!

Thury József

Tudástár · 1 kapcsolódó alkotó

KatalógusnévThúry József

Könyvei 1

Thury József: A magyarok eredete, őshazája és vándorlása

Fordításai 3

Kiss Gábor (szerk.): Török hadak Magyarországon 1526–1566
Szelaniki Musztafa: Szelaniki Musztafa leírása Szigetvár ostromáról
Molnár Imre (szerk.): Hogyan halt meg Zrínyi Miklós?

Népszerű idézetek

trallala>!

Az eddigi kutatók nem használták fel azon forrásokat mind, melyek a magyar nemzet őstörténetére vonatkoznak s régóra rendelkezésünkre állanak. Volt ugyan nálunk is, nemcsak a külföldön, egy-két ember, aki közvetve vagy közvetlenül ismerte és idézte egyszer-másszor Dsuvejni, Resideddin és Abulgázi munkáit, de nem tanulmányozták át őket egészen és alaposan, eredetiben s ennélfogva nem tudták, hogy a nevezett íróknál a magyarság elődeinek legrégibb történetére vonatkozó tudósítások maradtak fenn kivonatokban olyan ősi krónikákból, a melyek nem mondhatók egészen idegen forrásoknak, a mennyiben éppen attól a néptől származnak, melytől a magyarok elei elszakadtak, mikor ázsiai őshazájukból kiköltöztek. Pedig ezek a krónikák több felvilágosítást adnak nemzetünkről és sokkal régibb időre vezetnek vissza bennünket, mint az eddigelé fölhasznált kútfők együtt véve.

4. oldal

trallala>!

…az adatokból látható, hogy Bölcs Leó és Konstantinus császárok s az ő környezetük személyesen, színről-színre ismerték a magyarokat, – tehát Hunfalvy Pál nem mondott igazat. Mindenki beláthatja, hogy ennek a két császári írónak tanúskodása egészen más természetű mint Rubruquis és Herberstein állítása, hogy a magyarok elei a baskir földről, vagy Jugrából költöztek ki. Emezek állítását nem szabad komolyan venni (mert ők magok sem voltak személyesen meggyőződve állításuk helyes vagy helytelen voltáról), de amazokét vagy el kell fogadni, vagy meg kell czáfolni, – erősebb argumentumokkal; mert egy harmadik esetet, hogy t.i. szemtanú és különben is nagy tekintélyű írók bizonyságát egyszerűen ignoráljuk, nem ismer és nem is ismerhet a komoly történetírás és általában a tudomány.

Fontoljuk csak meg jól ezt az esetet: Konstantinus császár személyesen ismerte Árpád unokáját, ő maga beszélt vele s aztán hagyta róla írásban, hogy türk nemzetiségű volt, – ezt Hunfalvy Pál nem hiszi el a görög császárnak; Rubruquis és Herberstein sok századdal azután, hogy a magyarok elei lakhattak volna Nagy-Magyarországban, vagy Jugriában, azt írták, hogy a magyarok a nevezett földről költöztek ki, hivatkozva az »azt mondják«-ra – és íme Hunfalvy Pál hisz a szavuknak! Nem furcsa, még pedig nagyon furcsa dolog ez? S lám, így csinálódott a magyarok őstörténete!

10-11. oldal

trallala>!

A ki tehát meg akarja dönteni az említett bizánczi, persa és arab írók állítását a magyarok nemzetiségéről: annak más, még pedig tekintélyesebb és hitelesebb írók tanúskodásaira kell hivatkoznia, a kik egyenesen azt állítják, hogy a magyarok nem voltak turkok; – mert ez a módszere a komoly történeti kutatásnak. De a ki e nélkül tagadja Bölcs Leó, Konstantinus, Ibn Roszteh stb. állításának igazságát: az csak játéknak tekinti a tudományt; a ki a határozott és egészen világos bizonyítékokat csűrés-csavarással, furfangos álokoskodással igyekszik megfosztani értéküktől: annál már előre a históriai adatoktól függetlenül, készen van valamely végeredmény, a melynek igaz voltát akarja elhitetni másokkal s ezért szeretné nyakát szegni az útjában álló régi auctornak.

11-12. oldal

trallala>!

Ez a könnyelmű eljárás idézett aztán elő egy furcsa tudományos vitát, mely ama kérdés körül folyt, hogy ugor vagy török eredetű-e a magyar nép? Éppen olyan, mintha arról vitatkoznánk, hogy germán, vagy pedig német eredetű-e a deutsch nép? Mert hát voltaképpen így áll az osztályozás; a torok nevezet jelöli a nemet, az ugor, ugur a fajt, a magyar pedig az egyedet.

14. oldal

trallala>!

Az eddig fölsorolt hibák voltak fő-fő okai annak a körülménynek, hogy nem láthattuk tisztán nemzetünk őstörténetét, nem ismerhettük meg úgy, a mint a történelemben, még pedig írásban napjainkig fennmaradt kútfőkben meg van örökítve. Aztán még az is növelte a zavart, hogy a nyelvtudósok is beállottak a történetbúvárok sorába históriát csinálni; pedig hát egészen más a dolog az, hogy micsoda voltaképpen a magyar nyelv, a mióta fennmaradt emlékeiből ismerjük, s más az, hogy milyen eredetű volt az a magyar nép, mely Árpáddal elfoglalta ezt az országot. Ilyen körülmények közt nem csoda, ha a tudománynak ebben az ágában jó hosszú idő óta nem előre, hanem hátra felé mentünk.

15. oldal

trallala>!

A magyar nemzet őstörténete benne van, mintegy megkövült állapotban, ebben a három nevében: türk, ungar vagy hungar (régebben: hunugur, umigur, onugur) és magyar; s ha ezt a három nevet nem a nyelvészet, hanem a történelem szempontjából helyesen megértettük: akkor egyszersmind nemzetünknek őstörténetét is megismertük általánosságban.

16. oldal