Szűcs Gyula magyar

Ahol a jók nem voltak elég bátrak, a bátrak pedig egyáltalán nem voltak jók. És ahol már nem maradt semmi odalenn, csak kifosztott raktárak, hősi halott férfiak, megbecstelenített nők és zokogó gyermekek, ott az óvóhelyek pokoli bugyra végül a felszínre okádta emberbőrbe bújt farkasait.

Johnny: Nem hazudott a két izomagy, vágtázunk, mint a halottkémek! Úgy nyargal a kicsike, mint a napalmot nyelt csodaszarvas.

Szűcs Judit: De szép kocsid van, hősöm. Nem vinnél el valameddig?
Johnny: Ahová megyek, ott csak kolonc lennél a nyakamon.
Szűcs Judit: Hát kösz. De akkor minek mentettél meg?
Johnny: Ez a rossz szokásom.
Szűcs Judit: Pedig jó társaság lennék, és nem foglalok sok helyet.
Johnny: Oké, pattanj be, mielőtt sírva fakadsz! A világért se hagynálak itt az út szélén.

Panni: A kapunál találkoztam valakivel… Aki nagyon ismerősnek tűnt. Nem megy ki a fejemből.
Doktor: Gyerekkorod óta tehetséged van az ilyen megérzésekhez, és tényleg nagyon hasznosak tudnak lenni néha. De ne ezzel foglalkozz! A legjobb embereimre van szükségem most, hogy befutott a hidropap küldöttség…