!

Tábori Zoltán magyar

1955. október 28. (Nagykanizsa) –

Könyvei 8

Tábori Zoltán: Magdolna negyed
Tábori Zoltán: Cigány rulett
Tábori Zoltán: Nagyvadak
Tábori Zoltán: Nekropolice
Tábori Zoltán: Vasmű
Tábori Zoltán: CQD
Tábori Zoltán: Sörkatonák
Tábori Zoltán: Üzlet

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Magyarország felfedezése · Új termés

Fordításai 46

Alice Sebold: Komfortos mennyország
Agatha Christie: Nem csalás, nem ámítás
Isamu Fukui: Truancy
Agatha Christie: Hercules munkái
Stephen King – Bev Vincent (szerk.): Rettegés a felhők felett
Doris Lessing: Az arany jegyzetfüzet
Kazuo Ishiguro: Árva korunkban
Lian Hearn: Fűpárna
Patrick Ness: A daruasszony
Karl Marlantes: Matterhorn

Antológiák 2

Hegedős Mária (szerk.): Körkép 91
Hegedős Mária (szerk.): Körkép 92

Népszerű idézetek

Boglárka_Madar P>!

– Ez egy nagyon jó összetételű ház. Itt cigány csak három van. Az egyik zenész cigány, a másik dolgozik, a harmadik meg olyan analfabétás. Be vannak illeszkedve.

188. oldal

3 hozzászólás
SteelCurtain >!

Mezőgazdasági szakközépiskolát végzett, mesterséges megtermékenyítő volt a helyi Vörös Csillag MGTSZ-ben. Huszonegy éves korában átjött a Vasműbe, kohász szakmunkás-bizonyítványt szerzett. Három éve elvált, az édesanyjával él. Feltűnően nyugodt ember.
– A vasműs meló olyan, mint a háború – magyarázza. – Tíz százalék akció, kilencven százalék dögunalom. A Kádár-rendszerben jöttek a komisszárok: fiúk, mielőtt rohamra indultok, igyatok egy kis pálinkát! Most az amik veregetik meg a vállunkat: fiúk, fiúk, pálinka nincs, de ha győzünk, a banketton ihattok Chivas Regalt! Ennyit a rendszerváltásról.
Amíg beszél, zsugorítószalagján az ezüstszürke szőnyeg kezd elvékonyodni, itt-ott parázsszín foltokban felfeslik. A volt inszeminátor nekidől a satupadnak, cigarettát pöcköl elő a dobozából.
Nem kell azt a rohamot annyira elkapkodni.

Kuszma P>!

A jól megtermett, fekete taláros, ringó járású Polyák úrról leperegnek a rimánkodások: – Intézze mán úgy, aranyos mérnök úr, hogy fussa egy kis áram a konnektorba! – Kárpótlásul áramszakértői tanácsokat osztogat: – Szóljanak a szomszédjuknak, hogy ne a legfölső vezetékről lopja az áramot, mert azt a polgármesterek nem nézik jó szemmel, az a közvilágítás vezetéke, azt leszámlázzák a falunak. Tudom, hogy nehezebb, de dobják a drótot eggyel lejjebb, az a fogyasztóké.

Boglárka_Madar P>!

– Én söprök, én slagolok. Más nemigen fogná meg a söprűt. (…) A kettes számú versenyző csak néha jön haza, de akkor fogja, odébbrakja a söprűmet azzal, hogy ne támasszam oda, mert az az ő fala. Egyszer rá is tűztem egy cédulát: „Ha már így felismerte az eszközt, legyen szíves, használja!” Ezt a cédulát eltette a peranyagba.

108. oldal

SteelCurtain >!

– Rigó, baszd meg, hol a tévém?
– Nem tudom, Petya, miféle tévéről beszélsz. Azon a dobozon Noé nézte az esőt, el tudod te képzelni, mi munka a Janinak egy bele való csövet szerezni?
Jani a Schenk-rostás szobatársa a szállón, tejfehér bőrű, magának való negyvenes. A meleghengerdében dolgozik mint próbavágó, de a szíve mélyén villanyszerelő: szabad idejében rossz tévéket bütyköl. A szoba el van felezve, az ablak felőli részen a Schenk-rostás virágállványai zsúfolódnak, az ajtó felőli oldalon pedig tévé tévé hátán, fel egészen a plafonig. A Schenk-rostás keze alatt persze csak az egyszerűbb, igénytelenebb növények élnek meg, és nagyjából ugyanez mondható el a próbavágó tévékészülékeiről is.

SteelCurtain >!

Hát állj oda a kapuhoz, amikor este bebiciklizik a sok nép: akinek nem ég a lámpája, az tuti, hogy villanyszerelő!

Kapcsolódó szócikkek: villanyszerelő
Kuszma P>!

– Feltétlenül nézze meg a buszt, a rendelőt és a Postát. A buszt reggel. A Postát a pénzes napokon.
Az alsó boltban kapom ezt a tanácsot. Teljesen úgy hangzik, mint amikor hajdan az odalátogatóknak ajánlották, honnan lehet legjobban megismerni a falut: templomáról, temetőjéről, piacáról.

Boglárka_Madar P>!

– Tetszik tudni – mondja az asszony – , itt csendben fojtogatják egymást az emberek.

149. oldal

SteelCurtain >!

A kemenceüzem melósai úgy tartják, a sok folyadéktól kigyomrosodik az ember. A töltőkocsis egykor a téeszben 63 kiló volt, most meg 107. De hát a kemence tetején, ahol a hagyományos cipő fél perc alatt leég a lábról, inni kell. Különösen nyáron, amikor, a töltőkocsis szavaival élve, „serceg a zsírja az embernek”.

SteelCurtain >!

Zuhog a szén a kamrába, a töltőkocsis csilingelve hátraléptet, a három rosszkedvű, viharkalapos alak a tűzhányókba söpri vissza a tüzet. Lassan telik a műszak.
– Tessék, vegyetek Negró cukrot – kínálgatja a társakat békülékenyen a töltőkocsis, amikor újra beülnek a melegedőbe.
– Szenet enni cukorral, micsoda ötlet!

3 hozzászólás