Szergej Lukjanyenko orosz

Szergej Lukjanyenko a kortárs orosz sci-fi szcéna egyik legfontosabb alakja. Idehaza anno a Metropolis Media robbantott nagyot a könyvei kiadásával, amivel érzésem szerint sikerült újra megteremteniük az orosz tudományos-fantasztikum iránti igényt és kultuszt. Nélküle talán még Glukhovsky sem tudott volna ekkora hírnevet kivívni magának, nem beszélve a mostanában takaréklángon égő S.T.A.L.K.E.R. sorozatról.

Az Őrség-univerzum könyveit már régen olvastam, az utolsó nagy benyomást az Ugrás két kötete tette rám, amiket viszont azóta is etalonnak tartok. Ebben a Sztrugackij-fivérek igényesen kidolgozott alapelveit olvasztotta össze Szergej Sznyegov nagyívű történetvezetésével. Részemről az Ugrás maga a megtestesült Űropera, egy olyan felfogás és filozófia szellemében írott mű, ami csakis egy orosz szerző kezei közül kerülhetett ki. Az Őrségről sem szabad megfeledkezni, amivel a nemzetközi elismerést vívta ki magának az író, plusz a némileg visszhang nélkül maradt Világok őre és Az ég fürkészei sorozatok is fontosak és érdekesek lehetnek (főleg, hogy mindkettőben megvolt a potenciál egy Őrség-méretű dobbantásra, de ez valamiért nem jött össze, pedig a Világok őre vérbeli urban fantasy, ami kicsivel vállalt csak többet az Őrségnél).

Sci-fi rajongók számára Lukjanyenko megkerülhetetlen alkotó. Neve garancia az igényes, elgondolkodtató, magával ragadó és kimondottan tartalmas fantasztikumra, mindemellett pedig a műfajba éppen beugrani készülők, vagy a young adult kategóriából frissen érkezők is megtalálhatják vele a számításaikat – a vámpírkultusz nagyon fogós, még ha a derék szláv vérszopóknak nincs is sok közük csillogó amerikai kollégáikhoz. Merem remélni, hogy a Galaktika Könyvek régóta tapasztalható vergődése nem véglegesen szakította meg a sorozatot.

Nagyon elfogult vagyok veled, Szergej! Egyelőre annyit, hogy egy tízes skálán is tíz felett vagy. Leülhetsz!

Az irodalomba, különösképp a lektűrirodalomba vetett hitem már réges-rég kint nyugszik a csöndes temetőben, de amikor ily gyöngyszemek akadnak a kezembe, akkor azért visszajár kísérteni.
Egy az egyben belinkelhetném a Böszörményihez írt alkotóértékelésemet ide, mert Lukjanyenkót ugyanaz teszi naggyá – hiszen amit művel, az igen hasonló, csak a kultúrkör és a célkorosztály különbözik. Ahogy manapság divatos köntösbe bujtatja hazája hagyományait, mondavilágát, nem zavaró mértékben feldúsítva finoman szatirikusan kezelt popkult elemekkel, hát az valami nagyszerű. Eladhatóvá teszi a Kultúrát, ami nem is olyan egyszerű feladat, sajnos.
Az Őrség sorozat ezen felül egy olyan jó kis hagyományos családmodellt állít az olvasó elé példaként, ami szintén már önmagában véve öt csillagot érdemel. Csak a rengeteg dohányzás és alkoholfogyasztás miatt érzek késztetést egy fél * levonására, ami felett annak dacára, hogy szintén markáns része az orosz kultúrának, sem tudok szemet hunyni sehogy. Mert engem az ilyesmi marhára zavar. Meg illúzióromboló is, hogy ott van például Olga, az egyik kedvenc MILF karakterem, és bagószaga van.
Ne akadj fenn ezen. Élőben is kimenekülök a szobából, ha valaki füstöl.

Visszatérve: az Őrségen kívüli műveivel kapcsolatos ismereteim még messze nem teljesek, de az életműolvasás folyamatban van.

Egyelőre az őrség könyveket olvasom. Nagyon jellegzetes, izgalmas stílusa van az írónak. Az ötlet pedig teljesen egyedi. Alig várom a többi könyvét.