!

Szergej Jeszenyin orosz

Сергей Есенин, Сергей Александрович Есенин

1895. október 3. (Konsztantyinovo, Oroszország) – 1925. december 28. (Szentpétervár, Oroszország)

Teljes névSzergej Alekszandrovics Jeszenyin, Сергей Александрович Есенин
NemFérfi
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Szergej_Alekszandrovics_Jeszenyin
Életrajz

Képek 5

Könyvei 16

Szergej Jeszenyin: Szergej Jeszenyin versei
Szergej Jeszenyin: Szergej Jeszenyin válogatott versei
Szergej Jeszenyin: Szergej Jeszenyin válogatott művei
Szergej Jeszenyin: Szergej Jeszenyin legszebb versei
Szergej Jeszenyin: Versek
Szergej Jeszenyin: Szálltam rózsaszín lovon
Szergej Jeszenyin: „Mennyei kanca” – Versek
Szergej Jeszenyin: Testem viaszgyertyája
Szergej Jeszenyin: Szergej Jeszenyin
Сергей Есенин: Словесных рек кипение и шорох

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Lyra Mundi, A világirodalom gyöngyszemei, A világirodalom gyöngyszemei, Szerző válogatott művei

Antológiák 22

Veress István (szerk.): A macska ezer arca
Dornbach Mária – Ágai Ágnes (szerk.): Göndörű nyírfácska
Komlós Aladár (szerk.): Külföldi versek könyve
Vas István (szerk.): Vallomás
Ferencz Győző (szerk.): Hang szólít
Lothringer Miklós (szerk.): Örök megújulás
Rába György (szerk.): Verses világjárás
Elbert János – Gagai Gábor – Kardos László (szerk.): Egy égbolt alatt
Illés Lajos (szerk.): Aki legdrágább, aki legszebb…
Bikády György (szerk.): Noé vesszeje

Róla szóló könyvek 2

Bakcsi György: Orosz századforduló
Bán Péter (szerk.): Találkozásaim a költővel

Népszerű idézetek

>!
ParadoxH

Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.

Arcod haván bogyók bíbor vére –
szép voltál, te kedves, illanó!
Szelíd, mint az alkony puha fénye,
s fehéren sugárzó, mint a hó.

Szemed magvai kihulltak régen,
neved, a törékeny, messze szállt.
Gyűrött sálam őrzi már csak híven
fehér kezed hársméz-illatát.

Amikor a háztetőn a hajnal
macskamódra, lustán lépeget,
emlegetnek tűnődő szavakkal
vízimanók, dúdoló szelek.

Kéklő esték azt suttogják rólad:
álom voltál, elhaló zene.
De tudom – aki formálta vállad,
fénylő titkoknak volt mestere.

Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.

(Rab Zsuzsa fordítása)

Bokraink közt

6 hozzászólás
>!
Bla IP

Kedves gitár,
zengj, zengj csak! Muzsikálj,
te cigánylány, hogy ne gyötörje végre
a lelkemet a zaklatott, sivár
napok mérge, maró keserűsége.

>!
Bla IP

A szó megakad…
Csend lett.
Ahogy illik, nyeljük,
míg tart szamovárnyi teánk.
Megyek fel a héjjura. Elnyűtt
ómódi, iromba subám.
A bozótos kertbe keringek.
Arcomhoz orgona ér.
De jó gyulladt szemeimnek,
hogy nézem a kerti sövényt!

>!
Ákos_Tóth I

Tánya szép volt

Tánya szép volt, a faluban senki sem volt nála szebb.
Hófehér szoknyája alján piros fodor libegett.
A kertalji sövény mögött, mikor este útra kel,
cicázik a Hold a ködben, az ég fellegeivel.

Jön a legény, megbiccenti fürtös fejét, úgy köszön:
„Ég veled, kis boldogságom! – mert én mással esküszöm.”
Holtfehér lesz, s mint a harmat, oly hideg a szép leány,
mérges kígyóként gyürűzik hajfonatja a nyakán.

"Nem akarlak megbántani, ó, te kékszemű legény.
Éppen jöttem, hogy megmondjam: bizony máshoz megyek én!"
S szól a harang… nem imára – esküvőre hívogat,
megy a násznép a szekéren, de hang nélkül hajtanak.

Nem a kakukk panaszkodik, Tánya anyja sírdogál.
Halántékán mély seb tátong: fekszik a lány halva már.
Koszorúként homlokára vére száradt, cseppre csepp…
Tánya szép volt, a faluban senki sem volt nála szebb.

13. oldal (Európa, 1973)

>!
Véda MP

Szergej Jeszenyin: Bokraink közt

Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.

Arcod haván bogyók bíbor vére –
szép voltál, te kedves, illanó!
Szelíd, mint az alkony puha fénye,
s fehéren sugárzó, mint a hó.

Szemed magvai kihulltak régen,
neved, a törékeny, messze szállt.
Gyűrött sálam őrzi már csak híven
fehér kezed hársméz-illatát.

Amikor a háztetőn a hajnal
macskamódra, lustán lépeget,
emlegetnek tűnődő szavakkal
vizimanók, dúdoló szelek.

Kéklő esték azt suttogják rólad:
álom voltál, elhaló zene.
De tudom – aki formálta vállad,
fénylő titkoknak volt mestere.

Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.

/Rab Zsuzsa/

373. oldal · Szergej Jeszenyin

Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei Az ókortól a XX. századig / Az ókortól a XIX. századig / XX. század

>!
Bla IP

Dús lettem – a vágy betellett:
cilinderem elhagyott,
még őrzök egy ó ingmellet
s divatos bokáravalót.

A hirem se kisebb: Moszkvától
a párizsi rongyosokig
nevemre a borzadás szól,
s a szitok visszhangozik.

Aztán: szerelem… Ha te csókolsz:
ajakad bádog, heve nincs.
Énbennem az érzés túl gyors,
de tebenned még rügye sincs.

>!
Bla IP

Adónk befizettük, amint kell.
De a sztarsina – szörnyű biránk –
mérő gabonával, liszttel
csak többet rótt ki miránk.
Hogy elkerüljük a csávát,
minden sápot megadunk.
A hatóság persze hatóság.
Mi csak egyszerű nép maradunk.

>!
Bla IP

Mert őket a lét sora nyúzta.
Ha mindnek szántani kék,
egyetlen pár gebe húzta
hajszában az egy faekét.

>!
ParadoxH

Szavak, igék sorvasztják el áldott
esztendőidet.
Papír nyeli el sok fényes álmod,
ásatag kötet.

Valaki, lustán kutatva verset,
néha ráakad:
tetszik kéklő tájad, piros ested –
nem kellesz magad.

Elviháncolt a tavaszi zápor

>!
ParadoxH

Jöhet szél, zivatar,
mindennapi fagy,
bármily vereség
fájdalma gyötörjön,
míg kifelé derűs, egyszerű vagy,
művész, ragyogóbb nincs nálad a földön.

A fekete ember