!

Takács Zsuzsa magyar

1938. november 23. (Budapest) –

Nem
DIApim.hu/hu/dia/dia-tagjai/takacs-zsuzsa
Életrajz

Képek 1

Könyvei 18

Takács Zsuzsa: Tiltott nyelv
Takács Zsuzsa: A test imádása / India
Takács Zsuzsa: A sóbálvány
Takács Zsuzsa: A Vak Remény
Takács Zsuzsa: A letakart óra
Takács Zsuzsa: A megtévesztő külsejű vendég
Takács Zsuzsa: Üdvözlégy, utazás!
Takács Zsuzsa: Rejtjeles tábori lap
Takács Zsuzsa: Utószó
Takács Zsuzsa: A búcsúzás részletei

Fordításai 12

Francesco Petrarca: Francesco Petrarca daloskönyve
Jorge Luis Borges: A homály dicsérete
El Kazovszkij: Homokszökőkút
Lackfi János (szerk.): Száz vers
Fernando Pessoa: Arc többes számban
Fernando Pessoa: Daloskönyv
Jorge Luis Borges: Az első magyar költőhöz
Keresztes Szent János: A lélek sötét éjszakája
Fernando Pessoa (Álvaro de Campos): Diadalív
Benyhe János (szerk.): Más fény nem kell nekem

Antológiák 11

Péczely Dóra (szerk.): Szívlapát
Becze Gábor – Gryllus Dániel – Huzella Péter – Radványi Balázs (szerk.): Az én szívemben boldogok a tárgyak
Boldizsár Ildikó – Sárközy Bence (szerk.): Körkép 2008
Szegő János (szerk.): Szép versek 2019
Szegő János (szerk.): Szép versek 2017
Boldizsár Ildikó – Sárközy Bence (szerk.): Körkép 2007
Szegő János (szerk.): Szép versek 2018
Körmendy Zsuzsanna (szerk.): Körkép 1998
Duna
Hafner Zoltán (szerk.): A csend történései

Róla szóló könyvek 2

Vámos Miklós: Kedves kollégák I-II.
Bedecs László: Mi volt a kérdés?

Népszerű alkotóértékelések

>!
Ezerarcú

Takács Zsuzsa

Nem csak a versei nyújtottak életre szóló élményt, hanem a könyvfesztiválos dedikáláson a beszélgetésünk is. Egy csodálatos nő, csodálatos versekkel és eddig azt hittem, hogy a munkásságába vagyok szerelmes, de rá kellett jönnöm, hogy az egész lényét imádom. <3


Népszerű idézetek

>!
olvasóbarát P

Tiltott nyelv, amelyen gondolkodunk,
de ha már gondolkodunk is,
nem szabad megszólalnunk rajta.
Megszólalni és kimondani, milyen
következtetésekre jutottunk. Mert lehet,
hogy következtetésünk hibátlan,
kétségbeesésünk mégis ostoba.
És akkor élhettünk volna úgy,
mint a fényérzékeny növények:
fölfelé törekedve. Élhettünk
volna úgy, mintha éltünk volna.

>!
csillagka P

…de enyém-e a világ, hogy eldobhassam azt?

11. oldal (M. emlékére)

1 hozzászólás
>!
encsy_eszter

Életrajz-változat

Amikor fölriadsz az éjszaka közepén,
és nem tudsz elaludni újra, felütsz
egy százszor olvasott könyvet, ráébredsz,
hogy másként viselkednek a szereplők,
a történet másfelé tart, mint vakságodban
olvastad azelőtt. Átsiklik figyelmed
a szívet tépő szerelmi búcsúk leírásán,
de a szénrakományát vonszolni képtelen
gebe végigránduló bőrén táncoló ostor
sivítása füledbe költözik, följajdulsz,
és elsírod magadat, mint a tehetetlen
vének. Mint kordé elé fogott rokonod,
föl-alá futkosol hosszan, mozdulatlanul.
Betűkre szögezett, tág szemed előtt
kirajzolódik a hajszálon fejed fölé
kötözött bárd ítélete: hogy megtagadtad
a szomjazótól az utolsó korty vizet, hiába
ismerted a szárazságtól megrepedezett
(anya)nyelv kínjait, hogy egy idegen
életét élted a magadé helyett, és ehhez
hasonló vádak. Mint egy újszülött, aki
csak néhány évig él majd, tanácstalan
vagy, hogy pólyáidból kikelj, és
vacogj-e a többi kitaszított között.

>!
sophie P

Egy lakás felszámolása

Bekentem kezemet a kamillás krémmel,
amit a te lakásodról hoztam,
ujjad lenyomata még látszik a dermedt,
tiltakozó felületen, elhoztam a megkezdett
liszteszacskót, a porcukrot a vaníliarudakkal,
a fűszereket, kordbársony köntösödet, melyet
meg kellett volna varrnom, de nekem
a varrás büntetés, túl erős fonalat használok
a szétfoszló anyaghoz, így varratlan
maradt a szakadás a hóna alatt és a könyökén,
és vádol ezentúl. Kifosztottuk a lakást,
az íróasztalról egy nylonzsákba belesepertünk
mindent és a feneketlen homályban eltűnt
a nyolcvan év, a zsák száját bekötöttük,
és hallgat. Sorsot vetettünk a tollakra,
ceruzákra, a fényképekre az emlék hevessége
a rajtuk szereplők kiléte, jó vagy rossz
állapotuk szerint, de egyre reszketősebb írásodnál
feladtuk (köszönöm nektek, gyermekeim…),
Pénzzé tettük, amit lehetett. A régiségkereskedő,
vagyis az ócskás, az összeset, vagy semmit,
mondta a képekre, elindult hát a sétapálcás
férfi ágyatok felül a velencei kikötőből
San Michele temetőszigete felé, nemhiába
nézte a tengert, lábbal az ajtó felé kivitték,
kinyújtózhatott talán a rőzseszedő asszony,
aki meggörbedő háttal ötven éve hajol a földre
egy gallyért, elúnta magát a négerfej,
tejes-barnából egyszercsak halottfeketévé vált.
Elajándékoztuk a konyhai mérleget, a hat hibátlan műbőr
széket. Elfeledkeztünk a faragott, régi fogasokról,
és kidobtuk a szétporló, ezüsttel futtatott
antik késeket, de elvittük az összes zöldnövényt,
a pálcikákkal, melyeket még te szúrtál a földbe.
Hiába ígérted nekem, nylonhabokban fekszik,
kidobott zacskók között úszik négyéves mosolyod
a csipkés szegélyű fényképen. A lakásodat eladtuk.
A vevő váratlanul költözött be, egy elvált férfi,
az M3-as mellett fekvő zajos és poros házba.
Nem mered föl többé előttem a sötétszürke épület
rettenetes légvezetékeivel, mint egy lekötözött
haldokló, aki azt hiszi, kitört a háború
és megpróbál menekülni. Nem kell simogatnom
könnyeimet nyelve véraláfutásos csuklóját,
nem képzelődik többé a hamuszürke ház,
hogy a háborút élteti a tömeg és beveszi
a kórházakat. Nem, a megpróbáltatás elmúlt.
Ágyadhoz kéretted az orvost és a nővéreket,
megköszönted a fáradozásukat, és kérted,
hagyjanak meghalni már, és hagytak.

50. oldal

Takács Zsuzsa: Utószó Új és válogatott versek

>!
csillagka P

…Nem azért szeretem Istent, mert ad,
hanem mert naponta elvesz valamit tőlem.

87. oldal (Jacquelin de Deckernek)

>!
olvasóbarát P

Mióta összeolvasztották a Meteorológiai Intézetet és a Ne-Hu-t (a Nemzeti Hulladékgazdálkodást) a kulturális, oktatási és egészségügyi tárcával, ötletszerűen jött fel a Nap és a Hold, az utcalámpák pedig csak a szerelmeseknek világítottak. (Z. kilenc éve nem volt szerelmes.)

21. oldal, A szemfülész I. *

>!
olvasóbarát P

M. emlékére

Miért az emberektől követeli Isten
az áldozatot, és miért nem az angyaloktól?
(Martin Buber / Rácz Péter: Haszid történetek)

Egyedül maradtam negyvenötben negyven-
három évesen. Egyedül a fájdalomcsillapítókkal,
az érzéstelenítőkkel, a morfiummal. Tükrömmel,
amelyben az arcomat kifestem. Orvos-asszisztensi
oklevelemmel, a szemüveges, ötven körüli bel-
gyógyásszal a rendelőben. Egyedül férjem, kis-
lányom, szüleim, le-és felmenő rokonaim nélkül.
(…)

9. oldal

>!
encsy_eszter

Búcsúzni jöttem, mondom

Búcsúzni jöttem, mondom. Háttal ül nekem
a hosszú asztalnál, népes társaságban.
Megfordul kicsit, magához húz, vállához

ér a mellem. A csökkenő távolság, a növekvő
súly, a vér gyors áramlása, a minden
tagomat elöntő meleg, az önfelejtés,

a visszatartott lélegzettől kitáguló
erek lüktetése, a megpihenni-vágyás
bármilyen vízszintes helyen. A konkrét,

nyers mozdulatok ígéretébe beleszédülök.
Én attól félek, hogy van feltámadás, a szeretők
újra élnek, és ott folytatják, ahol abbahagyták.

>!
encsy_eszter

Kérdezd meg

Kérdezd meg, hogy mit tervezek. Nem én,
a csillagok döntenek helyettem. Életemet
egy elbeszélésből ismerem.

Kitalált nevemre egy idegen föláll,
nem kéri, hogy ezt-azt még foglalják bele
(emlékszem, öt-hat éve kérte még:

legyen a történet vége biztató!).
Arcomból akkor hiányzott egy darab,
és elszörnyedtem (tükörbeli) képem láttán.

Fogyatékosságom ma már nem ijeszt.
Életemnek egyik változata ez.
„Kimozdulás onnan, ahol valaha…”

>!
vargarockzsolt P

Takács Zsuzsa: A sötétbe zuhanó utcákon kell hazatérnem

A sötétbe zuhanó utcákon kell hazatérnem,
a vedlett, hideg és magas házak között,
melyek garázda lakóként elállják
utamat, és nem tudom igazolni, hogy ide,

e pusztulásba tartozom. Bármelyik
hazug beszélheti e nyelvet, mondhatja,
a temetőben az ő halottai fekszenek,
mondhatja, az ég mindenütt alacsony,
mert szmog van és csillagtalan az éjjel
valóban, mert közönyösen és unatkozva
fekszenek a mindig közeli temetőben

a halottak. És dob pereg, vezényszavakat
hallok álmomban, a falon túl támadó
éneket: „e kívül nincsen… hely”.

Újhold-Évkönyv 1989/2
Magvető Könyvkiadó, 1989
83. oldal

83. oldal · Takács Zsuzsa