Tilly Bagshawe brit

Az alvás volt a legrosszabb. Mihelyt alámerült, jöttek az álmok. Furcsamód sosem rémálmok voltak, sosem a baleset jelent meg. Csodaszép álmok voltak, pillanatok a múltból.
166.o.

Jeff kiment a konyhába, feltett egy kávét, s míg az lefőtt, kisétált a teraszra. Amióta nem ivott, a kávé pótolta a whiskyt lefekvés előtt. Valamilyen oknál fogva a kávé sosem akadályozta meg az alvásban, és gyerekesen élvezte az új generációs kávéfőzőket, a fényes krómtestet és a gombokat, a tökéletes habos tejet.

Abbahagyta az ivást, csak alkalmanként játszott hazárdjátékokat, és a túl nagy kockázattal járó munkákat nem vállalta fel. Már nem csak róla volt szó. Jeff már nem engedhette meg magának, hogy olyan vakmerő legyen, mint régen.

De a múltat nem lehet megváltoztatni,semmissé tenni.És valamennyiünknek meg kell fizetnünk a bűneinkért.A végén mindenért fizetnünk kell.

Az első öt hónap olyan volt, mintha egy vászonra vitte volna fel az alapozást. Grace tudta jól, a hajóval – magával a csalással –, ami ide juttatta, csak akkor foglalkozhat, ha már felfestette az eget és a viharos tengert. A hajó ábrázolása a legkényesebb, legnehezebb a kép egészének szempontjából.

157. oldal