Szunyogh Xavér Ferenc magyar

A zsolozsma mindenekelőtt az Egyház imádsága, az Egyház nevében végzett imádság. Legyen világos előttünk a nagy különbség a magános imádság és a liturgikus imádság között: a magánimádságban én imádkozom – leginkább önmagamért és az enyéimért. Itt a középpont én vagyok, tehát többé-kevésbé egocentrikus az imádságom; – a liturgikus imádságban, tehát a zsolozsmában nem én imádkozom, hanem az Egyház imádkozik, Krisztus jegyese imádkozik Isten földi országának nagy szükségeiért. Itt érzem, hogy tagja vagyok a nagy közösségnek, egy levélke az Egyház nagy élet-fáján és résztveszek életében, munkálkodásában. Az Egyház imádkozik az én ajkam által, nyelvemet kölcsönzöm a megváltás nagy kéréseihez, de Isten dicsőítésére is. Sírunk, vagy inkább az Egyház sír a mi könnyeinkben a szomorkodókkal, ujjong a mi örömünkben az örvendezőkkel és vezekel a bűnbánókkal. Az Anyaszentegyháznak minden érzése visszhangot kelt a mi kitágult szívünkben. Így gazdagodik az imádságunk és mi is kinövünk önmagunkból.

II. kötet - Mit ad a szent zsolozsma minden imádkozónak?