Thomas Gordon amerikai

..az a hajlam, hogy mindig válaszoljunk a kérdésekre, hogy segítsünk orvosolni a bajt, hogy úgy tegyünk, mintha mi tudnánk a legjobb megoldást minden problémára – a legnagyobb akadálya annak, hogy az ember odafigyelő hallgató legyen. Ha észreveszed, hogy odafigyelés közben a megoldáson, gyógymódokon és válaszokon töröd a fejed, akkor rossz úton jársz. A beszélő élményeire, gondolataira és érzéseire kell koncentrálnod, hogy megértsd. Ez nehéz, mégis: ezen múlik minden.

44. oldal

[a régi történet] Egy idős emberről szól, aki eltűrte egy csapat kamasz pimaszságait minden nap, ahogy iskolából jövet elmentek a háza előtt.
Egyik délután, amint újra hallotta a csúfolódást, egy ötlet merült föl benne. Kihirdette a srácoknak, hogy holnaptól mindenkiek ad egy dollárt, aki csúfolja és ronda dolgokat kiabál rá. Csodálkozva és izgatottan jöttek másnap a gyerekek, s a szokásosnál korábban kezdték gúnyos jelzőiket kiabálni rá. Szavát állva az öreg kiment, és mindenkit kifizetett. „Gyertek holnap is,” mondta nekik, „s negyed dollárt adok nektek ezért”. A srácok még ezt is jó árnak tartották, s felbukkantak másnap is, hogy gúnyolják. Az első szitkozódásra és kifütyülésre kiment egy köteg negyeddollárossal, s újra kifizette zaklatóit. „Mostantól fogva csak egy centet tudok adni ezért.” A srácok csodálkozva néztek egymásra „Csak egy centet? Felejtse el!”. És nem jöttek többé.

107-108. oldal

Hitvallásom az emberi kapcsolatokról – Credo
Te és én olyan kapcsolatban vagyunk, amit nagyra értékelek és meg akarok tartani. De mi két személy vagyunk, saját igényeinkkel, amiket jogunk van kielégíteni.
Ha problémád lesz, értő figyelemmel foglak hallgatni, hogy segíthessek megtalálni a saját megoldásodat. Tiszteletben tartom jogodat saját meggyőződésedhez és értékeidhez, még ha különböznek is az enyéimtől.
Ha tevékenységed ütközik igényeimmel, nyíltan és őszintén megmondom, bízva abban, hogy igyekszem megváltoztatni, a számomra elfogadhatatlan viselkedésedet. Ugyanakkor, ha én viselkedem elfogadhatatlanul, akkor kérlek, mondd meg nyíltan és őszintén, hogy esélyem legyen megváltoztatni.
Ha konfliktusba keveredünk, vállaljunk kötelezettséget, hogy megoldjuk anélkül, hogy bármelyikünk megpróbálna a másik kárára felülkerekedni. Tiszteletben tartom jogodat igényeid kielégítésére, de a sajátomat is tisztelnem kell. Tehát mindig keressünk mindkettőnknek megfelelő megoldásokat. A te igényeid éppúgy teljesülnek, mint az enyémek. Egyikünk sem fog veszíteni. Mindketten nyerünk.
Így egészséges kapcsolat alakul ki köztünk, amiben mindketten fejlődhetünk, megvalósíthatjuk önmagunkat… és amit kölcsönös tiszteletben, szeretetben és békében folytathatunk.

113. oldal

A probléma azé, akire az adott viselkedés konkrét negatív hatással van. És neki is kell megoldania!

46. oldal

Ahogy korábban már említettem, tudjuk, hogy az elmúlt huszonöt évben mekkorát fejlődtek az iskolák, de a kutatási eredmények ellenére, erőfeszítéseiket olyan DOLGOKRA koncentrálják, mint tantervreform, központi tesztek, s nem a kapcsolatok javítására, ahol igazi oktatási és társadalmi eredményeket lehet elérni.

93. oldal

Igazán hiszem, hogy nem érhető el békesség a világban, amíg a személyes kapcsolatok nem békések.

94. oldal

Meggyőződésem, hogy a kamaszévek viharairól kialakult teóriák tévesen magyarázzák testi változásokkal, a szexualitás megjelenésével, az újfajta társas igényekkel vagy a gyerek- és felnőttlét közti küzdelemmel mindazt, ami ezekben az években történik. Ez a korszak sokkal inkább azért nehéz a gyereknek és szülőknek egyaránt, mert a kamasz annyira függetlenné válik a szüleitől, hogy többé nem lehet büntetésekkel és jutalmakkal kézben tartani. És mivel a legtöbb szülő elsősorban a jutalmazásra és büntetésre épített, ezért a kamaszok többsége dacos, ellenszegülő, lázadó és ellenséges viselkedéssel reagál.
A szülők többsége úgy gondolja, hogy a kamaszkori lázadás és düh elkerülhetetlen, hiszen e fejlődési szakasz működéséből fakad. Azt hiszem, ez nem így van. Inkább arról van szó, hogy a kamasznak nagyobb a belső lehetősége a lázadásra és ellenállásra. Őt már nem a szülői jutalmak igazgatják, mert már kevéssé van szüksége ezekre; és a fenyegetésekkel szemben ugyancsak felvérteződött, hiszen alig van már olyasmi, amivel szülei lényeges fájdalmat vagy más rossz érzést okozhatnának. A tipikus kamasz azért viselkedik úgy, ahogy viselkedik, mert már elég erős és ügyes ahhoz, hogy saját igényeit maga elégítse ki, és hatalma is van már akkora, hogy nincs miért félnie a szülői hatalomtól.
Azt mondhatjuk tehát, hogy a kamasz nem a szülei ellen lázad, hanem a hatalmuk ellen. Ha a szülők kezdettől kevésbé támaszkodnának az erőszakra, és inkább nem hatalmi eszközökkel igyekeznének befolyásolni gyerekeiket, akkor nemigen lenne mi ellen lázadni gyerekeiknek kamaszkorukban. Az a szülő, aki gyerekei viselkedését hatalmi szóval próbálja befolyásolni, súlyos korlátokba ütközik: hatalma óhatatlanul kifogy – és korábban, mint gondolná.

142-143. oldal

Hogyan működik az empatikus hallgatás? A legjobban úgy fogalmazható meg, hogy képessé teszi a reményvesztett, konfliktusos személyt arra, hogy teljessé tegye saját élményeit. Egy elmélet szerint a teljesen átélt élmények eltűnnek. Csupán az emlékük marad meg.

49. oldal

Mindannyian ismerjük, mennyire kínos érzés, amikor nem tudjuk, melyik viselkedést válasszuk, mert a másik fél ellentmondásos üzeneteket küld. Tegyük fel, megkérdezzük a háziasszonyt, rágyújthatunk-e nála, és ő azt feleli, hogy nem bánja. De amint meggyújtjuk a cigarettánkat, arckifejezése olyan jelzéseket küld, amelyekből nemtetszésére következtetünk. Mit lehet tenni ilyenkor? Megkérdezhetjük például, hogy: „Biztosan nem zavarja-e?" Vagy elolthatjuk a cigarettát, miközben sértve érezzük magunkat. Az is lehet, hogy végigszívjuk, de közben érezzük, hogy viselkedésünk nem tetszik a háziasszonynak. A gyerekek ugyanezt a dilemmát élik át, valahányszor olyan elfogadással találkoznak, mely őszintétlennek bizonyul.

A düh nem elsődleges érzés, inkább másod-, vagy harmadlagos. Senki nem dühös lesz először. Valami más érzés előzi meg.

63. oldal