!

Theodore Dalrymple

Tudástár · 2 kapcsolódó alkotó

KatalógusnévDalrymple, Theodore

Könyvei 4

Theodore Dalrymple: Az előítéletek dícsérete
Theodore Dalrymple: Life at the Bottom
Theodore Dalrymple: Our Culture, What's Left of It
Theodore Dalrymple: The New Vichy Syndrome

Szerkesztései 1

Theodore Dalrymple (szerk.): The Best Medicine

Népszerű idézetek

cassiesdream>!

Annak elvárása, vágya és színlelése, hogy csupaszon, minden előítélet és előzetes vélemény nélkül indulhatunk neki a világnak, minden helyzetet újként megélve, egyenlő mértékben ostoba, veszélyes és gonosz.

124. oldal

Theodore Dalrymple: Az előítéletek dícsérete Az előre kialakított vélemények szükségessége

cassiesdream>!

Az előítéletek nélküli ember, vagy inkább az, aki annak gondolja magát, először is attól retteg, hogy bigottnak gondolják, másodszor hogy olyannak, akinek túl gyengék a szellemi képességei, nincs egyénisége és szellemi kapacitása ahhoz, hogy saját véleménye legyen – ezért a bölcsesség, de valószínűbb, hogy az ostobaság előítéletnek nevezett morzsáira kell támaszkodnia. Ennek megfelelően minden komoly ember úgy viselkedik, mint René Descartes, bármilyen kérdéssel vagy témával találja szemben magát. Ez azt jelenti, hogy azt a vitathatatlan karteziánus álláspontot keresi, amelyből, és csakis abból kiindulva ésszerű véleményre lehet jutni – azaz olyan véleményre, amely igazán az övé és nem támaszkodik igazolhatatlan előfeltevésekre. Minden kérdésre a választ olyan alapelvekre kell visszavezetni[e], melyek kétségbevonhatatlanok, máskülönben a választ átjárja az előítélet. A magát előítélet-mentesnek valló személy […] megkésett karteziánus: >Eldöntöttem hogy úgy teszek, mintha minden, addig gondoltam, nem lett volna más, mint csalóka álomkép.<

12. oldal

Theodore Dalrymple: Az előítéletek dícsérete Az előre kialakított vélemények szükségessége

10 hozzászólás
mohapapa I>!

Egy előítélet megdöntése nem jelenti általában az előítéletek megszűntetését. Sokkal inkább egy másik térnyerését.

31. oldal

Theodore Dalrymple: Az előítéletek dícsérete Az előre kialakított vélemények szükségessége

brvlt>!

Igazából minden nagy teljesítmény az esélyek legyőzésén alapul.

Theodore Dalrymple: Az előítéletek dícsérete Az előre kialakított vélemények szükségessége

mohapapa I>!

Az előítéletek nélküli ember, vagy inkább az, aki ilyennek vallja magát, először is attól retteg, hogy bigottnak gondolják; másodszor, hogy olyannak, akinek túl gyengék a szellemi képességei, nincs egyénisége és szellemi kapacitása ahhoz, hogy saját vélemnye legyen – ezért a bölcsesség, de valószínűbb, hogy az ostobaság előítéletnek nevezett morzsáira kell támaszkodnia.

12. oldal

Theodore Dalrymple: Az előítéletek dícsérete Az előre kialakított vélemények szükségessége

mohapapa I>!

Az elképzelés, hogy mindent menet közben kell kitalálnunk, hogy semmit ne fogadjunk el, hacsak nem tudjuk visszavezetni egy olyan alapelvre, melyet mi magunk fedeztünk fel vagy alkotunk meg, az értelmiség ajándéka az alsóbb társadalmi osztályoknak. Az eredmény könnyen megjósolható, és a világ számos pontján első kézből megtekinthető, különösen a világ gazdagabb felén.
A gyakorlatban természetesen nehéz úgy élni, hogy semmit nem fogadunk el, ami tekintélyre épül. A biológus Richard Dawkins The God Delusion (Isteni téveszme) című könyvében egyetértõen idéz egy „új Tízparancsolatot”, mellyel egy reménykedő ateista szeretné helyettesíteni a régit. Néhány az új parancsolatok közül: a) Ellenőrizz mindent; mindig vesd ǒssze elképzeléseidet a tényekkel; állj készen arra, hogy elvess egy számodra fontos eszmét is, ha az nem felel meg a tényeknek! b) Alkoss független véleményt saját eszed és tapasztalataid alapján: ne hagyd, hogy mások vakon vezessenek! d) Kérdőjelezz meg mindent!
Mindez egybevág az értelmiség régóta vallott céljaival és szerepével. Az amerikai fekete író, James Baldwin The Fire Next Time (Legközelebb a tűz) című művébén azt tanácsolja unokájának: „Senkinek a szavában ne bízz, még az enyémben se!” Ha valaki komolyan venné ezt a paradox felszólítást, az alighanem hamarosan megőrülne. Egyáltalán, megpróbált már valaki ezeknek a parancsolatoknak megfelelően élni? Először is, vegyük azt a feltételezést, hogy a tények önmagukért beszélnek, és minden kérdésre választ adnak amire egyáltalán érdemes válaszolni, beleértve a hit kérdéseit is. Valójában azonban a tények még az úgynevezett ténykérdésekre sem adnak mindig egyértelmű választ. A tanács, mely szerint az embereknek pontosan akkora meggyőződéssel kellene hinniük bizonyos dolgokban, amekkorát az általuk személyesen birtokolt bizonyítékok lehetővé tesznek, lehetetlen feltételeket szab a legtöbb ember számára. Van-e akár csak egyetlen ember a világtörténelemben, akár Bertrand Russell, a híres filozófus, a konvenciók kérlelhetetlen ellensége, aki ennek szellemében élt? Én például olyan erősen hiszek abban, hogy 1066-ban Hastings közelében zajlott egy csata, amennyire erősen történelmi tényben csak hinni tudok. Azért hiszek ebben ennyire erősen, mert egész életemben ezt mondták nekem, ez volt az első történelmi dátum, amit megtanultam, és soha senki nem próbálta cáfolni ezt a tényt. Ám ha valaki felszólítana, hogy bizonyítsam be, hogy a hastingsi csata valóban 1066-ban történt, vajon mit mondanék neki? Ha egy másodlagos forrásra mutatnék, vitapartnerem joggal emlékeztetne rá, hogy csupán egy tekintélyre hivatkozom. Ha ezek után számtalan hasonló forrást idéznék, melyek mindegyike megerősítené az elsőt, még mindig joggal felelhetné, hogy továbbra is tekintélyekre építem érvelésemet, és úgy nem ellenőrizhetjük egy, a New York Timesban megjelent újságcikk pontosságát, hogy meg egy példányt veszünk a lapból. Ha erre azt válaszolnám, hogy a másodlagos források egész biztosan megbízhatóak, kérdezhetné, honnan tudom, hogy azok, hiszen az is elképzelhető, hogy mindannyian ugyanazt az eredeti tévedést adják tovább. Az új Tízparancsolat értelmében mindent meg kell kérdőjeleznünk. Ha nem tesszük, nem vagyunk racionális lények, csupán előítéletek és babonák áldozatai.
A, mondanám ekkor, megtehetjük, hogy összevetjük a másodlagos forrásokat az elsõdlegesekkel. Vitapartnerem nagylelkűen beleegyezik, hogy ne firtassuk, az elsődleges források mindig megbízható iránymutatással szolgálnak-e a történteket illetően, és honnan tudhatjuk, hogy mikor igen és mikor nem; ehelyett arra kér, bizonyítsam neki elsődleges források felhasználásával, hogy 1066-ban Hastingsben vagy annak környékén valóban zajlott egy csata. Mire én azt válaszolom, hogy ezt igazából nem tudom meg tenni, de biztos vagyok benne, hogy ha elegendő időt szánnék a szükséges készségek, például a korabeli dokumentumok olvasásának fejlesztésére, akkor megtehetném, vagy legalább hátrább tolhatnám a határt, amin túl kénytelen vagyok a tekintélyre hagyatkozni. Természetesen valójában eszembe se jutna ilyet tenni, hiszen rámenne a hátralev6 életem, hogy bebizonyítsak valamit. amit már úgyis tudok, hogy 1066-ban Hastingsben vagy annak környékén csatát vívtak. De hát éppen ez a lényeg, mondaná ekkor vitapartnerem, kizárólag tekintélyre alapozom a hastingsi csatáról való tudást, elmulasztok mindent megkérdőjelezni, elmulasztom állítólagos tudásomat megvizsgálni saját tapasztalatom és értelmem fényénél, és hagyom, hogy mások vakon vezessenek. Menthetetlenül hiszékeny vagyok; lássuk csak a nyercsinszki s és a hadrianapolisi csatát, nézzük, mire alapozom az azokról való, állítólagos tudásomat!
Azt hiszem, nem volna túl nehéz bizonyítani, hogy tudásunk (vagy ahogy az „új Tízparancsolat" szerzője nevezné: babonáink) túlnyomó többsége tekintélyen alapul.

114-116. oldal

Theodore Dalrymple: Az előítéletek dícsérete Az előre kialakított vélemények szükségessége

Kapcsolódó szócikkek: 1066 · James Baldwin
4 hozzászólás
pjanos>!

Nem vettek tudomást az emberi természet tökéletlenségéről – úgy gondolták, hogy mivel minden bajnak meg lehet találni a forrását, a baj megszüntethető, méghozzá anélkül, hogy valami újabbat okoznánk helyette.

29. oldal

Theodore Dalrymple: Az előítéletek dícsérete Az előre kialakított vélemények szükségessége

mohapapa I>!

…abból, hogy mindenki, aki népírtást követ el előítéletes, még nem következik, hogy mindenki, aki előítéletes, népírtás fog elkövetni. Minden bizonnyal igaz, hogy az előítélet a népírtás szükséges előfeltétele, akkor az emberiség megszabadítása az előítéletektől a népírtásoktól való megszabadítást jelentené – azonban az, hogy valami kívánatos, legalábbis ebben az esetben, nem feltétlenül lehetséges is. Egy elérhetetlen cél pedig nem lehet kívánatos.

10. oldal

Theodore Dalrymple: Az előítéletek dícsérete Az előre kialakított vélemények szükségessége

mohapapa I>!

A választás felelősségével való túl korai felruházás – amikor a szülők úgy viselkednek, mintha a gyermekek az ügyfeleik volnának, és nem a leszármazottaik – és az általa kiváltott koraérettséég rövid úton a fejlődésben való visszamaradáshoz vezet. Ha egy fiatal gyermeket állandóan arról faggatnak, hogy mit szeret és mit nem, azt fogja gondolni, hogy az élet az ő vágyairól szól, és arról is kell szólnia. Az, hogy mentes a szülei előítélettől, még nem jelenti azt, hogy mentes lenne minden előíélettől. Éppen ellenkezőleg, a saját előítéletei rabja. Sajnálatos módon ez nem csak rá nézve jár hátrányos következményekkel, hanem a társadalomra is, amelynek rabja lesz.

26. oldal

Theodore Dalrymple: Az előítéletek dícsérete Az előre kialakított vélemények szükségessége