!

Szlobodnik Gábor

1985. augusztus 16. (Miskolc) –

SzG I
9 figyelő · 4 figyelt · 27 értékelés · 1 polc · 45 karc · 0 észlelés
KatalógusnévSzlobodnik Gábor
Nemférfi
Honlapvindgardia.hu
Facebook@profile.php?id=100011540410142

Könyvei 3

Takács László – Szlobodnik Gábor: A Végzet Prófétái
Manninger Barnabás – Szlobodnik Gábor: Karavánkísérők / A Háromszemű visszatérése
Szlobodnik Gábor: A bizonytalanság börtönében

Kapcsolódó sorozatok: Vindgardia Hősei · Vindgardia · Összes sorozat »

Antológiák 1

Pirkadatra várva

Népszerű idézetek

Allanon>!

Lendületet veszel, és lélekszakadva berohansz a ferde keresztek és fejfák közé, nem foglalkozva többé sem Charlotte-tal, sem a régi életeddel, sem pedig azzal, hogy megtöröd a sírkertre ereszkedő csendet. Egyszerűen nem bírod már elviselni a téged körülvevő táj látványát: az égbolt felé törő kopár fák és sírok rengetege iszonyatos erővel nehezkedik lassan megingó elmédre, s tudod, hogy ki kell jutnod innen, ki kell jutnod ebből a pokoli sírkertből…

Játékkönyv_figyelő>!

Végül csak sikerül eltakarítanotok a törmeléket a bejárat elől; kifújjátok magatokat, majd Brutus Morc izgatottan betaszítja a korhadt faajtót, és ekkor egy belső udvar tárul elétek. Omladozó falak határolják, és a természet láthatóan már rég átvette az uralmat felette: elvadult, összekapaszkodó fákat és bokrokat, meg térdig érő gazt láttok, bármerre is néztek. Nem erre számítottatok, de némi habozás után nekivágtok az udvar felfedezésének, bízva benne, hogy végre a sisak nyomára bukkantok.
Mivel a bozót középen a legsűrűbb, így inkább a bal oldali fal mellett indultok el, azonban itt is csak lassan tudtok haladni, mert a lábatok folyton beleakad a kusza aljnövényzetbe és a gyökerekbe. Brutus Morc hangosan átkozódik melletted, mely a mély csendben valóságos égzengésnek hat. Ijedten nézel körül, de az udvar ugyanolyan kihaltnak tűnik, mint maga az épület; csupán az enyhe szellőben lengedező gyomokat és faágakat látod mindenhol.

18. fejezet (A Háromszemű visszatérése)

Játékkönyv_figyelő>!

– Vizsgafeladat! – kiáltja farkasmosollyal Bilobius. – Nestor, lássuk, mit tudsz!
– Nalymnak hívnak – morogja a félelf fiú, de már összpontosít is.
A következő pillanatban mágikus szélroham kerekedik, mely szétfújja a rémkeselyűket. Hangos vijjogás kíséretében megpróbálnak még párszor a közeletekbe kerülni, de mindhiába; végül feladják a küzdelmet.
– Rendben van, Norbon – bólint Bilobius, és feljegyez valamit egy bőrkötéses füzetbe.
– Nalymnak hívnak – ismétli a tanítvány, de mestere tudomást sem vesz róla.

228. fejezet (Karavánkísérők)

Játékkönyv_figyelő>!

Bevezeted embereidet a kis mellékágba, bár azok igen morgolódnak, amiért ezt az utat választottad. Úgy százméternyi fárasztó, görnyedt járás után aztán a járat elfordul jobbra, és nemsokára egy téglalap alakú teremmé szélesedik, melyben már szerencsére ki tudtok egyenesedni.
Minden bizonnyal valamiféle víztárolóba kerültetek; a helyiség nagy részét ugyanis egy szintén téglalap alakú medence foglalja el, színültig tele vízzel. A terem szélein egy járda fut körbe, és mind a bal, mind a jobb oldali fal közepén egy rácsal lezárt, kerek csatornanyílás látszódik, melyekből zavaros, olajos szennylé csordogál a medencébe. A levegő itt még hidegebb és büdösebb, mint eddig, kivezető járat pedig csak egy van, pont veletek szemben.
Felsorakoztok a bejárat utáni járdán, és éppen azon tanakodtok, hogy melyik fal mellett induljatok el a kijárat felé, amikor Bíborszemű Gereth izgatottan közli, hogy valami mozgást vett észre a medencében. A mutatott irányba néztek, és egy legalább nyolc méter hosszú és egy méter átmérőjű siklóféle lényt pillantotok meg a szennyvíz alatt úszni. A bőre vastag, sötétszürke, szemei helyén csak két fekete lyuk ásítozik, kitátott szájában pedig tűhegyes fogak meredeznek. Ez egy Konsztriktusz, és biztosan ellenséget lát bennetek, mert a feje hirtelen kiemelkedik a vízből, és maró váladékot köp rátok! Szerencsére nem okoz vele súlyos sérüléseket, de óriási kiáltozás tör ki erre, és a kíséreted legtöbb tagja fejvesztve rohan a szemben lévő kijárathoz. Mielőtt azonban bárki is elérné azt, egy jókora, kerek kőlap gördül elé oldalról… A bejárat felé fordultok, de azt is épp ebben a pillanatban zárja el egy ugyanolyan kőlap. Csapdába estetek!

188. fejezet