T. J. Klune amerikai

Nem tudta elhinni, hogy még csak szerda van.
És még rosszabbul érezte magát, amikor rádöbbent, hogy valójában még csak kedd.

16. oldal

– Miért nem működhet az élet úgy, ahogyan mi akarjuk? Mi értelme az életnek, ha csak azt csinálja, amit mások akarnak?

365. oldal

Az otthon az a hely, ahol azok lehetünk, amik vagyunk.

115. oldal

– Könnyen lehet, hogy egzisztenciális válságon megy át. De arra kérem, máshol menjen át rajta!

48. oldal

– Ha igaz, akkor ő elméletileg elhozza a világvégét! – kiáltotta Linus.
– Hatéves.
– Amikor megfenyegetett engem, azt állította, hogy ő a Pokol tüze és a sötétség!
– Így szokott köszönni – felelte Mr. Parnassus, halkan kuncogva.

128. oldal

– Az otthon nem mindig az a ház, amelyikben lakunk. Ennek a fogalomnak inkább az emberekhez van köze, akikkel körülvesszük magunkat.

301. oldal

– Nem szokott elgondolkodni?
– Soha – jelentette ki kapásból Linus, majd hozzátette: – Min?

12. oldal

– Nem vagyok depressziós! – tiltakozott Linus elgyötörten.
– Tényleg nem? – kérdezte tőle az asszony, és tetőtől talpig végignézett rajta. – Mi az ördögért nem?

28. oldal

A változást gyakran egy halk suttogás indítja el. Amit a hasonló gondolkodásúak addig erősítenek, amíg lárma lesz belőle.

122. oldal

“Mom! Mom. You have to smell him! It’s like… like… I don’t even know what it’s like! I was walking in the woods to scope out our territory so I could be like Dad and then it was like… whoa. And then he was all standing there and he didn’t see me at first because I’m getting so good at hunting. I was all like rawr and grr but then I smelled it again and it was him and it was all kaboom! I don’t even know! I don’t even know! You gotta smell him and then tell me why it’s all candy canes and pinecones and epic and awesome.”