulni. Sztálin azt mondja, lemegy, megnézi, miért nem indulnak már. Visszajövet csak annyit mond, bajszába morogva, mindjárt indulunk, intézkedett: kivégeztette az állomás személyzetét. De a vonat nem akar elindulni. Azt mondja akkor Hruscsov, lemegy, megnézi, miért nem indulnak már. Visszajön, bekászálódik a helyére, azt mondja, azonnal indulnak: rehabilitálta a vonat személyzetét. De a vonat továbbra sem akart elindulni. Mire Brezsnyev egy könnyű mozdulattal lehúzza az ablakredőnyt, mondván: tegyünk úgy, mintha haladnánk.

241. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Brezsnyev · Nyikita Szergejevics Hruscsov · Sztálin
>!
Kuszma P

Ha egyszer fejbe vágtak gumibottal, egész életedben hálás leszel, hogy nem vágnak ismét fejbe gumibottal…

120-121. oldal

5 hozzászólás
>!
Kuszma P

Akkor, kissé közelebb húzódva hozzá, mire ő is közelebb húzódott kissé hozzám, bevallottam Palics vasútállomása (PALICS) új főnöknőjének, közben láttam, lecsukta szemhéját, bevallottam, hogy már régtől szeretnék, s ő felsóhajtott, valami olyasmit suttogott: végre valaki ismét a nyakába lehel, bevallottam, hogy régtől szeretnék egy talpfát.

43. oldal

12 hozzászólás
>!
Kuszma P

Én nem értem őt. Ő nem ért engem. És különösmód éppen így értjük meg ennyire, jobban mint mással, egymást.

12. oldal

3 hozzászólás
>!
Kuszma P

Hogyan lehet valaki zombori, szabadkai, belgrádi és zágrábi és londoni egyszerre?
Szépen, mondtam.

183. oldal

>!
Kuszma P

…azt sem értem, mondta morogva, miért kell mesélés közben ide-oda matatni, piszmogni itt, piszmogni ott. Mesélj céltudatosan, ne kóvályogj, mint gólyafos a levegőben, mert szédülékeny vagyok, elszédülök kóválygásod közepette. Vad Jocó is mondta már, többször elhatározta, szájba vág, ha még egy kitérőt teszek.

87. oldal

>!
eme P

Legszívesebben már csak naplót írnék – mondja Pilinszky – Egy vers, egy regény vagy akár egy dráma bizonyos pillanat után önmagát írja, önmagát teljesíti be. A naplót én írom, s később – megérkezve az igazságba – a napló kezd írni engem…

138. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Pilinszky János
>!
Garaczi_László IP

Ifjúkoromban dicsérték a lengyel üvegvágókat. Nem tudom, miért éppen a lengyel üvegvágókat. Talán azért, mert jelentős a lengyel üveggyártás, mert Lengyelországban sok az üveghuta. Jó lenne többet tudni, olvasni a lengyel üveghutákról. Ugyanis eddig azt hittem, csak a cseheknél vannak üveghuták…

Mit csinálsz, T. Olivér? kérdezné Regény Misu. És én azt felelném, hogy a lengyel üveghutákról olvasok. És idővel azt kezdenék sugdosni a hátam mögött, hogy az üveghutákról olvas. Azt, hogy T. Olivér valamiféleképpen érdekelt lett az üveghutákat illetően. És akkor lassan mások is elkezdenének az üveghutákról olvasni, sőt írni is. Mert az ilyesmi, megfigyeltem, ragályos. Jó lenne egyszer megnézni egy ilyen lengyel üveghutát. Befizetni valami lengyelországi turistautazásra, és titokban becserkészni az üveghutákat.

>!
Garaczi_László IP

A homár, tudod-e, kérdezte pökhendi módon Szerafim-Pöcök, milyen is egy homár? Mindent tudok a homárról mint olyanról, mondta Székely. Azt is tudod, kérdezte Szerafim-Pöcök még jobban felemelve hangját, hogy a homár sír? Székely hirtelen zavarba jött. A homár sír? Azt nem tudtam, mondta halkan köhintve. Miért sírna? Egy homár. Márpedig a homár sír, közölte Szerafim-Pöcök kihúzva magát, máris mutatván, ő ezen állítása igazáért képes bárkivel megküzdeni, képes akár életével is fizetni. Sír, kérdezte Székely, aki szintén mindentudó fajta, de ezt még ő sem tudta. Igen, sír, mondta Szerafim-Pöcök, majd hozzátette, de még mennyire hogy sír. Ahogy beledobják a forró vízbe. Sír. Mutatta, megfogta fülét, saját fülemmel hallottam, ahogy sír. Szerafim-Pöcöknek kis, hártyaszerű, rongyos füle volt. A homár, kérdezték többen. Igen, sír, mondta Pöcök. Nagy csönd támadt a green door-ban. És akkor a kis, törékeny Szerafim-Pöcök, ott a green door-ban, teljesen váratlanul, hangosan felsírt. Utánozni kezdte a homár hangját. Hirtelen mindenki odafordult. Mi is. Mi is visszahőköltünk. Megrendültünk. De Szerafim-Pöcök egyre csak sírt. Miközben mind jobban elvörösödött. És valóban úgy nézett ki, mint egy leforrázott homár. És valóban úgy sírt, mint egy leforrázott homár. Mindenki elhitte neki, hogy úgy sír a homár, ahogyan ő, Szerafim-Pöcök sír ott nekünk szirénázva. Az emberek a többi asztaltól is körénk gyűltek. Mi történt, kérdezték. Homár, mondtam. Homár, kérdezték értetlenül emelve szemüket a mennyezetre, tán onnan eshetett be egy homár. Utánozza a homárt, mondtam. Mit utánoz rajta, kérdezték. Azt, ahogyan sír. A leforrázott homárt utánozza. Ahogyan sír. A teraszról is bejöttek az emberek, megilletődve nézték. Hallgatták. A síró homárt. Mert Szerafim-Pöcök már valóban vörös rákká változott. És sírt. Voltak nők, a söntésnél, Rozika meg a két barátnője, akik szintén sírni kezdtek, éppen úgy szirénázva, mint Szerafim-Pöcök, a leforrázott homár.

>!
sophie P

Szeretek felmászni a diófára, noha negyven körül már nemigen mászkálnak fára az emberek (komolyabb dolguk van – mi is?).

43. oldal