

Ted Chiang amerikai
1967. (Port Jefferson) –
Nem | férfi |
---|
Képek 2
Könyvei 8
Antológiák 12
Felolvasásai 1

Kiemelt alkotóértékelések
Népszerű idézetek





Néha megéri várni. A várakozás miatt sokkal izgalmasabb megérkezni.
Életed története




William Gibson egyszer azt mondta: „A jövő már itt van, csak még nem egyenletesen oszlik el.”
Jegyzetek - Az emberi tudomány fejlődése




Nem létezik olyan idegpálya, amely kifejezetten a bevándorlókkal szembeni ellenérzéseket közvetíti, ahogy olyan sem, amely a marxizmusért vagy a lábfetisizmusért felelős. Ha valaha megvalósítjuk az elmeprogramozást, akkor elérhető lesz az „etnikai vakság”, addig azonban kizárólag az oktatásban reménykedhetünk.
Szépségvakság: Dokumentumműsor




[…] a feltétlen szeretet nem kér semmit, még azt sem, hogy viszonozzák.
259. oldal, A pokol mint Isten hiánya




A látható világegyetem egy nyelv, rendkívül kétértelmű nyelvtannal.
155. oldal, Életed története




A szabad akarat létezése azt jelentette, hogy nem ismerhetjük a jövőt. És tudtuk, hogy a szabad akarat létezik, hiszen közvetlenül tapasztaltuk. Az akarat a tudat szerves része.
Vagy mégsem? Mi van akkor, ha a jövő ismerete megváltoztatja az embert? Mi történik akkor, ha mindez leküzdhetetlen késztetést vált ki, olyan legyőzhetetlen szándékot, amelynek hatására az ember pontosan úgy cselekszik, mint ahogyan tudja, hogy cselekednie kell?
153. oldal, Életed története




A Fermi-paradoxont néha a Nagy Csendnek is nevezik. Az univerzumban hatalmas hangzavarnak kéne lennie, de ehelyett döbbenetesen csendes.
Néhány ember úgy véli, hogy az intelligens fajok kihalnak, mielőtt szétterjednének a világűrben. Ha igazuk van, akkor az esti égbolt csendje egy temető némasága.
224. oldal, A Nagy Csend




[…] nincsenek rövidebb utak: annak a józan ítélőképességnek a kialakítására, ami abból fakad, ha az ember húsz évet tölt a világban, húsz évet kell áldozni. Egyszerűen képtelenség ezzel egyenértékű heurisztikát bevésni kevesebb idő alatt, mert a tapasztalat algoritmikusan tömöríthetetlen.
157. oldal, A szoftveres objektumok életciklusa




Amikor majd megtanulsz járni, onnantól kezdve mindennap rá fogok döbbenni, mennyire aránytalan a kapcsolatunk. Te folyamatosan szaladgálsz, és akárhányszor nekiütközöl az ajtófélfának vagy lehorzsolod a térdedet, az nekem fog fájni. Mintha egy kiszámíthatatlanul viselkedő végtagot növesztettem volna, amelynek kifogástalanul működnek az érző idegvégződései, viszont a finommozgásos funkciói semmilyen utasításomnak nem engedelmeskednek. Ez szörnyen igazságtalan: saját vudubábumnak adok majd életet. Erről szó sem volt a szerződésben. Vagy ez is az alku része lett volna?
140. oldal, Életed története