!

Szilágyi István erdélyi magyar magyar

1938. október 10. (Kolozsvár) –

Tudástár · 1 kapcsolódó alkotó

Nemférfi
DIApim.hu/hu/dia/dia-tagjai/szilagyi-istvan

Könyvei 11

Szilágyi István: Kő hull apadó kútba
Szilágyi István: Hollóidő
Szilágyi István: Agancsbozót
Szilágyi István: Bolygó tüzek
Szilágyi István: Messze túl a láthatáron
Szilágyi István: Katlanváros
Szilágyi István: A hóhér könnyei
Szilágyi István: Jámbor vadak
Szilágyi István: Üllő, dobszó, harang
Szilágyi István: Sorskovács

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Forrás

Szerkesztései 1

K. Jakab Antal – Szilágyi István (szerk.): Irodalmi Nobel-díj 1901–1990

Antológiák 7

Hegedős Mária (szerk.): Körkép 89
Menyhért Anna (szerk.): Kortárs irodalmi olvasókönyv I–II.
Borbély Sándor – Pomogáts Béla (szerk.): Ötágú síp
Hegedős Mária (szerk.): Körkép 95
Nagy Pál (szerk.): Egyszer mindenkit szólítanak I-II.
Dávid Gyula – Veress Zoltán (szerk.): Kék álhalál
Mészáros Sándor – Erős Kinga (szerk.): NKA 25

Róla szóló könyvek 3

Márkus Béla (szerk.): Tanulmányok Szilágyi Istvánról
Demény Péter: Apamozsár
Márkus Béla: Szilágyi István

Népszerű idézetek

eme>!

Nyereg nélkül nem ló az élet.

168. oldal, Kibic, az árva ember

13 hozzászólás
szadrienn P>!

Hanem azt mondd meg, Gorbay uram, miért van az, hogy öregkorára mind kevesebb tücsökhangot hall az ember, s mind több harangszót. A tücsök hangját végül már akkor sem, ha füledbe cirpel, a harangét meg immár akkor is, ha rég nem kondul.

321. oldal

6 hozzászólás
szadrienn P>!

A láp nem úgy valóságos, mint az erdő vagy a mező. A nád zúgása elcsendesíti benned a haragvást, amikor a köd a tó vizére legöngyölödik. A fények villódzása előbb riaszt, aztán meg szétszabdalja a félelmedet. Ha pedig odakint ér az éjszaka: suhog, liheg, nyöszörög, s olykor fölhorkan a fekete mindenség, na és időnként szomszédját szólongatja némely rossz álmú madár…

468. oldal

5 hozzászólás
szadrienn P>!

Ez hát valami garabonciás tempó lenne? Hiszen az a vihartámasztó, ördöngös vándor kér ott, ahol megfordul, örökké tejet. A fejőlány kezében is azért kezdett el táncolni a tejesbögre, mikor az asztalra letenni próbálta? Némely vidéken boszorkányok mátkájának mondják a garabonciást. Az pedig suhan, röpül, mert nemcsak vihart ébreszt, hanem olykor a széllel viteti magát. És ott mindjárt tejet kér, ahol megáll. Adnak neki? De adnak ám, tele szilkével, tele sajtárral, csakhogy távoztatná tőlük a nagy időt.

313. oldal

5 hozzászólás
szadrienn P>!

A fáma szerint: paripát, puskát, asszonyt kölcsön ne kérj, mert megjárhatod vele.

321. oldal

1 hozzászólás
gesztenye63 P>!

[…] mostanában mintha inkább érdekelne, miért történik, ami történik, s hogy az miért úgy, ahogy…

294. oldal

2 hozzászólás
szadrienn P>!

A sorsod a tiéd, mint a szemed színe, s azonkívül hogy úgysem szabadulhatsz tőle, nincs mit méricskélni, összevetni a többiekével még akkor sem, ha különben száz másik sorssal fonódik össze.

59. oldal, Az emlékezés göröngyein

havas>!

Nem jó az, ha valakinek sok ideje van a gondolkozásra és kevés esze.

330. oldal (Kriterion, 1977)

6 hozzászólás
szadrienn P>!

Kint, körben csend és egy sündisznó – az a szapora léptű, szösszentve surranó. A telehold felhők között botorkál. Odébb a szőlőtőkék szürke karók nyakába kapaszkodnak, s úgy igyekeznek a hegyoldalon fölfele, hol megfordulnak, s rohannak alá a városra, mint elszabadult kopjás ármádia.

310. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

Dénessel sohasem beszélgetett ilyen kiadósan, ráérősen. Dénes nem volt beszédes ember. Dénes csak akkor szólt, ha mondott is valamit.

15 hozzászólás