!

Terék Anna

Könyvei 4

Terék Anna: Halott nők
Terék Anna: Duna utca
Terék Anna: Mosolyszakadás
Terék Anna: Vajdasági lakodalom

Róla szóló könyvek 1

Izsó Zita – Bach Máté: Pesti nő

Népszerű idézetek

>!
balagesh MP

Talán nem kellett volna.
Talán soha nem kellett volna hagyni,
hogy a dolgok lassú, fontoskodó ütemben
egymásra épüljenek.

6. oldal, Jelena

>!
eme P

a nagymamám akkor látott
tengert először életében,
és ettől csak hallgatni tudott.
szedegette a partra mosott
kagylókat,
nem mert a napba nézni,
szívta teli tüdőre a
sós
levegőt, és később, már otthon,
sosem beszélt a tengerről,
nem emlegette egyszer sem.
a nagymama szeme pont
olyan színű volt, mint a
tengervíz,
és ugyanolyan
sós könnyeket sírt
minden emlékére.
nézte ő is a végtelent,
a tengerkék szemeivel.
azt hittem, hogy
szomorú lett tőle
pedig csak
csodálkozott.

28-29. oldal

>!
Ydna

két kézzel ragadott meg
és rázott,
hulljon ki belőlem
minden, az emlékek,
mint a rosszul
beragasztott fényképek
az albumok lapjairól.
rázott két kézzel,
én csak néztem
a Duna felé,
láttam, hogyan potyog
ki belőlem minden,
az utcánk,
a tenger,
a partra mosott kagylók,
elfelejtett nevek és
arc nélküli férfiak,
anyám két szeme,
kék tekintete,
miközben azt mondja:
vigyázzak magamra.

108. oldal

>!
Ydna

A Puskinban sírtam először
Pesten,
valami buta filmre ültem be,
nevetséges vígjátékra,
másra nem volt már jegy,
másra nem volt már pénzem,
és nevetett a moziban ülő másik hat ember.
Hosszú könnyeim
lecsúsztak arcomon, a nyakamon végig
egészen a dekoltázsomba.
már sírva kértem a jegyet,
a kasszánál a nő nem nézett a
szemembe,
s ennek először végre örültem,
mert akkor még kerestem a tekinteteket
Pesten.
Szerettem volna, ha bárki megkérdezi az utcán,
hogy mégis mi fáj?
Vagy ha legalább néznek rám.
nekem évek kellettek, hogy
rájöjjek
itt még csak vendég sem vagyok,
hanem csak társadalmi probléma
vagy egy nemzeti zűrzavar tartozéka.
S egy problémának jobb ha
nincsenek könnyei, szemei.
Tűrni kell. (?)
A villamoson,
ha kanyarodik vagy ha finoman fékez,
itt nem simulnak a nőkhöz a férfiak,
nem érintik a vállukat,
nincsenek véletlen egymáshoz hajlások.
Pesten nem nézik a férfiak a nőket
pont úgy lesnek ránk,
mintha szégyellni kéne magukat,
mintha a nők nem tudnák,
mintha a nőket nem is kéne nézni,
s csak a munkások füttyentenek
kötelességből
a nők után. Pesten
furcsák a férfiak és furcsák a nők.
Aztán sírtam én szinte
mindenütt Pesten:
a Várban, a jégpályán, a Hűvösvölgyben
a metrón, a Libegőn, a Moszkva téren,
a Lánc-hídon, Zuglóban és Kőbányán,
az Astoriánál esőben,
a Városligetben napsütésben.
A tekintetek mindig elsiklottak mellettem.
ebben a városban nincsenek tekintetek,
ebből a városból nem lehet kitekinteni.
Menekülni kéne,
de látni sem lehet innét a kiutakat.
Aztán lassan a hosszú könnyek
egészen rövidek lettek,
ma már úgy nézek szemekbe, hogy
nem keresek válaszul
tekinteteket,
már nem nevetek ki
„leszerbezéseket”,
megelőzendő:
nem mondom honnan jöttem,
mert nem tudom hová tartsak
és hogy kihez tartozzak.
ők szeretnek folyton választani,
lehet, én mégsem vagyok
magyar?
Nekem már nincs szép
középzárt e betűm,
kezd eltűnni az akcentusom,
csak pár beékelt
szerb szó és káromkodás
jelzi, hogy nem vagyok
„teljesen magyar”,
rajtam már nem látszik,
hogy „szakadt júgó” vagyok,
rólam nem tudja senki, hogy
nem tudok vízum nélkül utazni,
s hogy az országhatáron
az összehajtogatott
alsóneműmet
is darabonként átnézik.
Már nem tudok belesimulni a szabadkai tájba.
a lábnyomaimat a sár is visszadobja,
már nem ismerem a főtér minden négyzetméterét,
már nem az enyém a kiserdő, a puha levélsusogás,
már nem tudom hány dinárba kerül egy vekni kenyér
egy liter tej,
itthon nem tudok örülni a szerb üvöltözésnek
és félek ha férfiak egymást verik az utcán.
Már zavar, ha nem tudok hajnalban fél ötkor
bárhol sós perecet venni,
hogy a városi buszokra több mint 10 percet kell várni,
hogy az épületek nem is olyan magasak,
engem itthon is bántanak: már egy másik akcentus miatt.
Nekem nincs saját hivatalos nyelvem,
és csak kevert kultúrám van.
itthon már idegen vagyok,
odaát mindig szerb maradok.
Nekem már mindegy milyen nyelven
kérem a kenyeret a boltban,
s hogy a szeretőm magyarul mondja-e
hogy kellenék neki.
Nekem már mindegy, hogy decemberben
van-e karácsony,
s hogy hányadikára esik újév.
nekem már mindegy,
nemzetileg hova sorolnak.
Pedig jó lenne végre valahol
valóban külföldinek lenni.

44. oldal külFÖLD

Kapcsolódó szócikkek: Moszkva tér · Városliget
>!
Ydna

mert már akkor kevertem
a szeretetet a félelemmel

20. oldal

>!
believe P

még rosszul írtam le, hogy
szeretlek,
mert még nem tudtam
rendesen írni.
pedig akkor még tudtam
rendesen érezni.

14. oldal, Duna utca

>!
szeptember99 P

nekem nincs saját hivatalos nyelvem,
és csak kevert kultúrám van.
már mindegy, milyen nyelven
kérem a kenyeret a boltban,
s hogy a szeretőm magyarul
mondja-e,
hogy kellenék neki.
nekem már mindegy, hogy
decemberben van-e karácsony,
s hogy hanyadikára esik újév.
nekem már mindegy,
nemzetileg hova sorolnak.
pedig jó lenne végre valahol
valóban külföldinek lenni.

43. oldal, külFÖLD. II. mint aki ráér csomagolni

>!
balagesh MP

Legyek

Mint a kint felejtett
nyers húst nyáron a legyek,
úgy dongják körül
az utcán maradt embert
a kilőtt golyók
Szarajevóban.

87. oldal, Maja

Kapcsolódó szócikkek: Szarajevó
>!
Ydna

Anya, mi lesz velem,
ha elfogynak a férfiak,
elfogyasztják őket
a nők és a homoszexuálisok,
és nem maradnak mások
,csak karjaikat lógató
szomorú kisasszonyok,
akik irigylik a szerelmespárokat,
lökdösik a postán sorban a lányokat,
a gyerekek lábára lépnek
a városi buszban, bosszúból,
mert őket
nem termékenyítette meg senki?
anya, mondd meg, mi lesz,
ha belőlem mégsem lesz ember,
ha addig halasztgatok mindent,
hogy a végén elfogy az időm?

96. oldal

>!
Ydna

néztem hogy távolodsz
néztem a tarkódat
mint mindig
a lépcsőn lefelé menet
mikor szerettelek
volna meglökni
hogy gurulj le
törjön szét a fejed
hogy végre
már sírjak
válts ki belőlem
érzelmeket

123,.o.