!

Terézia Mora magyar

1971. február 5. (Sopron) –

Teljes névMóra Terézia
Nem
Honlaphttp://www.tereziamora.de/
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Terézia_Mora
Életrajz

Könyvei 10

Terézia Mora: Az egyetlen ember a kontinensen
Terézia Mora: Nap mint nap
Terézia Mora: A szörnyeteg
Terézia Mora: Szerelmes ufók
Terézia Mora: Különös anyag
Terézia Mora: Alle Tage
Terézia Mora: Seltsame Materie
Terézia Mora: Das Ungeheuer
Terézia Mora: Der einzige Mann auf dem Kontinent
Terézia Mora: Die Liebe unter Aliens

Fordításai 3

István Örkény: Minutennovellen
Péter Zilahy: Die letzte Fenstergiraffe
Lajos Parti Nagy: Meines Helden Platz

Népszerű alkotóértékelések

>!
n P

Terézia Mora

Nem olvastam még ilyet – ezzel akartam kezdeni a Nap mint napról az értékelésemet, végül úgy döntöttem, mert talán kevésbé ismert az írónő, hogy megírom első alkotóértékelésemet. Az idézetek az említett könyvből lesznek. Így kezdődik (én mindig elolvasom egy könyv első és utolsó sorait, mielőtt elkezdeném, nem jó szokás, de vannak ilyen fura dolgaim) nem leszek spoileres, csak ízelítőt mutatok: Amiről beszélek, csupa szívettépő ésvagy komikus történet. Szélsőséges és bizarr dolgok. Tragédiák, fárszok, valódi tragédiák. Gyermeki, emberi, állati szenvedés. Valódi megindultság, parodizált szentimentalizmus, szkeptikus és őszinte hit. Katasztrófák, magától értetődik. Természeti és egyéb. És ami a lényeg: csodák. A csodaigény csillapíthatatlan. Csodát a világ minden tájáról importálunk. Illetve egyszerűen fogjuk és visszük őket. A csoda mindannyiunké. Nem hiába neveznek minket így: a csodák kora. Nekik ott vannak a mártírjaik, nekünk a csodák. Érti, ugye?

Ezzel a néhány sorral már rabul ejtett. Nem a csodavárás miatt (ritkán van benne részem), hanem a megértés miatt. Érteni akartam, megérteni, amit ír. Nem volt egyszerű, vagy könnyen olvasható a regénye, mert egy olyan különös elbeszélői technikával írt, amilyet még nem láttam máshol. Egy mondaton belül is változott az, aki beszél és az, akihez beszélnek. Nincs kezdő gondolatjel sem. Olvasás közben mégis pontosan felismerjük, hogy ki kicsoda, kihez, hova tartozik. A könyv egyik fontos kérdése a hovatartozás, az otthontalanság, az etnikum hazatalálása, hazájának megtalálása.

Azt akarom, hogy az olvasó ugyanúgy el legyen veszve, és ugyanúgy keresésre legyen ítélve, mint a főszereplő – olvasom egy interjúban Terézia Mora (Móra Terézia) szavait. És az olvasó együtt vész el Abellel, együtt menekül vele, együtt lesz újra gyermek és együtt is őszül meg vele. Időket, határokat lép át, viszi magával, ha öröm éri megosztja velünk, de a szenvedéstől sem kímél meg. Abelt nem lehet kiismerni, megismerni sem, „arctalan” marad. Rejtettsége szabadságot ad arra, hogy magunknak, magunkban lássuk őt. Egyszerre fog vonzani és taszítani. T.M. nagyon ért a szikár, olykor hideg ábrázoláshoz. Bízik abban, hogy értik őt és hagyja, hogy úgy értsük és annyira, amennyire akarjuk. Nem magyaráz, nem ír hosszú jellemzéseket, így hozza közel, szinte az olvasó mellé a szereplőket.

Az írás se legyen egyszerűbb, mint az élet. Az olvasás sem lesz az, magával sodor, néha fullaszt, néha lélegeztet. Aztán a végén sem lesz könnyebb semmi, ránk fog nehezedni még egy darabig. Az utolsó mondataira sokáig rámeredünk majd.
Ez jó. Csak még egy szót. Jó.

Terézia Moráról még itt:
A pánik a világ állapota:
http://www.litera.hu/hirek/a-panik-a-vilag-allapota
Terézia Mora „határ-történetei” és a transzkulturalitás:
http://www.hhrf.org/kisebbsegkutatas/kk_2007_02/cikk.php…
Mutassam, hogy írok:
http://magyarnarancs.hu/konyv/mutassam_hogy_irok_-_tere…
Még egy mondat: ő fordította német nyelvre (többek között) Esterházy Péter: Harmonia Caelestis és Parti Nagy Lajos: Hősöm tere könyvét is.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

Ha tudni akarod, minden összeesküvés-elmélet a parlagon hagyott idióták és a szabadidő-maszturbátorok hobbija!

>!
AeS P

Ha száz életem volna, még az is lehet, hogy az egyiket anyád zavaros elveinek áldoznám, de hát csak ez az egy van.

115. oldal (Magvető, 2011)

>!
korkata

Egy nagy fehér házról álmodom. Ahol csend van.

196. oldal

>!
korkata

Csak a gyenge ember kritizál másokat.

399. oldal

>!
AeS P

Megmondom neked az igazságot, fiam, mondta egyik tréfamentes, vagyis intim pillanatában: Ha megtehetném, folyton innék. Ez az én titkos szenvedélyem, amit megtagadok magamtól, amióta tizennégy évesen először ittam. Nem, nem tizennégy évesen ittam először, hanem sokkal hamarabb, nálunk a férfiak erre nevelték a kisfiúkat, nesze, egy korty sör, igyál, oszt' jóvan, és akkor el kellett lopni tőlük az üveget, és akkorát húzni belőle, amekkorát csak bírtál, mire a férfiak röhögtek, tapsoltak, és megveregették a válladat, de ízleni csak tizennégy évesen ízlett, és akkor meg is ijedtem, mert világosan láttam, hogy halálra tudnám inni magam.

112-113. oldal (Magvető, 2011)

>!
AeS P

A természetben töltött hétvége új embert faragott Darius Koppból.
Dehogyis.

133. oldal (Magvető, 2011)

>!
giggs85 P

A feleségem fattyú volt (mondd ìgy: házasságon kìvül született gyerek)
apja ismeretlen, anyja idegroncs
bolondokházában (mondd ìgy: szanatóriumban) halt meg
vagy miután kikerült onnét, ez alapjában véve mindegy
mi más maradna ilyenkor, mint a kedves rokonok
nagymama-nagypapa még fiatalok, falun ez ìgy szokás, de mi van, ha se eleinte, se később nincs bennük szeretet?
Hát akkor peched van.
Kútba kellett volna fojtani, büdös kölök.
Legyen nekik a pokolban egy kút a lakásuk.

>!
korkata

Pont jó úgy, ahogy most van. Ingyen odaadni magam éppen hogy megőrzi a méltóságomat.

152. oldal

>!
korkata

Mozgatom ezt a testet. Távol van. Nagyon kicsi vagyok önmagamon belül. Valahol a fejemben lakozom. A fejemen belül is nagyon kicsi vagyok. Aprócska helyre tömörültem, távol vagyok a kéregtől, aprócska szellem, távolról figyelek. És bármely hosszan figyelek is, nem leszek okosabb. Zárkózott idegen vagyok önmagam számára.

189. oldal

>!
Anibell P

Az én feleségem sokat olvasott. Csak ruhái és könyvei voltak. Milyen napod volt? Ezt és ezt olvastam.

95. oldal