!

Tad Williams amerikai

1957. március 14. (San Jose, Kalifornia) –

Tudástár · 38 kapcsolódó alkotó · 1 kapcsolódó könyv

Teljes névRobert Paul "Tad" Williams
KatalógusnévWilliams, Tad
Honlaptadwilliams.com

Képek 3

Könyvei 29

Tad Williams: Virágok háborúja
Tad Williams: Tündérvidék – A qarok háborúja
Tad Williams: Másvilág – Az arany árnyék városa I-II.
Tad Williams: Tündérvidék – Árnyak és menekülők
Tad Williams: Másvilág – A Kék Tűz folyója I-II.
Tad Williams: The Dragonbone Chair
Tad Williams: The Stone of Farewell
Tad Williams: Mountain of Black Glass
Tad Williams: Sea of Silver Light
Tad Williams: To Green Angel Tower

Kapcsolódó sorozatok: Tündérvidék · Másvilág · Memory, Sorrow and Thorn angol · Otherland angol · Shadowmarch angol · Bobby Dollar angol · The Last King of Osten Ard angol · Összes sorozat »

Illusztrálásai 1

Tad Williams: Caliban's Hour

Antológiák 9

Robert Silverberg (szerk.): Legendák
Neil Gaiman – Ed Kramer (szerk.): The Sandman: Book of Dreams
Shawn Speakman (szerk.): Unfettered
Jack Dann – Gardner Dozois: The Dragon Book
Robert Silverberg (szerk.): Legends
Robert Silverberg (szerk.): Legends II
Gardner Dozois – Jonathan Strahan (szerk.): The New Space Opera 2.
Gardner Dozois – George R. R. Martin (szerk.): Songs of the Dying Earth
Ann VanderMeer – Jeff VanderMeer (szerk.): The Thackery T. Lambshead Cabinet of Curiosities

Kiemelt alkotóértékelések

tinuviel89>!

Tad Williams

Különleges fantáziája van, és csodálatos könyveket alkot.


Népszerű idézetek

>!

Egy csomó mindenben van valami. […] A te két füled között viszont nem sok minden lehet.

36. oldal, 1. fejezet

Noro P>!

Ez egy történet, nem több, nem kevesebb, és a történeteket az emberek arra használták, hogy formát adjanak a világegyetemnek.

I. kötet, 275. oldal: Tizenödötik fejezet: Magas állású barátok

tinuviel89>!

Theo egy gyors pillantást vetett az átellenes oldalon levő, zárt kupéra, majd becsusszant az üresbe, és összerántotta a függönyöket.
– Csak nyugodtan, ne siess! – sziszegte Almacsutka. – Tegyél úgy, mintha ide tartoznál, te nagy kretén!
– Könnyen beszélsz – válaszolta Theo, majd vadul dübörgő szívvel felnyúlt, és leemelte a meglepően nehéz koffert. – Nehéz lenne bárkit is elképzelni ebben az egész univerzumban, aki kevésbé tartozna ide, mint én.

163. oldal

Niann>!

„Akár csak a prémvadász, aki elhelyezve csapdáit nem tudhatja, mit ejt majd el velük – mondta Kerniosz, a hatalmas isten a bölcsnek –, a tudós sem sejtheti, hogy kérdései nem szülnek-e váratlan vagy veszélyes válaszokat.”
a Minden Ismert Dolgok Kompendiumából,
a Trigónus Könyvéből

23. oldal - Első fejezet előszava

tinuviel89>!

– Ha már a valódi Várost említettük – folytatta Zirus. – Éppen most érünk be a Hétvirág térre. Biztos vagyok benne, hogy te is betéve tudod az összes történetet az óriásokkal vívott legutóbbi háborúból… tudod, a Cukorborsódy rohama, a csata Éjközép Harangnál, meg a többi.
Theo persze soha életében nem hallott egyikről sem, azonban megpróbált intelligensen nézni, és bólintott.
– Nos, ez az egész hatalmas baromság, már ami a Hét Virágokat illeti, pedig én csak tudom, hiszen mi, Nárciszosok, ezek egyike vagyunk. Pontosabban szólva nem az egész baromság, úgy ahogy van; de az a rész, amikor az emberek örömünnepléssel fogadták, hogy a Hét Családok bejelentették, új Parlamentet hoznak létre, nos, az mindenképpen baromság. Az egészet a legnagyobb titokban intézték, és csakis azért kerülhetett rá sor, mert miután az óriásokat a földbe taposták, beleuntak abba, hogy egymást is irtsák. A világon senki sem rendezett örömünnepet, ugyanis a Király és a Királynő akkor halt meg, és mindenki végtelenül rémült volt. Anyám nagybátyja az életére megesküdne, hogy abban a pillanatban az öreg Kankalinos Otho keze a félelemtől olyan erősen reszketett, hogy csak Ibolyás nagyúr segítségével tudta aláírni a dokumentumot, ő tartotta a karját.

220. oldal

tinuviel89>!

A hatalmas helyiség láthatólag valamilyen raktárként szolgált, s valószínűleg még ebben az ősi és titokzatos városban sem lehetett több ilyen épület. Habár a mennyezettől a padlóig tartó fénypászmák igen élesen világítottak, mégsem tették világosabbá a helyiséget, azok a holmik pedig, amelyekre mégis rávetültek, igen különösnek tűntek.
Emberszerű alakok voltak, talán szobrok, ezernyi különböző testhelyzetben megmerevedve. Úgy töltötték be a termet, mintha minden mozdulatot szemmel tartó tömeg volnának; a legtöbben állva, ám sokan az oldalukra borulva, karjukkal – amely egykoron minden bizonnyal az ég felé nyúltak – mintha társaik bokáját akarnák megragadni. A néma alakokon kívül számtalan egyéb holmi is állt a raktárban felhalmozva, de ezek egy része első látásra nem tűnt ennyire ismerősnek.
Fantázialények, kitömve vagy megnyúzva, bőrük gondosan felcsavarva, csontjaik halomba gyűjtve. Voltak ott nyitott ládák is, dugig rozsdásodó fegyverekkel vagy hosszú, felismerhetetlen színű vásznakkal. Láttak még urnákat, dobozokat és felborult tárlókat; mindenféle kis ezüstcsecsebecsék, arany ékszerek s gyermekjátékok (melyeket talán feketeszénből készítettek) ömlöttek ki belőlük a földre. Még csiszolatlan drágakövek is akadtak közöttük, vadvirágok magvaiként széjjelszórva.
A falak mellett végighúzódó polcokon, szorosan egymás mellett, megszámlálhatatlanul sok üvegkorsó sorakozott, melyekben olyasmik úszkáltak, amiket senkinek sem igen akarózott volna közelebbről szemügyre venni; olyan dolgok, amiknek szeme, és némely esetekben arckifejezése is van, bár ettől eltekintve semmilyen szinten nem tűnnek emberszerűnek. Más korsók átlátszatlanok voltak, közülük sok alaposan, szorosan lezárva, míg megint másokról le volt véve, s egyszerűen az edény oldalának volt támasztva a tető. Mintha bármit is, ami benne volt, csak futólag vizsgáltak volna meg (vagy a benne levő dolognak sikerült volna kiszöknie onnét). Ε tárolóedények egyike sem volt felcímkézve, s a polcokon a finom, önmagába fonódó mintákba szórt por sem utalt semmilyen módon arra, hogy a korsók mit tartalmazhatnak.
Más, még ezeknél is titokzatosabb dolgok lógtak a mennyezetről, drótokra felfüggesztve – emberi bőrből készített sárkányok, lámpák, amelyek minden jel szerint égtek, fényt azonban nem adtak. Még egy tollfelhőt is láthattak az újonnan érkezettek, magasan a mennyezet közelében, megállás nélkül kavarogva; mintha csak valamilyen titokzatos forgószél akaratának engedelmeskedne, fehéren villanva, újra és újra megcsillanva a tetőn keresztültörő fényoszlopokban. S bár a felhő nagy sebességgel forgott, soha egyetlen toll sem vált ki belőle.

39. oldal

tinuviel89>!

Theo csak most döbbent rá, hogy éppen megsértett egy olyan embert, aki talán segíthet neki életben maradni, és akinek a segítségére jelenleg mindennél nagyobb szüksége van.
Élőhalottak meg csigapofák üldöznek – gondolta végig a helyzetét. – Hé, miért is ne uszítsuk rám azokat az izéket… hogy is hívták a rohadékokat a Gyűrűk Urában? A Fekete Lovasokat. Csak hogy teljes legyen a kép.

162. oldal

tinuviel89>!

Egy lány állt a nyitott ajtóban, fekete ruhában, fekete, hosszú kabátban és széles karimájú kalapban. Nem, talán mégsem lány volt – de hiszen mindent olyan nehéz megállapítani ezekkel a teremtményekkel kapcsolatban, különösen pedig a korukat – inkább egészen fiatal nő. Fehér, szív alakú arc, hatalmas, megdöbbentően ibolyakék szem; a hajából, a kalap alól egyetlen, koromfekete, göndör tincs kandikált elő.

163. oldal

Cheril>!

Egyetlen szál virág, egy tályoggyökér állt a terpeszkedő asztal közepén elhelyezett obszidiánvázában, a maga violaszín izzásában, egy szándékosan odairányított fényfoltban.

(első mondat)

Niann>!

Rájött, hogy ezeknek az embereknek mindegyike a saját maga által megteremtett belső világban él, éppen úgy, ahogy ő is, és ahogyan a több száz ember, aki izgatottan várta a templom lépcsői előtt, hogy akár egyetlen pillantást is vethessen Délgyepű nemeseire. Mindenki a saját gondolatai között él, a többitől teljesen elszakítva, elkülönülve, éppen úgy, ahogy Barrick.
„Mintha ezer és ezer apró kis szigeten tengetnénk a napjainkat, egy végtelen óceán kellős közepén, csónak nélkül – gondolta – Persze kiabálhatunk egymásnak, közülünk azonban senki nem hagyhatja el a saját kis szigetét, hogy egy másik emberére áthajózzon.”

496-497. oldal