!

Szepessy Tibor magyar

1929. január 7. (Budapest) – 2018. április 15.

NemFérfi
Wikipédiahttps://hu.wikipedia.org/wiki/Szepessy_Tibor

Könyvei 5

Szepessy Tibor: Héliodóros és a görög szerelmi regény
Szepessy Tibor: József és Aseneth története és az antik regény
Szepessy Tibor: Bevezetés az ógörög verstanba
Szepessy Tibor: Válogatott tanulmányok
Szepessy Tibor: Kis jogi tanácsadó

Szerkesztései 7

Szepessy Tibor (szerk.): Görög költők antológiája
Szepessy Tibor (szerk.): A régi Róma napjai
Szepessy Tibor (szerk.): Római költők antológiája
Kapitánffy István – Szepessy Tibor – Tegyey Imre (szerk.): Az ókori görög irodalom
Szepessy Tibor (szerk.): Latin költők antológiája
Kapitánffy István – Szepessy Tibor (szerk.): Bevezetés az ógörög irodalom történetébe
Szepessy Tibor (szerk.): Korai görög líra

Fordításai 27

Héliodórosz: Sorsüldözött szerelmesek
Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei
Julius Caesar: A gall háború
Simon Róbert (szerk.): Lakoma
Theophrasztosz: Jellemrajzok
Iulius Caesar: Iulius Caesar feljegyzései
Apuleius: A mágiáról / Virágoskert
Marcus Tullius Cicero: Marcus Tullius Cicero válogatott művei
Ifjabb Plinius: Levelek
Falus Róbert (szerk.): Görög költők antológiája

Népszerű idézetek

>!
alaurent P

….valójában itt is az oktató szándékon van a hangsúly, s a tanítást ezúttal lénygében Aseneth szájába adja a szerző: hogy istenfélő ember rosszért ne fizessen rosszal. Ahogy senki se értse félre, mi a történet második feléből levonandó erkölcsi tanulság, ez a mondat négyszer, és szinte szószerint ismétlődik a második részt kitevő nyolc caputban, mindannyiszor a cselekménynek egy már-már emberhalálba torkolló drámai forrpontján.

10. oldal

>!
apple_pie

Újra és újra ugyanaz a lenéző, fitymáló gesztus: a regény legfeljebb a tudatlan szolgák és a serdületlen korú fiatalság kezébe való. Prózától az ókori értelmiség krémje a hús-vér valóságot kérte számon, tényeket és adatokat várt, tudása ás ismeretei gyarapodását remélte, s mert a művészi képzelet szabad játékának a költészet birodalmában és a színpadon elegendő helyet engedett, a prózában jelentkező fikciót csak akkor tűrte meg, ha valamilyen erkölcsi tanulság szerény hordozója volt, más szóval egyedül a funkciója és nem önmaga kedvéért. Az antik műelmélet alighanem értetlenül fogadta volna azt az újabb kori – legújabb kori felfogást, hogy a magasrendű fikció, teszem egy jó regény, olykor többet árulhat el az emberről és a világról, mélyebben átvilágíthatja a dolgok lényegét és gazdagabb tanulságokkal szolgálhat, mint akármilyen szakszerű tudományos elemzés. A tudomány antik „szentélyeiben” csupán az orvosok figyeltek fel a szerelmi regényre, de korántsem művészi értékük miatt, hanem azért, hogy ajzó orvosszer gyanánt ajánlják a lankadó vágyú férfiaknak.

13-14. oldal

Szepessy Tibor: Héliodóros és a görög szerelmi regény Fejezetek az antik szerelmi regény történetéből