!

Tolnai Ottó vajdasági magyar

Ottó Tolnai

1940. július 5. (Magyarkanizsa) –

Tudástár · 8 kapcsolódó alkotó

KatalógusnévTolnai Ottó
Nemférfi
DIApim.hu/hu/dia/dia-tagjai/tolnai-otto

Képek 4

Könyvei 48

Tolnai Ottó: Világítótorony eladó
Tolnai Ottó: Szeméremékszerek
Tolnai Ottó: Világpor
Tolnai Ottó – Parti Nagy Lajos: Költő disznózsírból
Tolnai Ottó: árvacsáth
Tolnai Ottó: Balkáni babér
Tolnai Ottó: Wilhelm-dalok
Tolnai Ottó: Az úr pantallója
Tolnai Ottó: Nem könnyű
Tolnai Ottó: Szög a nadírban

Kapcsolódó sorozatok: Szeméremékszerek · Összes sorozat »

Kapcsolódó kiadói sorozatok: A Színház folyóirat drámamellékletei Színház Alapítvány · Teve könyvek Kijárat

Szerkesztései 4

Bordás Győző – Domonkos István – Pap József – Tolnai Ottó (szerk.): Messzike
Tolnai Ottó (szerk.): Hol ó hol
Bicskei Zoltán – Tolnai Ottó (szerk.): Kovács Antal szobrász birkózása az agyaggal
Tolnai Ottó (szerk.): Kertek & parkok

Fordításai 1

Miloš Crnjanski: Ithaka

Antológiák 41

Banyó Péter – Csányi Dóra – Edinger Katalin – Kovács Eszter (szerk.): Friss tinta!
Szegő János (szerk.): Szép versek 2019
Király István – Klaniczay Tibor – Pándi Pál – Szabolcsi Miklós (szerk.): Hét évszázad magyar versei
Péczely Dóra (szerk.): Szép versek 2011
Péczely Dóra (szerk.): Szép versek 2012
Szegő János (szerk.): Szép versek 2015
Szilágyi Zsófia (szerk.): Huszadik századi magyar novellák
Alföldy Jenő (szerk.): Szép versek 1988
Szegő János (szerk.): Szép versek 2017
Szajbély Mihály (szerk.): A varázsló halála

Róla szóló könyvek 3

Thomka Beáta: Tolnai Ottó
Végel László: A vers kihívása
Fehér Magda (szerk.): Írók gyermekkorukról

Népszerű idézetek

Kuszma>!

…Sztálin, Hruscsov és Brezsnyev országot indul nézni vonaton. Ám a vonat nem akar elindulni. Sztálin azt mondja, lemegy, megnézi, miért nem indulnak már. Visszajövet csak annyit mond, bajszába morogva, mindjárt indulunk, intézkedett: kivégeztette az állomás személyzetét. De a vonat nem akar elindulni. Azt mondja akkor Hruscsov, lemegy, megnézi, miért nem indulnak már. Visszajön, bekászálódik a helyére, azt mondja, azonnal indulnak: rehabilitálta a vonat személyzetét. De a vonat továbbra sem akart elindulni. Mire Brezsnyev egy könnyű mozdulattal lehúzza az ablakredőnyt, mondván: tegyünk úgy, mintha haladnánk.

241. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Brezsnyev · Nyikita Szergejevics Hruscsov · Sztálin
1 hozzászólás
Kuszma>!

Ha egyszer fejbe vágtak gumibottal, egész életedben hálás leszel, hogy nem vágnak ismét fejbe gumibottal…

120-121. oldal

5 hozzászólás
Kuszma>!

Akkor, kissé közelebb húzódva hozzá, mire ő is közelebb húzódott kissé hozzám, bevallottam Palics vasútállomása (PALICS) új főnöknőjének, közben láttam, lecsukta szemhéját, bevallottam, hogy már régtől szeretnék, s ő felsóhajtott, valami olyasmit suttogott: végre valaki ismét a nyakába lehel, bevallottam, hogy régtől szeretnék egy talpfát.

43. oldal

12 hozzászólás
montika P>!

A fotó valamiért már nem mutatja az embert mint olyant. De a fénymásolt fotó most mintha újra mutatni kezdené. Szépen sorban mindenkit fénymásolni kellene, gondolom. Átmosni fénnyel.

64. oldal

2 hozzászólás
Kuszma>!

Én nem értem őt. Ő nem ért engem. És különösmód éppen így értjük meg ennyire, jobban mint mással, egymást.

12. oldal

3 hozzászólás
montika P>!

Igen, a metafora éppen olyan valami, mint amilyen maga a tiszavirág. Ezt a különös lényt mintha eleve a költészet számára teremtették volna. Mondják a szakirodalomban, hogy már Arisztotelész is foglalkozott vele, a Tisza virágzása számomra a mai napig is a leggyönyörűbb valami, amit életemben láttam, vagy ami megtörtént velem. Ugyanis egészen gimnazista koromig vagy még tovább nem kívül voltam, én sosem vagyok kívül, ezért is nehéz, valójában lehetetlen elaborálnom a dolgokat, ezen a virágzáson, nem csak néztem, hanem részese is voltam. Mindig fölmentünk Martonosig, valójában a határig, a Tiszánál lévő jugoszláv–magyar határig, lehet, hogy a határzónában már minden így rezeg, vibrál, a határlény így rezeg, vibrál, és onnan ereszkedtünk le a virágzásban Adorjánig. Életem nagy relációja, pályája tehát: Martonos–Adorján.
A virágzást mindig a cseresznyevirágzáshoz, a japánokhoz kötöttem, valami olyan látvány, de ebben benne lenni egészen különleges élmény. Egy gyönge fájú, sovány, nyúzott gyerek, aki a Tisza közepén ereszkedik le, és egyszer csak szinte robbanásként belekerül ebbe a sziromviharba, gyönyörű tüneménybe. Ezek a sárból kikecmergő virágállatkák, ahogy följönnek és gyönyörűen repülnek, megtermékenyülnek, kibújnak a bőrükből és lepetéznek. De ránk szállnak, a fejünkre, az arcunkra, vállunkra telepednek, az ő vacogásuk, didergésük, rezgésük az az alap, az a ritmus, ami engem meghatározott, ha valaki valamit ki akar hallani verseimből, ne iskolás sémákat kutasson, a tiszavirágot tanulmányozza, mérje inkább. A vers ritmusáról értekező poétikák is figyelembe vehetnék ezt… Ebben benne van az, amit kishalálnak is nevezhetnék, ez az egyetlen dolog, ahol a születés és a halál egyetlen pontban történik. Rajtad történik, a válladon, az arcodon, és szinte viráglénynek tudom magam vagy tudnám magam, ha ez nem hangzana túl szépen. E pont élet-halál robbanásának intenzitása szinte az atombombát idézi, ellenpontozza pontosabban, egy pozitív atomrobbanás…

1. fejezet, A puhaszájú ló

2 hozzászólás
Kuszma>!

Hogyan lehet valaki zombori, szabadkai, belgrádi és zágrábi és londoni egyszerre?
Szépen, mondtam.

183. oldal

Kuszma>!

…azt sem értem, mondta morogva, miért kell mesélés közben ide-oda matatni, piszmogni itt, piszmogni ott. Mesélj céltudatosan, ne kóvályogj, mint gólyafos a levegőben, mert szédülékeny vagyok, elszédülök kóválygásod közepette. Vad Jocó is mondta már, többször elhatározta, szájba vág, ha még egy kitérőt teszek.

87. oldal

montika P>!

Nincs szebb, mint egy pirospaprikával terített zöld labdarúgópálya.

86. oldal

montika P>!

A múltkor, amikor az Izabella színű kanárikról vitatkoztunk Szanitter Tibikével, meséltem neki arról a Kanári-szigetekről érkező hajórakományról, amely zátonyra futott volt Elba szigeténél – és mind kiszabadult a tömérdek kanári. Egész kanárifelhők borították be Itália egét… Még az Adria felett is sárgává színeződött az azúr. Nekem erről szól Elba, nem pedig a kis seggdugasz Napóleonról…Erről a kanárirakományról, amelynek az árából Ana Marija apácarendje a kurvákat segítette. Napóleon csak annyiban jöhet számításba, hogy őt is ama szigetre száműzték, ahol kiszabadult a sok kanári. Emlékszem, milyen izgalomban adtam elő Szanitter Tibikének ezt a kanáris mozzanatot. Valójában azt szerettem volna érzékeltetni, innen eredeztethető az olasz kanári, innen trillája, illetve kerepelő mélybasszusa, igaz, gyakori toroklobja is. Lám, látod, mondtam akkor Tibikének, nagyon messziről kellett nekem Ana Marija Marović felé indulnom, például, hogy csak egyet mondjak, egészen Pilinszky nagynénjétől, aki, mint Ana Marija Marović, szintén valami különös érzékenységet mutatott, különben Pilinszky maga is, a börtönből szabaduló lányok, kurvák iránt… Nemegyszer hangsúlyoztam, mondtam Tibikének, Pilinszky nélkül meg sem is tudnám írni Ana Marija Marovićot, sőt arra is gondoltam már, magával Pilinszkyvel íratom meg… Ahogyan például azt a veszprémi regényt, a harmadik ukrán hadosztály vezérkara mozgó kuplerájának legépfegyverezett szifiliszes kurváiról, illetve hát a flamingók koncentrációs táboráról szólót pedig Danilo Kišsel. Különös, én ezekhez a művészekhez viszonyítok, velük íratok, festetek, komponáltatok meg mindent… Mészöllyel, Kurtággal, Hantaival, Hollán Sándorral, Lorand Gasparral…

55. oldal