Szentesi Éva magyar

Várunk mindig valamit, és amikor ott van, akkor nem tudunk vele mit kezdeni. Szentül hisszük, hogy akarjuk, de nem lesz jobb tőle az életünk. És közben végig a remény dolgozik bennünk a legerősebben. De a remény még soha nem tett jóvá semmit.

188. oldal

Amikor az ember szíve megszakad, akkor valami olyasmit érezhet, hogy mennyire tökéletesen egyedül van ezen a világon.

30. oldal

Én egyébként előírnám az összes szülőnek, hogy szeresse a gyerekeit.

31. oldal

Nem foglalkozom az öregedéssel, nem akarom elrejteni a ráncaimat.
Nem akarok örökké fiatal maradni.
Nem öregszem, hanem élek.

58. oldal

Szeretem, de nem annyira, hogy teljesen hagyjam magam meghülyíteni. Anyám óta tudom, hogy egyik férfi sem ér annyit.

145. oldal

Egy kő vagyok, amit ha meglöknek, gurul. Egy kő vagyok, amit nem lehet szeretni, ami igazából nem is igényelte sohase, hogy szeressék. A kőnek nincs szüksége ilyesmire.

108. oldal

Egy pillanatra elhittem, hogy bizonyos dolgokkal majd be lehet tapasztgatni azokat a lyukakat, amelyek a boldogságom falán tátonganak. De házzal, kocsival, kutyával, kerttel, nagy káddal meg illatos ágyneművel nem lehet befoltozni egy életet. Lehetetlenség.

105. oldal

Én egyébként előírnám az összes szülőnek, hogy szeresse a gyerekeit. Aki nem így tesz, attól meg rendesen elvenném.

31. oldal

Lenyomatok vagyunk.
De nem maradunk itt örökre.

187. oldal

Az életben a dolgok nem egyértelműek. Még a szerelem sem egyértelmű, pedig legalább a szerelemnek annak kéne lennie.

51. oldal