!

Szőllősy Klára magyar

S. Szőllősy Klára

1913. július 28. (Budapest) – 1970. november 15. (Budapest)

Tudástár · 30 kapcsolódó alkotó · 30 kapcsolódó könyv

Teljes névSebestyén Péterné Szőllősy Klára
KatalógusnévSzőllősy Klára
Nem

Könyvei 5

Szőllősy Klára: Kiklász-kalandozások
Szőllősy Klára – Caruha Vangelio: Az Olimposztól Angyalföldig
Szőllősy Klára: A szivárvány velünk marad
Szőllősy Klára: Gyalogszerrel a huszadik században
Szőllősy Klára: Testvérek voltak

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Világjárók Gondolat

Fordításai 212

Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála
Thomas Mann: A varázshegy
Anton Pavlovics Csehov: A csinovnyik halála
L. Frank Baum: Oz, a nagy varázsló
Lev Tolsztoj: Kreutzer-szonáta
Lev Tolsztoj: Feltámadás
Graham Greene: A csendes amerikai
J. D. Salinger: Kilenc történet
Arkagyij P. Gajdar: Timur és csapata

Népszerű idézetek

kaporszakall>!

Nemcsak csinált görög szavaink vannak, hanem igaziak is. A metafórát, a szimbólumot mindenki használja, az ezoterikust már kevesebben, emelkedettebb lelkű s szókincsű emberek; de akárhogy van is, az efféle „átvitt értelmű” szavak majdnem mindig görögök, és úgy érezzük, emelkedettebben mondtuk meg, ha görög szóval mondjuk. Nos, görög földre érkezve ezeket a szavakat le kell vetkőztetni, visszakerülnek a földre, a hétköznapba. A metafora itt nem metaforát jelent, hanem egyszerűen szállítást, azaz – transzportot, ami latinul ugyanazt jelenti. A szimbólummal egy névtáblán találkoztam: X. Y. „szymbolaiographosz” volt kiírva. Mi az, itt külön szakma a jelképíró? – s mi lehet az? – hökkentem meg, amíg a szótár ki nem oktatott, hogy közjegyző névtáblájára tévedt a tekintetem. (Persze én is hibáztam, mert a szymbolon, az jelkép, és a szymbolaion, az szerződés, ó-, új- és középső görög nyelven egyaránt.) És az ezoterikus szóval is az utcán találkoztam: Ipurgion tón ezoterikon volt egy nagy épületre kiírva, és perceken belül kiderült, hogy az ipurgion az minisztérium, mégpedig cseppet sem ezoterikus, hanem egyszerűen – belügyminisztérium.

48. oldal (Mézesheteim a görög nyelvvel)

5 hozzászólás
kaporszakall>!

Hányszor, de hányszor figyeltem meg: a boltja mélyén lapuló kereskedő, asszony vagy férfi, rád se hederít, ha elténferegsz áruval teleaggatott ajtaja előtt, akár meg is állhatsz, tapogathatod, nézegetheted kedvedre; de valami csodálatos kutyaösztönnel érzi meg azt a pillanatot, amikor időtöltő nézelődésből megszületik benned a vásárlásnak még nem is elhatározása, csupán kísértése: abban a pillanatban ott terem, és elhangzik az udvarias „oriszte”, hol kérdő, hol felszólító hanghordozással, tessék parancsolni – rendelkezésedre áll, hogy kisegítsen tétovázásodból, és a vásárlás szakadékába lökjön!

152-153. oldal (Görög kereskedők és külföldi turisták)

kaporszakall>!

Aránylag nem nagyon sok téma közül válogatott a művész, aki egy-egy ilyen antik templom díszítésére megbízást kapott. A helybeli főbb mondakörökből kellett merítenie, s ezért indokolt, hogy a metópék Héraklészt mutatják be: a Héraklész-mondakör szorosan összefügg a dór vándorlással, Lernával kapcsolatban már említettem is, hogy a nagy mocsár kiszárítása végül is a dóroknak sikerült; s ugyancsak itt, Éliszben zajlott le Augeiasz közmondásossá vált istállóinak kitisztítása. Az istállóra sajnos nem találtam rá, de a régészek már ennek is a nyomában vannak, s ki tudja, mire legközelebb lejutok a Pelopónnészoszra, már Augeiász király istállóit is fogom látni eredetiben, nemcsak otthon, a gyerekeim szekrényében.

102. oldal (Olympia)

1 hozzászólás
Fainthoar>!

És később egyszer – mert nagyon megszerettük ezt a kis kafeniont, és még többször visszatértünk ide – egy délutáni látogatásunk alkalmával megismertük a dédanyát is: feketébe öltözve, terrakotta arccal trónol egy karosszékben, a kávéházi teraszra ünnepélyesen kirakva, mint egy háziszent.

267. oldal, Harmadik epizód - Kávé félúton (Gondolat, 1967)