Titus Burckhardt svájci

A paradicsomi ember tisztaságát kell újra elérni, mielőtt az emberi formát annak végtelen és isteni archetipusa visszafogadná magába…

Ha nyughatatlanul és lázasan gondolkodó korunk felől pillantunk vissza a középkori emberre, gyakran naivnak – gyermetegnek és minden pszichológiai gyanakvástól mentesnek – tűnik fel előttünk, s ezért hisszük úgy, hogy az akkoriak kevésbé tudatosak és jóval ösztönösebbek voltak, mint mi. Valójában minden alkotó tevékenységük sokkal inkább fakadt az ideákból, az élet spirituális értelméből, mint a modern ember esetében. […]

5. oldal

    Kérdezzétek a modern tudományt: mi is az ember? Hallgatni fog, mert tudatában van önnön korlátainak, vagy ha válaszol, azt fogja mondani, hogy az ember egy olyan állat, amely rendkívül fejlett agyi képességekkel rendelkezik. És ha rákérdeznek ennek az állatnak eredetére, akkor véletlenek, egybeesések, esetlegességek végtelen láncolatáról beszél majd nektek. Ami egyet jelent azzal, hogy az emberi lét értelmetlen.
    Kérdezzétek a tradicionális tudományt: mi is az ember?…

100. oldal, Tradicionális tudományok Fezben

A hermetikus világszemlélet abból a felismerésből indul ki, hogy az univerzum és az ember tükörképekként megfelelnek egymásnak; ami az egyikben jelen van, azt valamilyen módon a másik is szükségképpen tartalmazza. Ez a korrespondencia úgy érthető meg a legjobban, hogyha a szubjektum és az objektum, a megismerő és a megismert kölcsönös viszonyára vezetjük vissza. A világ mint objektum az emberi szubjektum tükrében jelenik meg. Bár e két pólus elméletileg megkülönböztethető, mindazonáltal mégsem választható el egymástól. Mindkettő csak a másikkal való relációjában értelmezhető. […] ebben az értelemben nem létezik olyasmi, hogy tisztán objektív ismeret.

Az ego […] minden tettében csak önmaga tükrözésére törekszik.

„A házasság a vallás fele”, mondta a Próféta, aki személyesen a legjobb példáját adta a nők iránti kedvességnek és engedékenységnek. Az az előítélet, hogy az iszlám lebecsüli a nőt, félreértésből származik. Az iszlám nem becsüli le a nőt, csak szigorú különbséget tesz a két nem között, mindkettőnek megadva saját rangját: a nő, mint halhatatlan lélekkel megáldott emberi lény, iszlám nézőpontból nem áll a férfi alatt. Ha ez nem így lenne, az iszlámban nem lennének szentként tisztelt nők. Nem azért van a férfi alá vetve, s kell nőként engedelmeskednie neki, mert a férfi szükségképpen jobb nála, hanem azért, mert a női természet realizációja az engedelmességben rejlik, miként a férfinak a parancsolás feladatát kell teljesítenie. Az emberi természet felette áll a nemeknek, de a férfi férfiassága által valósítja meg önmagát, a nő pedig nőiessége által. Az iszlám eszerint választja el határozottan a nők világát a férfiakétól. A nőhöz az otthon tartozik, ahol a férfi nem több, mint vendég.

110. oldal

[…] Komolyabb megismerés ugyanis teljesen elképzelhetetlen annak megvalósítása nélkül, miszerint a megismert, a megismerés és a megismerő egy. […]

11. oldal, Előszó - Asztrológia és metafizika (Stella Maris, 1995)

Fontos mindenekelőtt megérteni, hogy amikor az ezoterikus szemlélettel rendelkezők elismerik valamennyi vallás esszenciális egységét, akkor az nem jár együtt a spirituális formák kontúrjainak elkenésével […] Éppen ellenkezőleg, a vallási formák különbözősége […] közvetve, a spirituális eredetiségét is demonstrálja minden egyes formának – az utánozhatatlanságukat, melyben közös princípiumuk egyetlensége tükröződik. A kerékagy egyesíti a küllőket, egyszersmind ki is jelöli azok széttartó irányát.

12. oldal

Az alkímia spirituális és bizonyos értelemben komplematív természete közvetlenül jelen van annak konkrét formájában, az ásványvilág analógiájában; ez a hasonlóság ugyanis csak egy olyan látás számára érzékelhető amely az anyagi világra kvalitatív módon – vagyis bizonyos értelemben bensőleg – képes rátekinteni…

Azok a dolgok, amelyek csupán egybeesésnek tűnnek, valójában eleve elrendeltek.

133. oldal, Az ima alkímiája