Szigeti Csaba
Katalógusnév | Szigeti Csaba |
---|---|
Nem | férfi |
Képek 1
Könyvei 6
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Élő irodalom Jelenkor · Kortárs tanulmány Kortárs
Szerkesztései 2
Fordításai 5
Antológiák 1
Kiemelt alkotóértékelések
Népszerű idézetek
A hagyományos vagy külső fordítás mindig modernizál, mindig maivá tesz. Közismert például, hogy hazájában, a mai Franciaországban François Villon nem népszerű, nem agyonolvasott költő, mert költeményei visszavonhatatlanul régi szövegek, szavai avítt szavak, mondatai halott mondatok, viszonylag nagy példányszámú paperback kiadásaiban a textusokat sajtó alá rendezők közelítik azokat a mai ortográfiához, s a kötet kétharmad részét nyelvi és tárgyi magyarázatok töltik ki. Nálunk Villon sokkal népszerűbb, kultusza van, mert a magyar Villon e századi magyar nyelven szól hozzánk (s ugyanez érvényes természetesen rengeteg más költőre, míg a múlt századi Arany fordította Shakespeare szenzációs magyar nyelve szinte fizikailag érezhető módon, napról napra avul.)
138. oldal
Szigeti Csaba: Mint egy elefánt az OuLiPo formaművészetéről
…alapképletét pedig legtömörebben Roland Barthes adta meg egy 1980-ban megjelent beszélgetésében. A dialógus leghíresebb állítása így szól: „Nincsenek alkotók, csak kombinátorok vannak.” A kombinátor pedig nem más, mint kreatív copiste, a kódexmásoló középkori értelmében: „Az irodalmi gyakorlat nem kifejező, nem reflektáló, nem az önkifejezés gyakorlata, hanem az imitáció, a végtelen másolás gyakorlata”. A másoló „Idézeteket kombinál, melyekről elhagyja az idézőjeleket” (BARTHES – NADEAU, 1980, 13., 20., 23.)
151. oldal
Szigeti Csaba: Mint egy elefánt az OuLiPo formaművészetéről
A könyv [Queneau: Cent mille milliards de poèmes] egy-egy oldalán 14 nyomtatott sor található (szonettről van szó), de a sorok alatt a kötet gerincétől a lapszélig vízszintes bemetszésekkel találkozunk, azaz az egyes sorok csíkokat alkotnak, ami lehetővé teszi, hogy egy nagy étlapról választhassam ki szonettem 1. sorát, majd a 2-at, és így tovább (amiből az olvasó által elvileg összeállítható lehetséges szonettek rendkívül nagy száma következik, valamint az a tény, hogy e művet szerzője maga sem olvasta, mert nem olvashatta végig).
17-18. oldal
Szigeti Csaba: Mint egy elefánt az OuLiPo formaművészetéről
Ami az 1919-ben alapított és igen tekintélyes N.R.F.-et illeti, nem minden alap nélkül tekintették 'elzsidósodott, szabadkőműves, kommunista jellegűnek'. „Egyszóval, a szellem szabadságát képviselte.”
49. oldal
Szigeti Csaba: Mint egy elefánt az OuLiPo formaművészetéről
Ilyen például az S+7 eljárás, melynek lényege a következő: végy elő egy tetszőleges szöveget (akár irodalmi, akár nem)! Adj meg egy tetszőleges szótárt! Végy egy kiindulási szöveget (írhatod magad is, de kölcsönözheted valaki mástól), majd cseréld ki benne előbb az egyes főneveket azokra a főnevekre, melyek pontosan 7 hellyel később állnak a bázisszótárban. Később ezt tedd meg az igékkel is! Ne feledkezz meg a határozószókról sem! stb. A végeredmény minden esetben érdekes, mulattató és tanulságos lesz.
61. oldal
Szigeti Csaba: Mint egy elefánt az OuLiPo formaművészetéről
Perec szerint az író elsődlegesen, definitíve szerkezetalkotó. Ezért van.
66. oldal
Szigeti Csaba: Mint egy elefánt az OuLiPo formaművészetéről
Ami Szentkuthy regényét illeti, „A Prae epikaszaggató kísérlete – írja – annyiban újszerű a magyar irodalomban, hogy előrevetíti a dobozregény műfaját, amelyben az egyes részek tetszőleges sorrendben olvashatók. […]” (SZEGEDY-MASZÁK, 1994, 34).
104. oldal
Szigeti Csaba: Mint egy elefánt az OuLiPo formaművészetéről
Az irodalom- és formaeszmény, mely a társaság sajátja, ismét lehetővé teszi, hogy túllépjünk a szerzői je m'explique, az alkotói 'magyarázom magamat', a „műhelytitkok” és az „írók vallomásai” ritkán érdekes műfajain, s visszatérjünk egy nem pszichologizáló beszédmódhoz az alkotás folyamatát illetően.
60. oldal
Szigeti Csaba: Mint egy elefánt az OuLiPo formaművészetéről
Elemi költészetnyelvi tapasztalatok arra mutatnak rá, hogy a nyelvben nincsenek felcserélhetőségek.
60. oldal
Szigeti Csaba: Mint egy elefánt az OuLiPo formaművészetéről
A tárgyalt mű [Georges Perec: "53 jours"] – melynek játékosságát és finom iróniáját sajnos képtelen vagyok visszaadni – a saját szóhasználatommal élve egy többregényes egyregény, ráadásul egy olyan detektívregény, melynek centrumában egy (vagyinkább több) detektívregény áll (és megszámlálhatatlan megkötés).
67. oldal