!

Tavaszy Sándor magyar

1919. augusztus 25. – 1997

Könyvei 3

Tavaszy Sándor: Gyertyaláng
Tavaszy Sándor: Veled vagyok
Tavaszy Sándor: A dél keresztje alatt

Fordításai 15

Jules Verne: A dunai hajós
Francisco Marins: Az aranybányák titka
Jorge Amado: Holt tenger / Az éjszaka pásztorai
Miguel Ángel Asturias: Elnök úr
Jorge Amado: Holt tenger
José de Alencar: Máglyák az őserdőben
Jorge Amado: A kikötő rémei
Ángel F. Rojas: A menekülő falu
Rómulo Gallegos: Doña Barbara
Balázs György – Justus Pál (szerk.): Mai francia elbeszélők

Népszerű idézetek

Kek P>!

Hópehely

A hópehely,
míg ott lebeg
ég s föld között,
még műremek,

oly tiszta,
mint az antik lant,
mint gondolat,
mely éppen fogant,

de nézd,
amint a földre ér,
sár lesz, mocsok lesz,
néha vér.

1942.

18. oldal

Tavaszy Sándor: Gyertyaláng Válogatás fél évszázad költői terméséből

Kek P>!

A Dómban

Ma megkívántam templomod, Uram,
a kövek között, amíg bandukoltam
egyedül nagyon és szomorúan.

Itt állok most a dómod szent homályán
és hallgatom: a csönd hogy muzsikál,
és bámulom az oltárt, amely márvány

és nézem a mély, roppant nagy hajót,
mely mint a lélek óceánja ringat
és rámnéznek a fényes angyalok.

Lelkemre édes, csókos béke száll,
az Isten karja halkan átölel
és Róla suttog ez a félhomály

s egy másik „dómról” messze-messze otthon,
ahol a szívem, Uram boldogabb,
mert kedvem ottan mosolygással foldom

és kézen fogok szépen valakit,
aki most Pesten messze-messze van,
és legközelebb mégis itt van, itt,

és vélem együtt sétál benn a dómban,
szeméből barnán int a szeretet
és én meg érzem, Uram, minden jól van…

Dómodból lassan, halkan elmegyek,
és köszönöm, hogy Vele együtt voltam,
mert együtt voltam én, Uram, Veled.

1949.

40-41. oldal

Tavaszy Sándor: Gyertyaláng Válogatás fél évszázad költői terméséből

Kek P>!

Tudod, mi a boldogság? Csak nézőnek lenni
s a kulisszákhoz közel sose menni.
Forintokért beülni izgalommal
a zsöllyére, vagy kakasülőre
és nézni ezt az óriás színpadot,
amelyhez talán nincsen is közünk,
hiszen csak jöttünk, s tovább költözünk.

(1953.)

Boldogság (részlet), 61.o.

Tavaszy Sándor: Gyertyaláng Válogatás fél évszázad költői terméséből

Kek P>!

A nagy csalások vége nagy
csömör… szájunk sebes,
a gyomrunk kitör… szépítni
nem érdemes.

Szembenézve, 32.o.

Tavaszy Sándor: Gyertyaláng Válogatás fél évszázad költői terméséből

Kek P>!

DECEMBER

Hull künn a hó –
ez December. A tájra
puhán lebeg
a téli alkony borongó homálya.
Magam vagyok
bár körülöttem ezrek
sietnek el
ki tudja, mént… én járok és kereslek,
mint csillagot
az ősi éjszakában
a pásztorok… A hóba süppedt lábam.
A halk nyomok
szerényen jelzik hosszát
és igazát a télben sarjadt szép utamnak
Hozzád.

1949.

37. oldal

Tavaszy Sándor: Gyertyaláng Válogatás fél évszázad költői terméséből

2 hozzászólás
Kek P>!

Tépett a lombunk! Lehet.
De lenn a mélyben él
és ered
a megszentelt gyökér.

(1950.)

Orkánban, 52.o.

Tavaszy Sándor: Gyertyaláng Válogatás fél évszázad költői terméséből

Kapcsolódó szócikkek: gyökér
Kek P>!

„Csókolom Noémit…”
Tiszay Magda emlékének

Rámszólt a csengő kedvesen,
Rólad beszéltünk, Kedvesem.

Dolgoztunk. Fent a lámpa fénye,
mint Nap-fióka kínlódott szegény,
künn szürkeség és tavasz-várás,
szívemben sok-sok alvó költemény.
A percek másztak ólmos-lassan,
(ó, ez a hétfő milyen átkozott…)
sietés, gépzaj, ember-arcok –
körül az Élet járt, hullámozott.
Valamit mondtam – únott szókat –
és átkongott a hang az asztalon…
…nos, ekkor rikkant meg a csengő
kacagva szinte, és vigasztalón.
„Halló…”, morogtam, s onnan túlról
reámzúdult egy harsány „Jónapot!”
„Ó… maga az?” és összeszedtem
minden modort, mit hétfő meghagyott.
Az operákról folyt a parlé
és hogy mily figyelmesek vagyunk,
és persze, kedden vár bennünket,
hogy eljövünk, s ha tetszett, tapsolunk.
A Hovanscsina… igen, igen…
milyen kedves, hogy gondolt mireánk…
"Hát megígértem, kedves Sándor,
és tudja, azt az édes kisleányt…!"

És itt dőlt el, hogy ebből vers legyen,
mert Rólad szólt a kagyló, Kedvesem.

Csak hallgattam, és szívem égett:
becéztek Téged…

A szemem forró lett
s kigyúlva
nézett a falon messze túlra…

Te drága, bájos, tiszta gyermek,
megismernek.
Érzik, hogy fehér vagy, más vagy.
Valami, ami ma nincsen,
amit nagyon szeret az Isten.

…A kagyló zenélt, kedvesen
Terólad, édes Kedvesem…
S túlról a Hang helyettem mondta
a lelkem bársonyos igéit:
"… és sokszor-sokszor
csókolom Noémit…"

1949.

48-49. oldal

Tavaszy Sándor: Gyertyaláng Válogatás fél évszázad költői terméséből

Kek P>!

MÉCSVILÁG
(részlet)

Szép mécsvilág,
halklángú béke-forrás,
szobánk ölén
jó lelki fürdő, tiszta és zsolozsmás,
égj, mécses, égj,
te szentelt láng, te zengő,
ki néma vagy,
de muzsikálsz és csilingelsz,
mint csöppnyi aranycsengő!
Égj, és dalolj
a boldog Emberségről,
szebb életről
s a jó halálról, amely egyszer széttör
minden homályt
s míg visszaomlunk röggé,
lelkünk, a láng
az Úrhoz illan
s hozzáforrva izzik mindörökké.

1942.

15-16. oldal

Tavaszy Sándor: Gyertyaláng Válogatás fél évszázad költői terméséből

Kek P>!

Esőcseppek

Esik eső csöndesen,
szikkadt, szomjas földeken,
csodaváró földeken
muzsikálgat csöndesen.

Ess, eső, ess… hallgatom,
mit dudorász ablakom
sík mezején nyugtatón
sok kis csöpped. Halk dalom,

mint a csöpped: halk varázs,
szinte meg sem hallja más,
akit ez a csúnya láz,
ez a világ babonáz.

De ez a csöpp mégis él!
Égből hullt és égig ér,
azt hiszitek, kicsit ér
és mert olyan kicsi – fél?

Oh, ez a csöpp: üzenet,
pengeti az üveget,
hiszen arra született,
hogy ne tartson szünetet,

hulljon, hulljon, peregjen
lefelé az ereszen,
minden lélek-ereszen,
dudorászva csendesen…

Dúdoljon egy szép mesét,
amit minden nép mesélt
önmagának, míg a vért
széthullatta… és elért

oda, hol a táj felett
nem ültek rossz fellegek,
ahol mindent ellepett
bimbó, báj és szeretet.

Esik eső csöndesen
szikkadt, szomjas földeken,
csodaváró földeken
muzsikálgat csöndesen.

Peregjen csak, peregjen
minden tikkadt ereszen,
minden alvót ébresszen,
minden szívet szeressen.

Dúdoljon egy szép mesét,
amit minden szív megért,
ha az útról le is tért
beteg lidércfényekért.

Peregj, peregj, halk dalom,
légy a szívós bizalom
a bús magyar ugaron,
ahol gyilkos sugalom

üli meg a berkeket,
mérgezi a lelkeket,
ahol szikkadt emberek
csontbrigádja szédeleg.

Kicsi dalom halk varázs,
szinte meg sem hallja más,
akit ez a gyilkos láz,
ez a világ babonáz.

De ez a csöpp mégis él!
Égből hullt, és égig ér,
azt hiszitek, kicsit ér
és mert olyan kicsi – fél?

Esik eső csöndesen
szikkadt, szomjas földeken,
csodaváró lelkeken
muzsikálgat csöndesen.

1943.

27-29. oldal

Tavaszy Sándor: Gyertyaláng Válogatás fél évszázad költői terméséből

1 hozzászólás
Kek P>!

Fontos a világ?

Te csak kacagj, amíg a nép
folyvást beszél, beszél.
Hiúság minden, s elpihen,
miként a szél.

Légy örökzöld, mely szűz, havas
hegyormokon susog,
az ég becézi és a halk,
szent májusok.

Az ormaidra senkisem
követ. Magaslaton
a mob elszégyelli magát,
miként a gyom.

Sudár vagy, és a lelked is
sudár nemes fenyő.
Átkok közt is, viharban is
az égre nő.

1979.

78. oldal

Tavaszy Sándor: Gyertyaláng Válogatás fél évszázad költői terméséből