!

Szergej Lukjanyenko orosz

Сергей Лукьяненко, Sergej Lukianenko, Sergei Lukyanenko

1968. április 11. (Karatau, Kazahsztán) –

Teljes névSzergej Vasziljevics Lukjanyenko
Honlaphttp://www.lukianenko.ru/rus/
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Szergej_Vasziljevics_Lukjanyenko
Facebookhttp://www.facebook.com/pages/Sergei-Lukyanenko/111777225508239

Könyvei 25

Szergej Lukjanyenko: Éjszakai őrség
Szergej Lukjanyenko – Vlagyimir Vasziljev: Nappali őrség
Szergej Lukjanyenko: Alkonyi őrség
Szergej Lukjanyenko: Utolsó őrség
Szergej Lukjanyenko: Világok őre
Szergej Lukjanyenko: Új Őrség
Szergej Lukjanyenko: Ugrás az űrbe
Szergej Lukjanyenko: Őrök világa
Szergej Lukjanyenko: Ugrás az ismeretlenbe
Szergej Lukjanyenko: Igék földje – A vas prófétája

Kapcsolódó sorozatok: Őrség, Világok őre, Ugrás, Az Ég fürkészei, Watch

Antológiák 3

Burger István (szerk.): Kétszázadik
Burger István (szerk.): Galaktika 205.
Burger István (szerk.): Galaktika 225.

Népszerű alkotóértékelések

>!
Ákos_Tóth IP

Szergej Lukjanyenko

Szergej Lukjanyenko a kortárs orosz sci-fi szcéna egyik legfontosabb alakja. Idehaza anno a Metropolis Media robbantott nagyot a könyvei kiadásával, amivel érzésem szerint sikerült újra megteremteniük az orosz tudományos-fantasztikum iránti igényt és kultuszt. Nélküle talán még Glukhovsky sem tudott volna ekkora hírnevet kivívni magának, nem beszélve a mostanában takaréklángon égő S.T.A.L.K.E.R. sorozatról.

Az Őrség-univerzum könyveit már régen olvastam, az utolsó nagy benyomást az Ugrás két kötete tette rám, amiket viszont azóta is etalonnak tartok. Ebben a Sztrugackij-fivérek igényesen kidolgozott alapelveit olvasztotta össze Szergej Sznyegov nagyívű történetvezetésével. Részemről az Ugrás maga a megtestesült Űropera, egy olyan felfogás és filozófia szellemében írott mű, ami csakis egy orosz szerző kezei közül kerülhetett ki. Az Őrségről sem szabad megfeledkezni, amivel a nemzetközi elismerést vívta ki magának az író, plusz a némileg visszhang nélkül maradt Világok őre és Az ég fürkészei sorozatok is fontosak és érdekesek lehetnek (főleg, hogy mindkettőben megvolt a potenciál egy Őrség-méretű dobbantásra, de ez valamiért nem jött össze, pedig a Világok őre vérbeli urban fantasy, ami kicsivel vállalt csak többet az Őrségnél).

Sci-fi rajongók számára Lukjanyenko megkerülhetetlen alkotó. Neve garancia az igényes, elgondolkodtató, magával ragadó és kimondottan tartalmas fantasztikumra, mindemellett pedig a műfajba éppen beugrani készülők, vagy a young adult kategóriából frissen érkezők is megtalálhatják vele a számításaikat – a vámpírkultusz nagyon fogós, még ha a derék szláv vérszopóknak nincs is sok közük csillogó amerikai kollégáikhoz. Merem remélni, hogy a Galaktika Könyvek régóta tapasztalható vergődése nem véglegesen szakította meg a sorozatot.

>!
Chöpp 

Szergej Lukjanyenko

Nagyon elfogult vagyok veled, Szergej! Egyelőre annyit, hogy egy tízes skálán is tíz felett vagy. Leülhetsz!

>!
Tarja_Kauppinen IMP

Szergej Lukjanyenko

Az irodalomba, különösképp a lektűrirodalomba vetett hitem már réges-rég kint nyugszik a csöndes temetőben, de amikor ily gyöngyszemek akadnak a kezembe, akkor azért visszajár kísérteni.
Egy az egyben belinkelhetném a Böszörményihez írt alkotóértékelésemet ide, mert Lukjanyenkót ugyanaz teszi naggyá – hiszen amit művel, az igen hasonló, csak a kultúrkör és a célkorosztály különbözik. Ahogy manapság divatos köntösbe bujtatja hazája hagyományait, mondavilágát, nem zavaró mértékben feldúsítva finoman szatirikusan kezelt popkult elemekkel, hát az valami nagyszerű. Eladhatóvá teszi a Kultúrát, ami nem is olyan egyszerű feladat, sajnos.
Az Őrség sorozat ezen felül egy olyan jó kis hagyományos családmodellt állít az olvasó elé példaként, ami szintén már önmagában véve öt csillagot érdemel. Csak a rengeteg dohányzás és alkoholfogyasztás miatt érzek késztetést egy fél * levonására, ami felett annak dacára, hogy szintén markáns része az orosz kultúrának, sem tudok szemet hunyni sehogy. Mert engem az ilyesmi marhára zavar. Meg illúzióromboló is, hogy ott van például Olga, az egyik kedvenc MILF karakterem, és bagószaga van.
Ne akadj fenn ezen. Élőben is kimenekülök a szobából, ha valaki füstöl.

Visszatérve: az Őrségen kívüli műveivel kapcsolatos ismereteim még messze nem teljesek, de az életműolvasás folyamatban van.

>!
ilmater

Szergej Lukjanyenko

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Számomra Lukjanyenko valami egészen különleges újat mutatott, mikor megismerkedtem a könyveivel. Már eleve a környezet szokatlan volt (napjaink Oroszországa), szokatlan nevekkel, szokatlan témákkal. De mégis magával ragadott, s az első négy Őrség könyvet viszonylag hamar kiolvastam. (A két Őrség film felemás érzéseket keltett bennem. A szereplők szerintem nagyon el voltak találva, de a történet annyira meg volt kurtítva, annyira át volt írva, hogy nagyon lerontotta az élvezeti értékét.)

Az Ugrás az űrbe és Ugrás az ismeretlenbe könyvekkel egy másik oldalát is megismerhettük Lukjanyenkonak: az urban fantasy helyett az űrbe ugrottunk (magam is így írom, ha már a cím is ez), egy idegen fajokkal benépesített világba, ahol az ember már nem az elsődleges hatalom, de még csak közkedveltnek sem tekinthető. Persze az író nem hazudtolta meg magát, visszatér szereplőjével egy időre a földre, természetesen Oroszországba, hogy aztán útra keljen az ismeretlenbe. Nem tagadhatja, s nem is teszi, inkább bevallja, hogy merít a Sztrugackij testvérektől, hiszen a progresszorok ténykedése tőlük lehet ismerős. Persze más is egy kicsit, ami szükséges is, mert nem megismételni szeretné Arkagyij és Borisz műveit, és úgy hiszem, hogy ez a vád nem is érheti.

A Kirill sorozattal újra a Földre kerülünk, avagy a Földekre, mert itt nem a mágia a központi téma, sem az űrutazás, hanem a párhuzamos világok. A kezdés alapján akár azt is hihetnénk, hogy Anton Gorogyeckij valamelyik szomszédja a főszereplő, annyira ismerős a helyszín. Persze aztán az események teljesen más irányt vesznek.

Általánosságban jellemző Lukjanyenko stílusára a sajátságos, gunyoros, s mindenképpen egyedi humor, Oroszország, Kelet-Európa kendőzetlen, minden szépítgetéstől mentes ábrázolása, és hogy az általa felépített világokba szépen elhelyezi a valós elemeket is, ezzel mosván el a határokat a tények és a fikció között (Pl. utalás Rowling könyveire, mint a Másfélék viselt dolgainak burkolt kiszivárogtatása). Szereplői általában váratlanul csöppennek bele a világrengető dolgok közepébe, egyedül kell dönteniük sorsokról, választaniuk olyan helyzetekben, ahol nem egyértelmű, hogy mi a jó, mi a rossz. Valamilyen formában hatalmas erő birtokába kerülnek, de kétségeik vannak, hogy élhetnek-e vele anélkül, hogy ez egyúttal visszaélést jelentene.

>!
Uhtred

Szergej Lukjanyenko

Egyelőre az őrség könyveket olvasom. Nagyon jellegzetes, izgalmas stílusa van az írónak. Az ötlet pedig teljesen egyedi. Alig várom a többi könyvét.


Népszerű idézetek

>!
Lunemorte MP

Nagyszerű dolog örömet szerezni az embereknek.

Kapcsolódó szócikkek: öröm
4 hozzászólás
>!
bmgrapes I

A könyvtárba belépve kellemesen meglepett a falon függő tábla: „Olvasni tudóknak a belépés ingyenes.”

228. oldal

>!
Chöpp 

Egyetlen olyan regényre sem emlékszem, amelynek hőse padlót mosott volna. Nem hősies dolog. De mit tehetnék, ha összejárkálták?

189. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kirill Danyilovics Makszimov
8 hozzászólás
>!
ViraMors P

– Van egy hulla a kabinban – emlékeztettem.
– Nem tesz semmit, elvan magában.

78. oldal

4 hozzászólás
>!
Nita_Könyvgalaxis P

Nem vagyok biztos benne, hogy a tudás boldogít. Általában sokkal boldogabbak azok, akik nem is sejtik az igazságot.

208. oldal

Kapcsolódó szócikkek: igazság · tudás
>!
ViraMors P

– Nevet szoktam adni a kocsiknak. Volt egy minivanom, azt Godzillának hívták.
– Miért?
– Japán volt, nagy és esetlen.

259. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Godzilla
13 hozzászólás
>!
Shanara

A csoda csak arra talál rá, aki képes meglátni azt.

26. oldal (Metropolis Media, 2014.)

1 hozzászólás
>!
mohapapa I

A gyerekek helyváltoztatásának két módját ismerik, ezek közül az egyiket a felnőttek többsége elfelejti. Ott van a kullogás, vánszorgás. A másik az ugrándozva futás. A normális gyerek általában az első módot alkalmazva megy az iskolába, a másodikal pedig hazafelé tart a suliból.
A felnőttek, mint ismeretes, az utóbbi változatot gyakran elfeledik.

207. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kirill Danyilovics Makszimov
3 hozzászólás
>!
csartak MP

– Ó micsoda öröm művelt emberrel találkozni! Pedig hová jutottunk – senki nem emlékezik a klasszikusokra. Egy helyen idézőjel nélkül citáltam egy mondatot Sztrugackijéktól, afféle irodalmi bókként – az olvasók meg elkezdtek dicsérni, hogy milyen jót írtam…
A hangulatom enélkül is nyomott volt.
– Legalább jó az olvasók ízlése.

47. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Arkagyij Sztrugackij · Borisz Sztrugackij
>!
csartak MP

Némelyik könyvben túlságosan sok az igazság. Másokban – túl kevés a hazugság. Az embereknek nem is lenne érdemes olvasni mindezt, ráadásul saját nyugalmuk érdekében. Éljenek csak továbbra is megszokott történelmük tudatában.

203. oldal