Szenti Tibor magyar
1939. november 9. (Hódmezővásárhely) –
Katalógusnév | Szenti Tibor |
---|---|
Nem | férfi |
Honlap | szenti.com |
Könyvei 18
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Tények és tanúk Magvető
Antológiák 1
Népszerű idézetek
A közelben egy tanyát bontanak. Megállok. Nem várják meg, míg magától összedől. Talán kell valakinek a málló cserép, a szúette ajtó és ablak, vagy az elkorhadt gerenda? Négy férfi szótlanul, gyorsan dolgozik. A tetőszerkezettel már végeztek, most a falakat döntik le. Egyikőjük csákánnyal belevág a kemence oldalába, és megfeszíti a szerszám nyelét. Az öreg búbos egyet horkantva enged a vas és az izom erejének. A csákány hatalmas darabot szakít ki a kemence falából, jókora üreg tátong az emberek előtt. Önfeledten, szinte megittasulva dolgoznak, rám se hederítenek.
A következő csákányütésre a füstcsatornával együtt beszakad a kemence teteje. A kéménylyuk rejtett szögletéből fekete gombolyag gurul az ember lába elé. Már tovább akarja rúgni, mikor valamit észrevesz. Lehajol, nézi és piszkálgatni kezdi. Kormos, fekete batyu, madzaggal szorosan összekötözgetve. A szövetanyag elmállott, szétesik az ember ujjai között. Talán eldugott kincset rejt? A csomag kibomlik. A férfi elkapja a kezét, aztán int a társainak. Sorra leteszik a szerszámot odamennek, és a nehéz munkától gőzölgő testek közelebb hajolnak. Magam is odahúzódom.
A feslő, fekete ruhadarabban egy csecsemő koromtól, kátránytól és a kemence melegétől mumifikált, kiszáradt teteme fekszik, görcsösen összerándult tagokkal, elnyílt szájacskával. A kemény férfiak meghökkennek. Egyikőjük azt javasolja, hogy rendőrt kell hívni. A másik csak legyint, mert ezt fölöslegesnek tartja. Neki lesz igaza.
Elmondja, hogy a tanya idős lakója, Kotormány Dezső két hónapja meghalt. A magára maradt öreg nem tudott belenyugodni, hogy feleségét elvesztette. Minden reggel nekivágott a határnak. Súlyos szívbetegség gyötörte. Bár feküdnie kellett volna, sarkallta a vágy, hogy az asszonnyal hite szerint „találkozzon”. Messze elkóborolt, és egy napon holtan találták a Célgazdaság kukoricásában.
Családjuk nem volt. A tanyát még az első világháború előtt vették egy vénasszonytól. Talán ő szülte még fiatalon, a múlt században ezt a „nem kívánatos” csecsemőt, s ő eszelte ki ezt a különös, tanyai „konzerválási módszert”. A megtaláló gödröt ás, és eltemeti a neve sincs kisbabát, aki nyilván nem természetes halállal múlt ki.
A munka folyik tovább. Déltájban, amikor a tanya már csak földkupac, leülnek szalonnázni. A szerződéses disznóhizlalás előnyeiről diskurálnak. Az előbb történtekről már egy szó sem esik. A tragédia pedig még itt leng mindannyiónk körül, hiába gyökeredzik az évtizedek porával betakart múltban, a nyomorúságos paraszti sorsban. Annak a népnek a tragédiáját villantja elő, amely egykor végső elkeseredésében, önmagát emésztette el.
A tanyát bontó emberek e bűn romjai felett nyugodtan szalonnáztak. Edzettek voltak. Sokat láttak és tapasztaltak. A magyar tanyavilág évszázadok óta tragédiák színhelye. E sorskönyvben az utolsó lapok szemük előtt íródtak az elmúlt évtizedekben.
258. oldal
Szenti Tibor: A tanya Hagyományos és átalakuló paraszti élet a Hódmezővásáhely-kopáncsi tanyavilágban
Élni annyit jelent, megtanulni meghalni.
(Régi filozófusok mondása)
BEVEZETŐ
Mi az élet, és az egyén számára mikor kezdődik el? Ezekre a
kérdésekre épp úgy nem tudunk választ adni, mint arra, hogy mi a halál?
Ha az élet keletkezésére lesz magyarázatunk, a befejezésére talán
könnyebben kapunk. Polcz Alaine fogalmazta: "Az élet addig van, amíg
készen vagyunk a halálra, de hogy ennek a készenlétnek meddig kell
tartania, azt nem tudjuk megmondan.
7. oldal
Ha mán az ivásnál tartunk, van néköm ëgy idevágó versöm is. A parasztélet nemcsak vesződségbül állt. Ennek is voltak derűs órái. A pálinkafőzés emböremléközet úta a vidámabb munkák közé tartozott, különösen akkor, ha mán kifolyt az üstbül a rézeleje.
305. oldal