Szentesi Éva magyar

Várunk mindig valamit, és amikor ott van, akkor nem tudunk vele mit kezdeni. Szentül hisszük, hogy akarjuk, de nem lesz jobb tőle az életünk. És közben végig a remény dolgozik bennünk a legerősebben. De a remény még soha nem tett jóvá semmit.

188. oldal

Én egyébként előírnám az összes szülőnek, hogy szeresse a gyerekeit.

31. oldal

Szeretem, de nem annyira, hogy teljesen hagyjam magam meghülyíteni. Anyám óta tudom, hogy egyik férfi sem ér annyit.

145. oldal

Nem foglalkozom az öregedéssel, nem akarom elrejteni a ráncaimat.
Nem akarok örökké fiatal maradni.
Nem öregszem, hanem élek.

58. oldal

Amikor az ember szíve megszakad, akkor valami olyasmit érezhet, hogy mennyire tökéletesen egyedül van ezen a világon.

30. oldal

Egy kő vagyok, amit ha meglöknek, gurul. Egy kő vagyok, amit nem lehet szeretni, ami igazából nem is igényelte sohase, hogy szeressék. A kőnek nincs szüksége ilyesmire.

108. oldal

Milyen vicces ez, és milyen szánalmas is egyben. Egész gyerekkoromban az erőszakos apámtól rettegtem, és az volt az álmom, hogy majd egy kedves és édes férjem lesz, aki tisztességes velem, aztán amikor megkaptam ezt a jó és tisztességes férjet, eldobtam magamtól, és lecseréltem egy olyanra, mint amilyen az apám is volt.

142. oldal

Én egyébként előírnám az összes szülőnek, hogy szeresse a gyerekeit. Aki nem így tesz, attól meg rendesen elvenném.

31. oldal

Lenyomatok vagyunk.
De nem maradunk itt örökre.

187. oldal

A gyógyulás sokszor nagyobb és megrendítőbb fájdalommal jár, mint maga a betegség. A gyógyulás nem azt jelenti, hogy jobban vagy, és kevésbé kezd valami fájni, hanem épp ellenkezőleg. Sokszor lemegy a mélyére, belevág még a csontodba is, mert ahogy szakadoznak fel a rossz sejtek, úgy rándul össze a test, hiszen amint távoznak belőlük a nem odavaló dolgok, a nem odavaló sejtek és gondolatok, az nem lehet érzésektől mentes. És nincs rá semmilyen csillapító.

127. oldal