Ted Caplan

Ők voltak a legjobb barátaim, ennek ellenére nem álltak olyan közel hozzám, hogy ilyesmit elmondhassak nekik. A barátságunk a sikerekre épült, nem bukásokra.

42. oldal

Bailey elmosolyodott.
– Nem hinném, hogy rossz döntést hozol. Te magad döntöttél így, és ez a fontos. Egyébként meg – a mosolya elhalványodott – senkit sem kellene arra kényszeríteni, hogy szülő legyen, ha nem akar.

244. oldal

De Bailey maga sem volt soha könnyű eset. Pontosan ezért rohantam új barátnők karjaiba, ahogy középsuliba kerültünk. Olyan barátokat választottam, akiket mindenki szeretett. Olyanokat, akik azt tették, amit vártam tőlük. Olyanokat, akik nem tettek fel kérdéseket, akik nem nyaggattak, akik nem kérnek semmit. Egyszerű barátokat. Üres barátságokat.

177-178. oldal

– […] Mind a ketten nagyon jól tudjuk, hogy miért is csinálod ezt. Nem azért, mert nem akarsz babát nevelni. Nem azért, mert nem tudnád felnevelni. Hanem azért, mert rettenetesen szégyelled, mások mit gondolnának rólad.

190. oldal

Képzeletben egy koszos, leharcolt épületet vetítettem magam elé, vagy talán egy óriás neonfeliratot, ami ezt hirdeti: „Abortusz itt!”, természetesen narancs és vörös lángokkal, amelyek a pokolra asszociálnak.

195. oldal

Ahogy végigolvastam a transzparenseket, vártam a bűntudat szúrását. Amikor a templomban festegettem hasonlókat, azt képzeltem, hogy a nők végigolvassák őket, és hirtelen valami eget rengető felismerés üt beléjük, amitől hátraarcot vesznek, és hazamennek, hogy felneveljék a kisbabát, és boldogan éljenek, amíg meg nem halnak. De én semmit sem éreztem.

Ebben a pillanatban ki nem állhattam. Utáltam azért, amit mondott. Mert nagyon jól tudta, hogy milyen elkeseredetten vissza akartam kapni az életemet; azt a csillogó, boldog életet, amiben neki nem volt helye.

270. oldal

Annak ellenére, hogy nem sikerült tökéletesen értelmeznem a tematikus hasonlóságokat Dickens Szép remények és Thackeray Hiúság vására című könyvében, mégis ötöst kaptam.

8. oldal

Ha felmászok a mellette lévő tehénre, vajon szabad lehetek? Ha majd a fején állok, és végignézek a földön és az engem körbevevő égbolton, felszabadulok a láncaim alól?

74. oldal

És végül köszönet anyukámnak, aki tizenhat éves koromban a templom parkolójában elmagyarázta mise után, miben nem volt igaza a papnak. Elmesélte, hogy a szülői beleegyezés és a kötelező értesítés az abortusszal kapcsolatban mennyire veszélyes lehet. Merthogy míg ő remélte, hogy én biztonsággal fordulnék hozzájuk minden egyes kérdésben, nem minden gyerek ennyire szerencsés.

287. oldal, Köszönetnyilvánítás