!

Titus Burckhardt svájci

1908. október 24. (Firenze, Olaszország) – 1984. január 15. (Lausanne, Svájc)

Tudástár · 8 kapcsolódó alkotó

Teljes névTitus Burckhardt, Ibrahim Izz al-Din
Nemférfi

Könyvei 8

Titus Burckhardt: Szakrális szimbólumok
Titus Burckhardt: Alkímia
Titus Burckhardt: Bevezetés a szúfi doktrínába
Titus Burckhardt: Muszlim asztrológia
Titus Burckhardt: Kristályparadicsom
Titus Burckhardt: Chartres és a katedrális születése
Titus Burckhardt: A szakrális művészet lényegéről a világvallások tükrében
Titus Burckhardt: Famous Illuminated Manuscripts

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Arcticus Libri Operis Magni Arcticus · Arcticus Libri Artis Arcticus

Fordításai 1

Al-'Arabi ad-Darqawi: Letters of a Sufi Master

Népszerű idézetek

lzoltán IP>!

Ha nyughatatlanul és lázasan gondolkodó korunk felől pillantunk vissza a középkori emberre, gyakran naivnak – gyermetegnek és minden pszichológiai gyanakvástól mentesnek – tűnik fel előttünk, s ezért hisszük úgy, hogy az akkoriak kevésbé tudatosak és jóval ösztönösebbek voltak, mint mi. Valójában minden alkotó tevékenységük sokkal inkább fakadt az ideákból, az élet spirituális értelméből, mint a modern ember esetében. (…)

5. oldal

lzoltán IP>!

    Kérdezzétek a modern tudományt: mi is az ember? Hallgatni fog, mert tudatában van önnön korlátainak, vagy ha válaszol, azt fogja mondani, hogy az ember egy olyan állat, amely rendkívül fejlett agyi képességekkel rendelkezik. És ha rákérdeznek ennek az állatnak eredetére, akkor véletlenek, egybeesések, esetlegességek végtelen láncolatáról beszél majd nektek. Ami egyet jelent azzal, hogy az emberi lét értelmetlen.
    Kérdezzétek a tradicionális tudományt: mi is az ember?…

100. oldal, Tradicionális tudományok Fezben

Szelén>!

Az ego […] minden tettében csak önmaga tükrözésére törekszik.

Titus Burckhardt: Alkímia Világkép és szellemiség

lzoltán IP>!

     Szerkezete szerint egy bazilika olyan fedett úthoz hasonlítható, melynek felső részén ablaksor húzódik és árkádok kísérik. A városok szívében elhelyezkedő bazilika valójában olyan volt, mint valamiféle csarnokokká kiépített utca. Az «mellékhajók» olykor karzattal rendelkeztek, s ez volt az, ami később az utcák oldalán lévő házak emeleteinek feleltek meg. A latin városok centrumát még ma is árkádsoros utcák jellemzik.

9. oldal

lzoltán IP>!

(…) Komolyabb megismerés ugyanis teljesen elképzelhetetlen annak megvalósítása nélkül, miszerint a megismert, a megismerés és a megismerő egy. (…)

11. oldal, Előszó - Asztrológia és metafizika (Stella Maris, 1995)

Titus Burckhardt: Muszlim asztrológia avagy szellemi kulcs a Muhjiddin IbnʿArabí-féle muszlim asztrológiához

déli_báb I>!

Fontos mindenekelőtt megérteni, hogy amikor az ezoterikus szemlélettel rendelkezők elismerik valamennyi vallás esszenciális egységét, akkor az nem jár együtt a spirituális formák kontúrjainak elkenésével (…) Éppen ellenkezőleg, a vallási formák különbözősége (…) közvetve, a spirituális eredetiségét is demonstrálja minden egyes formának – az utánozhatatlanságukat, melyben közös princípiumuk egyetlensége tükröződik. A kerékagy egyesíti a küllőket, egyszersmind ki is jelöli azok széttartó irányát.

12. oldal

Lunemorte P>!

A tudományos munkák általában «muszlim miszticizmusként» határozzák meg a szufizmust, és mi is szívesen alkalmaznánk a «misztikus» jelzőt annak jelölésére, ami a szufizmust az iszlám szimplán vallási aspektusától megkülönbözteti, ha e szó még azt a jelentést hordozná, amit a korai kereszténység görög egyházatyái és a spirituális vonaluk követői tulajdonítottak neki: annak megnevezésére használták ugyanis, ami a «misztériumok» megismerésével kapcsolatos.

Lunemorte P>!

Minden teljes kontemplációs út, amilyen például a szúfiké vagy a keresztény misztikusoké (a kifejezést eredeti értelmében véve), különbözik a devóció útjától – amit tévesen neveznek «misztikusnak» –, amennyiben egy aktív intellektuális attitűdöt foglal magában. Ez az attitűd semmi esetre sem valamiféle intellektuális pózzal kísért individualizmusként értendő: éppen ellenkezőleg, a diszkurzív gondolkodást meghaladó esszenciális Realitásra ('al-Haqiqa) való megnyílás diszpozícióját jelenti, és így a minden individuális szubjektivitáson való intellektuális túljutás lehetőségét hordozza magában.

Lunemorte P>!

Rendesen a meditáció körkörös mozgással zajlik. Egy esszenciális ideától indul el, kifejtve annak különböző alkalmazásait, hogy végül reintegrálja őket a kezdeti igazságba, mely így egy közvetlenebb és gazdagabb aktualitást nyer a fölötte elmélkedő értelem számára. Az ellenkezője ez a filozófiai kutatásnak, mely nem számol úgy egy igazsággal, mint ami lényege szerint eleve jelen van a megismerésére törekvőnek a tudatában. A gondolkozás igazi mozgása a meditáció által követett körkörös mozgás, és minden filozófia, ami figyelmen kívül hagyja ezt, tévedést követ el az eljárásával. Az igazság, melyet a filozófia megtalálni látszik érvelések segítségével, már bennefoglaltatik a kiindulási pontjában, már ha a filozófus egy hosszú gondolati útvesztő végén nem pusztán valamelyik szenvedély szülte vagy individuális vagy kollektív elfogultságban gyökerező régi előítélete mentális fénytörését «találja meg» újra.

Az individualista gondolkozás mindig magában foglal egy vakfoltot, mert nincs tudatában önnön intellektuális esszenciájának. Ami a meditációt illeti, noha elmulasztja megragadni az Esszenciát közvetlenül, legalább feltételezi azt. A meditáció «bölcs tudatlanság», míg a filozófiai érvelés vagy okoskodás, mely mentális individualizmusból fakad, «tudatlan tanultság». Amikor a filozófia a tudás természetét kutatja, elkerülhetetlenül kínos ellentmondásokba keveredik. Mikor elválasztja a szubjektumot az objektív tartománytól és egy teljesen viszonylagos realitást tulajdonít neki az egyéni «szubjektivitás» értelmében, akkor megfeledkezik arról, hogy a saját ítéletei éppenséggel a szubjektum valóságától és annak igazságaffirmáló képességétől függenek; amikor másfelől deklarálja, hogy minden percepció vagy intellekció pusztán «szubjektív», következésképp relatív és megbízhatatlan, akkor pedig elfelejti, hogy pontosan e kijelentéssel objektivitásra tart voltaképpen igényt. A gondolkozás számára nincs kiút ebből a kutyaszorítóból. Az emberi értelem, mely csak egy részecskéje a mindenségnek, csupán egyike a létmodalitásoknak, sem nem foghatja át a mindenséget, sem nem határozhatja meg a saját helyzetét az egészhez képest. Ha mindamellett próbálkozik ezzel, az azért van, mert van benne egy szikrányi az Intellektusból, és az Intellektus viszont valóban átfog és csakugyan felfog minden dolgot.

Lunemorte P>!

Kagylóboltozatot találunk a legrégebbi szíriai és egyiptomi imafülkékben. Talán egy késő ókori mintha ihlette őket, de természetesen nem utánozták volna, ha nem lenne különleges, szimbolikus jelentősége. A kagyló(héj) gyöngyöt rejt magában, aminek – a legenda szerint – az alábbi eredete van: egy tavaszi éjszakán a kagyló feljön a tenger felszínére, kinyílik és egy harmatcseppet zár magába, amely gyönggyé válik keblében. A kagyló képviseli bizonyos értelemben a szív hallószervét, amely befogadja – mint harmatcseppet – Isten szavát. Milyen tökéletesen lehet alkalmazni ezt a parabolát a fülkére, amelyben kiejtik az isteni szót!

Titus Burckhardt: Kristályparadicsom Iszlám tradíció a mór kultúrában