!

Szita Szilvia

Könyvei 7

Szita Szilvia: Gézlapok
Szita Szilvia: Térkép nélkül
Szita Szilvia – Görbe Tamás: Gyakorló magyar nyelvtan
Pelcz Katalin – Szita Szilvia: 1 szó mint 100
Szita Szilvia – Pelcz Katalin: MagyarOK A1+
Szita Szilvia – Pelcz Katalin: MagyarOK A2+
Szita Szilvia – Pelcz Katalin: MagyarOK B1+

Fordításai 9

Dimitri Verhulst: Semmivégre
Dimitri Verhulst: Elcseszett napok egy elcseszett bolygón
Stefan Brijs: Angyalgyár
Margriet de Moor: Kreutzer-szonáta
Luther Márton: Nyílt levél a fordításról
Luther Márton: Előszók a Szentírás könyveihez
Fabiny Tibor (szerk.): Tyconius tanulmányok
Gerhard Ebeling: Értelmezéstörténet mint egyháztörténet
Gerhard Ebeling: Luther – Bevezetés a reformátor gondolkodásába

Népszerű idézetek

>!
Littlewood IP

Virágvasárnap sétál

Nincs már tétje a céltalanságnak.
Lépteim beleragadhatnak az agyagos
földbe, de lehetnek akár súlytalanok is.
Helyettesítésemet megoldották,
kedvenc regényeim újraolvashatom.

Az út testén hosszú varratok,
haladok előre, mint egy jóslat.
A táj előttem emelkedik-süllyed,
a szembejövők barkát hoznak.
Málnabokor hajlik át a kőkorláton.

>!
lzoltán P

(…) nem

sajnálom, ami volt, mert így nem félek
már attól, ami lehet. (…)

>!
virezma P

A folyamatos késztetés, hogy
elmenj a szakadék pereméig,
és ugrás helyett visszafordulj.
Pedig azt szeretnéd tudni,
elkap-e valaki odalenn.

61. oldal (Újrakezdi)

1 hozzászólás
>!
lzoltán P

Kirakat előtt áll

Már a parókát is kinéztem, ami nem
fog eltakarni semmit. Reggel óta
tudom: nem lesz rá szükség.
Saját hajamat húzhatom félre, mint

ablak elől a függönyt, ha nyakamon
akarom érezni a leheleted. Azt
mondtad, nem számít, mert így is
és bárhogyan, de tudom: fájt volna

látni, hogy megkopaszodom.
Hallottam, mit mesél a barátod.
Minden este ő oldja le felesége

fejéről a selyemkendőt, mégsem
tudja megszokni, ahogy kivillan
alóla az arc csupasz folytatása.

>!
lzoltán P

Vizsgálják

Férfi eddig még nem nézett
rám így. Nem közelített
ilyen mozdulattal. Az orvost

köpenye fosztja meg nemétől,
engem a kötelező meztelenség.
Félrefordul, talán eszébe jut,

milyen lenne, ha egy bárban
találkoznánk. Ruhában
még rejtélyes is lennék.

Nincs flört, leszólítás,
és nem kérdem meg,
persze, mire gondol.

Most nem tudnám
elviselni a tévedést.

>!
lzoltán P

Mereng

Többet kellene ülnöm. Mindegy
aszfalton, sziklán vagy homokon.
Mint egy növény. Várni, hogy valaki
belülről simítsa el a homlokom.

>!
lzoltán P

Egybegyűlnek

A váróteremben, megszámoltam,
tizenketten voltunk éppen.
Az űr körül megtelt minden szék.

Lefolyt a kávé, az automata ki-
öklendezte az aprót, nem mertem
a nőre nézni. Azt hittem, vele vagyok

könyörületes, holott magamat
féltettem. Így is láttam, hogy mikor
felegyenesedik, igazít műhaján.

Nekem vajon mit dob a gép? Rólam is
tudja majd a titkot, aki rám néz, és
elfordul tőlem borzadva? részvéttel?

>!
lzoltán P

Ki előtt

A lakótelepen egy szál bugyiban
játszottunk a szőnyegporoló alatt.
Rozsdás volt már, mikor felállították.
A nyitott konyhaablakon átszűrődött
szó, szag, gőz, a légzés kitüntetett
viszonyok nélküli egyensúlya.
Ma már kétszer is meggondolom,
ki előtt vonulok végig ruhátlan.
Az orvos előtt persze muszáj,
előtted eddig szerettem. Reggel
a szekrényajtón matricák helyett
fényfoltok, levetett ruhád a karfán
átdobva, mintha poroló karján –

>!
lzoltán P

Szorongatom a mocskos gézt,
valamit még mondanak, talán azt,
hogy mit álldogálok, öltözzek fel
végre, aztán a barna nő új aktába
merül. Elköszönök a faltól,
a képernyőről törlik a nevemet.

>!
lzoltán P

Keres

Ahogy a táskánkat felvesszük,
fél kézzel a babakocsit toljuk.
Ahogy a parkolóban a slussz-
kulcsért nyúlunk, a boltban
a polcról leemelhetünk ezt-azt.
Keresem a jeleket, amikről
a többiek közt elvegyülve
is megismerjük egymást.