!

Titus Burckhardt svájci

1908. október 24. (Firenze, Olaszország) – 1984. január 15. (Lausanne, Svájc)

Teljes névTitus Burckhardt, Ibrahim Izz al-Din
NemFérfi
Wikipédiahttps://en.wikipedia.org/wiki/Titus_Burckhardt

Könyvei 7

Titus Burckhardt: Szakrális szimbólumok
Titus Burckhardt: Alkímia
Titus Burckhardt: Bevezetés a szúfi doktrínába
Titus Burckhardt: Kristályparadicsom
Titus Burckhardt: Muszlim asztrológia
Titus Burckhardt: Chartres és a katedrális születése
Titus Burckhardt: A szakrális művészet lényegéről a világvallások tükrében

Fordításai 1

Al-'Arabi ad-Darqawi: Letters of a Sufi Master

Népszerű idézetek

>!
lzoltán IP

Ha nyughatatlanul és lázasan gondolkodó korunk felől pillantunk vissza a középkori emberre, gyakran naivnak – gyermetegnek és minden pszichológiai gyanakvástól mentesnek – tűnik fel előttünk, s ezért hisszük úgy, hogy az akkoriak kevésbé tudatosak és jóval ösztönösebbek voltak, mint mi. Valójában minden alkotó tevékenységük sokkal inkább fakadt az ideákból, az élet spirituális értelméből, mint a modern ember esetében. (…)

5. oldal

>!
lzoltán IP

    Kérdezzétek a modern tudományt: mi is az ember? Hallgatni fog, mert tudatában van önnön korlátainak, vagy ha válaszol, azt fogja mondani, hogy az ember egy olyan állat, amely rendkívül fejlett agyi képességekkel rendelkezik. És ha rákérdeznek ennek az állatnak eredetére, akkor véletlenek, egybeesések, esetlegességek végtelen láncolatáról beszél majd nektek. Ami egyet jelent azzal, hogy az emberi lét értelmetlen.
    Kérdezzétek a tradicionális tudományt: mi is az ember?…

100. oldal, Tradicionális tudományok Fezben

>!
[névtelen]

Az ego […] minden tettében csak önmaga tükrözésére törekszik.

Titus Burckhardt: Alkímia Világkép és szellemiség

>!
lzoltán IP

     Szerkezete szerint egy bazilika olyan fedett úthoz hasonlítható, melynek felső részén ablaksor húzódik és árkádok kísérik. A városok szívében elhelyezkedő bazilika valójában olyan volt, mint valamiféle csarnokokká kiépített utca. Az «mellékhajók» olykor karzattal rendelkeztek, s ez volt az, ami később az utcák oldalán lévő házak emeleteinek feleltek meg. A latin városok centrumát még ma is árkádsoros utcák jellemzik.

9. oldal

>!
lzoltán IP

(…) Komolyabb megismerés ugyanis teljesen elképzelhetetlen annak megvalósítása nélkül, miszerint a megismert, a megismerés és a megismerő egy. (…)

11. oldal, Előszó - Asztrológia és metafizika (Stella Maris, 1995)

Titus Burckhardt: Muszlim asztrológia avagy szellemi kulcs a Muhjiddin IbnʿArabí-féle muszlim asztrológiához

>!
déli_báb IP

Fontos mindenekelőtt megérteni, hogy amikor az ezoterikus szemlélettel rendelkezők elismerik valamennyi vallás esszenciális egységét, akkor az nem jár együtt a spirituális formák kontúrjainak elkenésével (…) Éppen ellenkezőleg, a vallási formák különbözősége (…) közvetve, a spirituális eredetiségét is demonstrálja minden egyes formának – az utánozhatatlanságukat, melyben közös princípiumuk egyetlensége tükröződik. A kerékagy egyesíti a küllőket, egyszersmind ki is jelöli azok széttartó irányát.

12. oldal

>!
[névtelen]

A tudományos munkák általában «muszlim miszticizmusként» határozzák meg a szufizmust, és mi is szívesen alkalmaznánk a «misztikus» jelzőt annak jelölésére, ami a szufizmust az iszlám szimplán vallási aspektusától megkülönbözteti, ha e szó még azt a jelentést hordozná, amit a korai kereszténység görög egyházatyái és a spirituális vonaluk követői tulajdonítottak neki: annak megnevezésére használták ugyanis, ami a «misztériumok» megismerésével kapcsolatos.

>!
[névtelen]

Minden teljes kontemplációs út, amilyen például a szúfiké vagy a keresztény misztikusoké (a kifejezést eredeti értelmében véve), különbözik a devóció útjától – amit tévesen neveznek «misztikusnak» –, amennyiben egy aktív intellektuális attitűdöt foglal magában. Ez az attitűd semmi esetre sem valamiféle intellektuális pózzal kísért individualizmusként értendő: éppen ellenkezőleg, a diszkurzív gondolkodást meghaladó esszenciális Realitásra ('al-Haqiqa) való megnyílás diszpozícióját jelenti, és így a minden individuális szubjektivitáson való intellektuális túljutás lehetőségét hordozza magában.

>!
[névtelen]

Rendesen a meditáció körkörös mozgással zajlik. Egy esszenciális ideától indul el, kifejtve annak különböző alkalmazásait, hogy végül reintegrálja őket a kezdeti igazságba, mely így egy közvetlenebb és gazdagabb aktualitást nyer a fölötte elmélkedő értelem számára. Az ellenkezője ez a filozófiai kutatásnak, mely nem számol úgy egy igazsággal, mint ami lényege szerint eleve jelen van a megismerésére törekvőnek a tudatában. A gondolkozás igazi mozgása a meditáció által követett körkörös mozgás, és minden filozófia, ami figyelmen kívül hagyja ezt, tévedést követ el az eljárásával. Az igazság, melyet a filozófia megtalálni látszik érvelések segítségével, már bennefoglaltatik a kiindulási pontjában, már ha a filozófus egy hosszú gondolati útvesztő végén nem pusztán valamelyik szenvedély szülte vagy individuális vagy kollektív elfogultságban gyökerező régi előítélete mentális fénytörését «találja meg» újra.

Az individualista gondolkozás mindig magában foglal egy vakfoltot, mert nincs tudatában önnön intellektuális esszenciájának. Ami a meditációt illeti, noha elmulasztja megragadni az Esszenciát közvetlenül, legalább feltételezi azt. A meditáció «bölcs tudatlanság», míg a filozófiai érvelés vagy okoskodás, mely mentális individualizmusból fakad, «tudatlan tanultság». Amikor a filozófia a tudás természetét kutatja, elkerülhetetlenül kínos ellentmondásokba keveredik. Mikor elválasztja a szubjektumot az objektív tartománytól és egy teljesen viszonylagos realitást tulajdonít neki az egyéni «szubjektivitás» értelmében, akkor megfeledkezik arról, hogy a saját ítéletei éppenséggel a szubjektum valóságától és annak igazságaffirmáló képességétől függenek; amikor másfelől deklarálja, hogy minden percepció vagy intellekció pusztán «szubjektív», következésképp relatív és megbízhatatlan, akkor pedig elfelejti, hogy pontosan e kijelentéssel objektivitásra tart voltaképpen igényt. A gondolkozás számára nincs kiút ebből a kutyaszorítóból. Az emberi értelem, mely csak egy részecskéje a mindenségnek, csupán egyike a létmodalitásoknak, sem nem foghatja át a mindenséget, sem nem határozhatja meg a saját helyzetét az egészhez képest. Ha mindamellett próbálkozik ezzel, az azért van, mert van benne egy szikrányi az Intellektusból, és az Intellektus viszont valóban átfog és csakugyan felfog minden dolgot.

>!
[névtelen]

„Úgy szeresd Istent, mintha látnád Őt, és ha te nem látod Őt, Ő azért lát téged.” – Másszóval vallásod csak akkor tökéletes, ha teljes valóddal részt veszel az imádás aktusában; márpedig, ha teljes valóddal jelen vagy, nem fogod meglátni Istent, ám elnyered a bizonyosságot, hogy Ő lát téged. – Ez a néhány szó egy belső gyakorlat hiánytalan foglalatát adja, amely gyakorlat elvben korlátlanul kibontakoztatható, hiszen végtelen tárgyra irányul, előfeltétele pedig a „szív tudománya”, nem pedig valamiféle dialektikus tudás. Az ember testi, lelki és szellemi jelenléte az imádás aktusában utat nyit az emberben jelenvaló Isten felé –, ha egyáltalán lehetséges ily módon összefoglalni egy egész szellemi univerzumot, amely túlságosan kifinomult és túlságosan összetett ahhoz, hogy könnyedén definiálni lehessen. A tasawwuf valójában az őszinteség igényéből bonatkozik ki: úgy imádni Istent, mintha látnád Őt, annyit jelent mint őszintén imádni Őt; márpedig ez a törekvés magától értetődően a teljes emberi lény megértéséhez vezet el, aminek eredményeképpen a lényegi, benső képen belül helyet cserél egymással az alany és a tárgy; míg eladdig az ember mindent „énjének”, szenvedélyekkel átitatott lelkének „szemein” keresztül látott és minden dologra rávetítette önnön lelkének tónusát, ettől fogva az ember saját „énjére” az őt megítélő és meghaladó szellem szemével tekint; márpedig, „aki önnön lelkét ismeri, az Ő Urát ismeri” a hadith szerint.

108., 109. oldal, Tradicionális tudományok Fezben