!

Szendrey Júlia magyar

1828. december 29. (Keszthely) – 1868. szeptember 6. (Pest)

Tudástár · 11 kapcsolódó alkotó · 2 kapcsolódó könyv

KatalógusnévSzendrey Júlia

Képek 6

Könyvei 9

Szendrey Júlia: „Naponként árvább…”
Szendrey Júlia – Gyimesi Emese: Szendrey Júlia összes verse
Szendrey Júlia: A nemzet özvegye
Szendrey Júlia: Szendrey Júlia ismeretlen naplója, levelei és halálos ágyán tett vallomása
Szendrey Júlia: Családi levelek
Szendrey Júlia: Szendrey Júlia élete, naplója, levelei és halálos ágyán tett vallomása
Szendrey Júlia: Szendrey Júlia elbeszélései és meséi
Szendrey Júlia: „Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt…”
Szendrey Júlia: Petőfiné Szendrey Júlia naplója és levelei Térey Marihoz

Fordításai 3

Hans Christian Andersen: A rendíthetetlen ólomkatona
Hans Christian Andersen: A császár új ruhája
Hans Christian Andersen: Andersen meséi

Antológiák 13

S. Sárdi Margit – Tóth László (szerk.): Magyar költőnők antológiája
Katona Tamás (szerk.): Én angyalkám, szép madárkám
Versek a 19. századból
Török Sophie – Kótzián Katalin (szerk.): Költőnők antológiája
Endrei Zalán (szerk.): A magyar költészet remekei
Szilágyi Márton – Kulin Ferenc (szerk.): Magyar költők I-II.
Steinert Ágota (szerk.): Júlia
Földes Anna (szerk.): Asszonyok tüköre
S. Sárdi Margit (szerk.): Magyar nőköltők a XVI. századtól a XIX. századig
Endrődi Sándor (szerk.): A Magyar Költészet Kincsesháza

Róla szóló könyvek 6

Kertész Erzsébet: Szendrey Júlia
Désaknai Mária: Petőfiné Szendrey Júlia
Gyimesi Emese: Szendrey Júlia irodalmi pályafutása
Herczeg Ferenc: Szendrey Júlia
Dáné Tibor: Elhull a virág
Raffay Andrea (szerk.): Megérdemelve vagy ártatlanul

Népszerű idézetek

Timár_Krisztina I>!

Élni vagy meghalni!

Nem élet ez, nem, kínzóbb a halálnál,
Én élni vagy meghalni akarok,
Ott a hegycsúcson szívni be a léget,
Itt e szűk völgyben én megfúladok!

Nem tespedés, nem tengés, mire vágyom,
Tudni hogy élek és érezni ezt;
Zárt levegőben elalél a szellem,
S az ember nem más, mint állati test.

Vihart és szélvészt forró homlokomnak,
Langy szellő nékem enyhülést nem ad,
Szememről csak ott oszlik a homály, hol
Cikázni látom a villámokat.

Föl a sziklára, hol sasok tanyáznak,
Merész röptük oly lélekemelő;
Lenn csúszó férgek, sziszegő kígyók közt
Élni vagy halni egyként leverő. –

Oh, jaj nekem, hogy ezeket gondolni,
És a mi több, kimondani merem:
Csak egy pillantás, s a kigyók marását
És fulánkját szivemben érezem!…

(Pest, april. 8. 1856)

22. oldal

9 hozzászólás
B_Tünde P>!

Van-e a világon
Két nagyobb ellenség
Mint a szív s az ész?

153. oldal (Kortárs, 2018)

Kapcsolódó szócikkek: ész · szív
Habók P>!

Szerelem kell nekem, másként nem élhetek! megfagy lelkem örökre, ha nincs, ki részt vegyen e lángban, melly bennem dúl, mellyet minden idegeimen, mint egy lávafolyamot szüntelenül lobogni érzek, mely kénytelen önmagát emészteni, mert nem talál tárgyat, melly lángolását visszatükrözhetné.

1846. dec. 2. Károly

Boglarina>!

Ha nem szeretem őt, hát miért gondolkozom szüntelen felőle, miért kell sóhajtanom, ha emlékembe előidézem a rövid perceket, mellyeket vele töltöttem. Sokszor gondolom, talán a lélek szerelme az, mit iránta érezek, és nem a szenvedélyteli szivé; a magasztos, minden földi érzeményeken és határokon fölül emelkedett léleké, melly nyugodtan és a mindennapisághoz szokott embernek alig látszó lánggal ég, melly csak a lélekkel enyészhet aztán el; ez pedig halhatatlan, s véle szerelmem is! Én ugy hiszem hogy a szív szerelme mindég csak halandó részünk érzése, bármilly heves és lángoló legyen is az; s igy alája van vetve a természet ezer törvényeinek, és egy pillanat, félreértés, hosszas távollét, megszokás és kor, mind meg annyi gyilkosai lehetnek az illy szerelemnek. De nem így, ha lelkünk szeret; nincs idő, távolság, nincs semmi földi esemény, melly őt megsemmisítse. Nem zajog, nem szenvedélyes ez, hanem szent, tiszta, a mulandóság határain túl, s igy: örök!

dianna76 P>!

Ne higyj nekem…

Ne higyj nekem, ha mosolygok,
Álarc ez csak arcomon,
Mit felöltök, ha a valót
Eltakarni akarom.

Ne higyj nekem, ha dallásra
Látod nyílni ajkamat,
Gondolatot föd e dal, mit
Kimondanom nem szabad.

Ne higyj nekem, hogyha hallasz
Fölkacagni egemet,
Megsiratnál, hogyha látnád
Egy ily percben lelkemet!

(Pest, oct. 10. 1856.)

49. oldal

dianna76 P>!

Bár merre nézek…

Bár merre nézek, mindenütt
Az emberek oly boldogok,
Bizony, bizony még meglehet,
Hogy én magam is az vagyok.

Hogyis ne volnék! hisz soha
Éhséget még nem szenvedék,
És e földön, hol annyian
Éhen halnak, ez már elég.

Télen van jó fütött szobám,
Nyáron fagylalt a mennyi kell;
Az élet ennyi java közt
Okot panaszra még ki lel?

Néha beteg vagyok, igaz,
Ámde élek, s evvel pedig
Ki e világra született,
Nem mindenki dicsekhetik.

Szeretnek is oly annyira,
Hogy sokszor így töprenkedem:
Gyötör-e úgy száz gyűlölet,
Miként gyötör egy szerelem?

Mi a családot illeti,
Kijutott abból is elég;
Gyümölcstől törjék bár az ág:
Ég áldása az, nem egyéb. –

Igen, igen, boldog vagyok,
Mindenből csak azt látom én,
Csak egy hiányzik: nyugalom,
Ott lenn, lenn a sír fenekén!

(Pest, decemb. 25. 1856)

55. oldal

esthergreenwood>!

A nő, ha nem ismeri a szerelmet, méltán kérdheti a végzettől: mért teremtél engem? A nő élete csak szeretet által lehet becses; csak szerelem adhatja meg ő neki azon dicső kört, mellyben élnie boldogság és öröm legyen.

52. oldal

Szendrey Júlia: „Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt…” Szendrey Júlia naplója, levelezése barátnőjével és vallomása halottas ágyán

Habók P>!

Nem gondolok most már az élettel annyit se, mint amennyit hajdani jó napjaimban ruhámon egy szalagcsokor állásával gondoltam. Ki van rám mondva az ítélet s nem állhatok többé ellent; örök boldogtalanságra vagyok kárhoztatva, és meg kell törnöm sorsom vas hatalma alatt.

Kolozsvár (1949) november 10.

Timár_Krisztina I>!

Keserű kín és gyötrelem…

Keserű kín és gyötrelem
Volt én nékem a szerelem,
A mi másnak életet ad,
Az hozta rám halálomat.

Meghaltam én régesrégen,
De nem nyughatom békében,
Kisértetként járok-kelek,
Keresve, mit nem lelhetek.

Keresve a boldogságot,
Mire sehol nem találok;
Mi messziről annak látszik,
Árny, mint én, mely vélem játszik.

Hogyha közelébe érek,
Rémképétől elszörnyedek,
S futok vissza koporsómba,
Uj kínoktól ostorozva.

S rám vonom a búbánat szőtt
Gyászos halotti lepedőt,
S várom, hogy az ég majd megszán,
Hogy majd meghalok igazán.

(B. Füred, aug. 18. 1856.)

38. oldal

1 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!

Csúful verje el a ragya…

Csúful verje el a ragya,
Ki a babáját elhagyja,
Legyen olyan két orcája,
Maga se ismerjen rája.

A szerelem úgy gyötörje,
A hidege is kitörje,
S ha szép lányt kiván ölébe:
Tükröt tartson az eléje!

(Pest, sept. 20. 1856.)

46. oldal