!

Szende Aladár magyar

Könyvei 17

Szende Aladár: A magyar nyelv tankönyve középiskolásoknak
Szende Aladár: Gyakorlatok és feladatok a magyar nyelv tankönyvéhez
Szende Aladár: Magyar nyelv a szakközépiskola IV. osztálya számára
Szende Aladár – Szabolcs Árpád: Helyesírás lépésről lépésre
Szemere Gyula – Szende Aladár: Magyar nyelvtan a gimnáziumok I. osztálya számára
Szemere Gyula – Szende Aladár: Magyar nyelvtan a gimnáziumok II. osztálya számára
Graf Rezső – Szende Aladár: Magyar nyelv a szakközépiskola I. osztálya számára
Szende Aladár: A stílus
Szende Aladár: Magyar nyelvtan a szakközépiskolák I. osztálya számára
Graf Rezső – Szende Aladár: Útmutató a szakközépiskola I. osztálya számára készült magyar nyelvi tankönyv használatához

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Minerva zsebkönyvek Minerva

Szerkesztései 2

Szende Aladár – Szamosi Ivánné (szerk.): Süss föl nap, fényes nap!
Szende Aladár (szerk.): Süss föl nap! I-II.

Népszerű idézetek

markiboi>!

Az izgága, ez az akadékoskodó, kötekedő ember attól lett ilyen, hogy gyomorsavtúltengésben szenvedett. A szláv izgaga ugyanis 'gyomorégést' jelentett. Izgálkodni annyit tett, mint 'gyomorégésben szenvedni', majd – érthető módon – ingerültség okán 'veszekedni'.
A léhűtő pedig, ez a haszontalan, semmirekellő, tétlenül lebzselő ember: művelődéstörténeti emlék. A tisztes seripar világába vezet. A forró sörlét ugyanis hirtelen kellett hűteni, s ezért nagy hűtőbárkákba, kádakba eresztették, s még nagy sörmankókkal is kavargatták, hogy gyorsan veszítsen hőmérsékletéből vagy ötven fokot, különben megromlik. Ezt a munkát inasok vagy dologtalan sihederek végezték, ők voltak tehát a léhűtők, akiket a serfőző mesterek az utcán lődörgők közül is behívattak. Régebben úgy magyarázták a szót – s ezt még ma is tartják egyesek –, hogy a léhűtő egyszerűen csak 'semmittevőt' jelent, hiszen a lé magától is kihűl.

134. oldal (Gondolat, 1966)

markiboi>!

Az a szellemi vagy testi erőkifejtés, amelynek célja a társadalomra nézve hasznos tevékenység – természetesen minden időben megvolt. Nem is lehetett másként, hiszen mindenkor szükség volt arra, hogy az ember a környező természet tárgyait alkalmassá tegye szükségleteinek kielégítésére. Amikor nyelvünkben a munka szó megjelenik, a magyarság már feudális osztálytársadalommá fejlődött, s a munka is sajátos értelmezést nyert. Az uralkodó osztályok ugyanis a néppel végeztették azt a tevékenységet, amely elsősorban nekik volt hasznos. Magyarán: a néppel dolgoztattak maguknak.
Így nem csoda, hogy a javak előállításának megnevezésére nyelvünkben egy olyan szó került át a szlávból, amely 'kínt, gyötrelmet' jelentett. A Halotti Beszéd (1200 körül) is ebben az értelemben tartalmazza. Isten – amint a prédikáló pap mondja – haraguvék az emberre engedetlenségéért (mert evett a tiltott gyümölcsből) – s „veté őt ez munkás világbele”, azaz ebbe a gyötrelmekkel teli siralomvölgybe.

29. oldal (Gondolat, 1966)

markiboi>!

Vannak azonban olyan testrészneveink, amelyek eredetileg térszíni formák voltak. Ezekben a fejlődés tehát fordított. Mai kupa 'tarkó' jelentésű szavunk: – amely már csak a kupán vág kifejezésben él – eredetileg 'gödröt, mély völgyet' jelentett; a tenyér eredetileg 'síkot, lapot' jelentett, az orr-ról más helyen teszünk említést. Nem tudjuk, hogy a homlok két régi jelentése közül (1. 'hegynek hirtelen, meredeken leszakadó vége' és 2. 'a koponya elülső része) melyik az eredeti. Ugyanígy állunk a horpasz-szal ('hegyhorpadás'-t is jelent), az oldal, a sark szavakkal is.

74. oldal (Gondolat, 1966)

markiboi>!

Ismerjük azonban a szem-nek olyan képződményét is, amely – feltehetően – nem is két, hanem három kicsinyítő képzőt hordoz mind a mai napig: a szemöldök. Hogy is kell ezt érteni? Mindjárt világosság derül rá, ha a szemődök alakot vesszük alapul, amelybe éppúgy belefurakodott az l, mint a szemőcs-be. Tehát: szem + ő + d + k. Mindhárom képzőt külön-külön is ismerjük más szavakból: 1. az -ó, -ő-t például ezekből: anyó, apó, Pető (a Péter becéző formája); 2. a -d-t ezekből: gyengéd, Bogárd, Agárd stb., 3. a -k-t a farok, lélek, törzsök stb. szavakból. Ha tehát felhúzzuk a szemöldökünket vagy összehúzzuk (összerántjuk vagy összevonjuk – mint Rózsa Sándor), akkor legalább az enyhítse haragunkat, hogy ezt a hol ritka, hol sűrű szőrzetet édes anyanyelvünk háromszor is kicsinyíti- becézi.

119-120. oldal (Gondolat, 1966)