!

Szepesi Attila magyar

1942. április 21. (Ungvár) – 2017. március 30. (Budapest)

Tudástár · 3 kapcsolódó alkotó

Nemférfi

Könyvei 28

Szepesi Attila: A Mikulás lámpája
Szepesi Attila: A bohóc seregélyek
Szepesi Attila: Harangvölgy
Szepesi Attila: Zöldvári ének
Szepesi Attila: Az üveg árnyéka
Szepesi Attila – Korniss Péter: Balaton
Szepesi Attila: Piros tojás, tapsifül
Korniss Péter – Szepesi Attila: Balaton
Szepesi Attila: Harangtemető
Szepesi Attila: Kilenc bagoly

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Óvodások könyvespolca Móra · Új termés

Fordításai 1

Mezey Katalin – Bratka László (szerk.): A forradalom bíbora

Antológiák 9

Lovász Andrea (szerk.): Toppantós
Lovász Andrea (szerk.): Válogatós
Szlukovényi Katalin (szerk.): Diridongó
Lovász Andrea (szerk.): Dzsungeldzsem
Gróh Ilona (szerk.): Jöjj ki, napocska!
Medvigy Endre – Pomogáts Béla (szerk.): Ezerkilencszázötvenhat, te csillag
Graf Rezső (szerk.): Koszorú
Bihari Sándor (szerk.): „A megszolgált örökkévalóság”
Vasy Géza (szerk.): Tengerlátó

Róla szóló könyvek 1

Vas István: Az ismeretlen isten

Népszerű idézetek

Annamarie P>!

Fölfelé havazik Az ágról
leválik néhány hópehely
s csillagig lebegne Az álom
kevés Itt mindet tudni kell

Kevés a sejtés Ellebeg
mállik Csak a nehéz anyag van
Belső fölismerésemet
a szétfoszlót kinek mutassam?

Kinek mondjam el hogy vagyok
bár kívül-belül dúl a hajsza
Tombolnak őrült viharok
Varjúcsapat röppen a napra

De nincs nap Csak a tiszta hó
csillagzik arcodra-kezedre
Nincs éden Csak a mozduló
ember élet-halál fegyelme

Az álom kevés

17. oldal

1 hozzászólás
Annamarie P>!

Ketten

jönnek az éjszakából,
arcuk egymáson átvilágol,

kezük madarak fészke, mert
otthonuk a bámész liget,

vállukon hamuszín falak,
nem szólnak, hogy szólhassanak,

ők

tudják a múltat megnevezni,
a hol-nem-volt jövőt idézni,

csillagot-nézni iker-arccal,
ágban feszülő mozdulattal,

gyökérben pattanó öleléssel,
kölcsön-ágyon a kósza reménnyel,

ezért

vigyázz rájuk világ, ölelésük forró legyen és
{ébredésük gondtalan.
Fölöttük a fekete angyal kivont karddal suhan.
S hova lesznek, kiűzve álmaikból? ragyog-e rájuk
{fényes ég?
s tudják-e zengeni a szeretők halálig-tiszta énekét?

43. oldal

Annamarie P>!

Napraforgó, napraforgó,
utak vándor-virága.
Cigányvirág, tűz-sugaras
napraforgó: ha lámpa
lennél, mindörökké velem
vakítanál a homályba.
Lángleveles, fénybóbitás
napraforgó; az árnya
árokpartra hajlik, mégis
felszökken a világba.

Napraforgó, napraforgó,
hej, szegények virága!

Napraforgó

20. oldal

Amrita I>!

Nyári réten
elringó
kékvirágú
iringó.

Haragos szél
tépdesi,
ordas orkán
elviszi.

Óriási
gombolyag
gördül őszi
ég alatt.

Várja völgy és
gyalogút-
ördögszekér
tovafut.

14. oldal Iringó

Kapcsolódó szócikkek: iringó · ördögszekér
Annamarie P>!

Viszel folyó, sodorsz,
emlékek palackpostása, Maros.

Lebegek, homlokomon tiszta ég,
véletlen hab vagyok, csak emberhordalék,

csak ág, csak barna rög,
iszap, aligha több,

hősnek kevés,
idő, elcsituló hullámverés,

huszonhat évnyi gond –
Hova sodorsz

te parttalan, kezdettelen,
hogy mosolyom fintor legyen,

hogy ölelésem só legyen,
karom gyökér, embertelen,

hogy annyi simítás
fölé lerakódjon az ámulás

vonásaimba: föld, iszap
s bordáim beszakadjanak?

Emlékszel-e? míg sodorsz,
te égtükrű, iszalagos

tört habjaiddal átfogó
lendület, kétnyelvű folyó,

te időnél hatalmasabb?
Emlékszel? Emlékszel-e majd

a kamaszra, mikor tovább-
zúdítasz ásító örvényeken át,

férfiként, csitítva, megbabonázva,
egyre beljebb a belső éjszakába,

a hallgatásba,
a kényszerű megalkuvásba,

űzve-sodorva
vészekbe, lélek-karambolokba,

a megbomló szervek
tusáján feledni szerelmet,

fintort, vas-érvet, egyszeri dalt –
Kitárt arcomra emlékszel-e majd?

Folyó

103. oldal

Amrita I>!

Diófa ágán
aranyrigó
füttyögi, fújja:
kell-e dió?

Füttyögi, fújja,
míg elfut a nyár
lombpalotában
aranymadár.

6. oldal Aranyrigó

Kapcsolódó szócikkek: sárgarigó
Uzsonna>!

    Zümmögve szálldostak a bogarak a délutáni verőfényben.
    Kerülgették a virágokat, a sugárszirmú martilaput, a hosszú szárú gólyahírt, a fűszálak közt megbúvó ibolyát.
    A dongók mély hangon húzták: „Verset ír a hóvirág…”, a darazsak továbbzöngicsélték a dallamot: „fehéren fehéret…” A méhecskék, akik legszívesebben a százszorszép szirmára települtek, cérnahangon zümmögték: „Gólyahír meg ibolya…”
    „…Sárga pöttyöt, kéket” – zárta le a strófát a katicabogárka, és miközben átszállt az Ibolyásdomb felett, azt figyelte, kinyílt-e már a szellőrózsa.

19. oldal

Uzsonna>!

    …Szállt, szállt a katóbogárka. Végre megpillantotta a szellőrózsákat, és kissé csalódottan hussant le rájuk. Bánatosan látta, hogy az aranysárga virág még nem tárta ki a szirmait, csak épp a bimbója – egy-egy napsugárszínű gömböcske – világított a levelek közt.

19. oldal

4 hozzászólás
Kek P>!

A kuszma

Fekszel avar-ágyon,
mint a barna husáng,
mint a kígyó.
Pedig gyík vagy te,
lába-vesztett erdei vándor,
kékpettyes kuszma.
Napozol
hegyi tisztások zöldjén,
kökénybokrok tövében.
Megrebbensz minden szárnyvillanásra,
minden ágreccsenésre,
mert rád lesnek a horgoscsőrű vércsék.
De nemcsak áldozat vagy te,
hanem ordas vadász is:
rettegik fénylő pikkelyeidet
a meztelencsigák,
földi üregek és beomlott pincék
nyálkás lakói.
Visszahúzódnak
éles fogsorod elől
a barlangok odván sötétlő
éjszakába.

56. oldal

7 hozzászólás
Kek P>!

Csiga-vándor

Fűszálon, levélen
csiga csúszik kevélyen,
Pestről indult tavasszal,
nem haladt csak arasszal.
Jaj, Pécsre mikor ér?
Múlik az ősz, jön a tél.
Csiga-vándor mendegél.

44. oldal