!

Szekfű Gyula magyar

1883. május 23. (Székesfehérvár) – 1955. június 29. (Budapest)

Tudástár · 13 kapcsolódó alkotó · 2 kapcsolódó könyv

Életrajz

Könyvei 13

Szekfű Gyula: Három nemzedék és ami utána következik
Szekfű Gyula: A magyar állam életrajza
Hóman Bálint – Szekfű Gyula: Magyar történet I-V.
Szekfű Gyula: Bethlen Gábor
Szekfű Gyula: „Valahol utat vesztettünk”
Szekfű Gyula: A száműzött Rákóczi
Szekfű Gyula: Rövid magyar történet 1606–1939
Szekfű Gyula: Állam és nemzet
Hóman Bálint – Szekfű Gyula – Kerényi Károly: Egyetemes történet I-IV.
Szekfű Gyula: Forradalom után

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Millenniumi Magyar Történelem Osiris · Gondolkodó magyarok Magvető · Történetírók tára Gondolat · A Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadó Vállalata – Új folyam Magyar Tudományos Akadémia · A Magyar Szemle Könyvei

Szerkesztései 5

Szekfű Gyula (szerk.): Mi a magyar?
Takáts Sándor – Eckhart Ferenc – Szekfű Gyula (szerk.): A budai basák levelezése 1553–1589 I.
Szekfű Gyula (szerk.): Magyar Szemle XXVI.
Szekfű Gyula (szerk.): A magyarság és a szlávok
Szekfű Gyula (szerk.): Szentjeink élete és halála

Antológiák 3

Szekfű Gyula (szerk.): Mi a magyar?
Kosztolányi Dezső – Gyurgyák János (szerk.): Trianon 100
Szekfű Gyula (szerk.): Szentjeink élete és halála

Róla szóló könyvek 4

Asztalos Miklós: Szekfű – Hóman
Dénes Iván Zoltán (szerk.): Szekfű Gyula
Dénes Iván Zoltán: A „realitás” illúziója
Németh László: Szekfü Gyula

Népszerű idézetek

Cneajna>!

Az Árpádok uralkodásában is felismerhetjük a patriarchalis királyság állandó formáit. A néppel épp oly fesztelenül, egyszerű, természetes módon érintkeztek, akárcsak a Meroving-királyok vagy az első Karoling-császárok. Az országban körüljárván, érkezésük hirére a környékbeli nép összecsődült és ahol a király megszállott, tágas udvaron vagy lombos fa árnyékában leülvén, a népnek ügyes-bajos dolgát szóbelileg intézte el. A székesfejérvári királyi házba is bárki eljöhetett panaszával vagy kérelmével.

51. oldal

Véda P>!

Minden reformnak első feltétele jelen helyzetünk tökéletes ismeretében fekszik – szögezi le Eötvös József, s társaival együtt azt kutatja: a történelem adott pillanatában, Magyarországon 1846-ban, zászlókra pingált fennkölt célkitűzések, kortesbeszédekben elfüstölgött nagyotakarások, megalázkodó labanc vagy kurjongató kuruc kocsmai honfibú helyett milyen gyakorlati politikai tettekre van szüksége, lehetősége hazánknak, hogy kilábaljunk a kátyúból.

Nem a kormány által jóváhagyott mértékű demokráciát, hanem demokratikus társadalmat, igazi demokráciát biztosító intézményrendszert kívánnak: vármegye helyett szabad községeket. Nem paragrafusokkal körülárkolt sajtószabadságot követelnek, hanem jogot a gondolatok és vélemények szabad kimondására: atyai engedékenység helyett szellemi szabadságot. Nem egyesületek jóindulatú engedélyezését kérik, hanem a szabad egyesülés jogát.

Demokratikus és humanista magyar társadalomról álmodtak a józan magyar centralisták 1846-ban; olyan Magyarországról, ahol nem kiváltságos és szerencsés néhányak jó- vagy rosszakaratától, tehetségétől vagy tehetségtelenségétől függ ország és nemzet sorsa, hanem a dolgos nép okos gyülekezeteiben formálódik jelen és jövő; olyan Magyarországról, ahol mindenkinek joga szabadon szólni és kötelessége gondolkodni; olyan Magyarországról, ahol nem az állam tartja kordában az embereket, hanem az emberek formálják, alakítják az államot.

Véda P>!

A parlamentnek könnyen elfajulható, esetleg erőszakos választásokkal is súlyosbított uralmát a száz év előtti centralisták az emberi szabadságjogok minél szélesebb és hatékonyabb alkalmazásával próbálták ellensúlyozni. Különösen nagy reménységgel tekintettek a „szabad egyesülhetési jogra”. Maga Szalay László is négy cikket írt 1847-ben az egyesülési jogról, melyet az emberi természetből, ősi ösztönökből vezetett le, s melyben az emberi társadalom kiindulási pontját s egyszersmind jövendőjét is látta. Mint a haladás hívője egyúttal abban is hitt, hogy egyesülés által, az elv minél szélesebb körű alkalmazásával szinte a végtelenbe növelhető a nemzetek és az emberiség ereje és boldogsága. Annyira lényeges dolognak tartotta ezt az emberi életben, hogy az ”egyesülési szabadságot” túlságosan gyönge kifejezésként mellőzni kívánta, s helyében az egyesülési jogról szeretett beszélni, mint ahogy a sajtószabadság helyett is a sajtójog elnevezést ajánlotta, ezzel is jelezve, hogy az írás és közlés szabadsága is az embernek leggyökeresebb, alapvető jogai közé tartozik.
[…]
A történelemből tudjuk, hogy a centralisták programpontjai közül a nagy beteljesüléskor, 1848-ban aránylag kevés valósult meg, bár a leglényegesebbek, a parlamenti felelős kormány, a népképviselet a törvényhozásban és a sajtószabadság belekerült az áprilisi törvények közé. Szalay, Eötvös és Csengery igazságszolgáltatási javaslatait és a szabad községekre vonatkozó elképzeléseit, Lukács Móric társadalmi előrelátását hasztalan keresnők a 48-as kodifikációkban.

Kapcsolódó szócikkek: 1847 · 1848 · Lukács Móric · Szalay László
cassiesdream>!

A magyar fejlődés már Géza idején nekilendült, de a nyugateurópai fejlődés ragadó sodrába igazán csak István alatt került be, ő kényszerítette a nemzetet, hogy a késői indulást siető haladással jóvá tegye. Az egész folyamatot a király indította meg, s ő is vezette tovább. A nemzeti királyság döntő szerepét Szent István kezdettől fogva felismerte és soha szem elől nem tévesztette. Öntudatában mindig ott volt a gondolat, hogy amint az újítást nem más, mint ő és atyja hozták létre, úgy az újítás jövője, az ő munkájuk fennmaradása is a királyoktól, utódaitól függend. Ez a gondolat adott Istvánnak erőt, hogy közvetlen örökösei ellen fellépjen, mikor ezek a keresztény hitben gyöngének és a nyugati műveltség ellenségeinek bizonyultak. Az új magyar állam érdekében nem riadt vissza Árpád utódainak száműzésétől, sőt megcsonkításától sem. Ez volt az első magyar tragédia, melyre hasonló tragédiák hosszú sora következendett, az összeütközés csirája mindegyiknél ugyanaz lévén: a magyarság keleti eredetének és nyugati hivatásának összeegyeztetése. „Kelet népe” mindannyiszor keserű lemondás vagy súlyos válságok árán fizette meg Nyugathoz tartozandóságát.

II. A királyság, mint az önrendelkező nemzet képviselője. - A) A középkori nemzetállam megalapítása.

1 hozzászólás
Cneajna>!

Azok a szomorú tapasztalatok, melyeket Magyarország Rudolf király uralkodása alatt szerzett, szintén nem összbirodalmi törekvésekből következtek: Rudolf kormányzásának nem a centralizáció volt a baja, hanem ellenkezőleg az, hogy a király beteges visszavonultsága folytán mindennemű kormányzás megszünt s az anarchiában még a személyi unio is csaknem felbomlott. A magyar királyi központi szervek hatásköre tehát kezdetben épen nem az uralkodók összbirodalmi törekvései miatt, hanem egyszerűen a magyar állam meggyöngülése és területi hanyatlása következtében szorult össze, ami természetesen semmit sem változtat a nemzetállam szempontjából szomorú tényen, hogy a nemzeti szervek helyett idegen hatóságok kezébe került a hatalom nem csekély része.

105. oldal

Röfipingvin P>!

A könyvesasztalokra – talán még az utcán a bestsellerek közé is – hamarosan kirakják Hóman Bálint és Szekfű Gyula sorozatát, a Magyar Történetet. A sorozat a Horthy nevével fémjelzett két háború közötti Magyarország szellemi életének egyik reprezentálója. Gondolatiságában, szakmai színvonalában egyaránt. Az utóbbi 40 esztendőben elhallgatott mű. Mindenekelőtt azért, mert az 1948. utáni rendszerváltást követő átértékelés egyik alaptézise volt a Horthy-kor történetírásának durva bírálata, elmarasztalása… Rendszerváltás, a régi eszmények átértékelése. Most 1990 nyárutóján Magyarország és az egész közép-európai régió is rendszerváltást él meg. A szovjet típusú (sztálini) politikai rendszer összeomlását. Az 1948 után bevezetett politikai rendszer lebontása és e politikai rendszert követő marxistának mondott elmélet átértékelése folyik. Rendszerváltás, átértékelés. Hóman Bálintot és Szekfű Gyulát 1910 után, a történeti Magyarország összeomlása után, őszinte hevület hajtotta: az 1918 előtti történetírás alaptéziseit és szakmai módszereit kívánták átértékelni a magyar történelem összefoglalásával. 1948 után a hajdani átértékelőket „értékelik át”. Igaz, egészen más szakmai és politikai szándékkal, egészen más eszközökkel. Történészek között feltehetően mindenkinek véleménye van a Magyar Történetről, netán emlékei fűződnek hozzá. (Még 1971-ben is vezető akadémikusok rótták meg a fiatal kollégát, aki néhány dicsérő-méltató mondatot merészelt leírni a szintézisről.) Az 1980-as években azután már kiadásáról tárgyaltak többször. Újrakiadása 1990 őszén, másfél évvel a cenzúra eltörlése után, már nem politikai tett…

Előszó

Slezihr>!

A szép beszéd ma is rendesen annak esik jól, aki elmondja, és ritkán használ annak, akinek elmondják; viszont a magyar szegénység, Széchenyi kilencmillió hű és jó jobbágyának Trianonban megfogyatkozott unokái ma is várják az új esztendőt.

383. oldal

Tamás_Felber>!

Államfogalmunk dolgában más a helyzet. Német és francia és olasz elfogadhatja azt az államfogalmat, melyet egyetlen nemzettel lehet és kell kitölteni. Mi itt a Duna völgyében, az ősi magyar birodalom örököseiként mérhetetlen hanyatlásunkról tennénk tanúságot, ha csatlakoznánk ehhez a felfogáshoz: elárulnánk múltunkat, eladnánk rossz kufárokként jövőnket, ha lemondanánk arról a történeti magyar államfogalmomról, mely békén, védőleg fogott össze egy évezreden át a magyarral együtt annyi más nem magyar nemzetiséget! […] Azaz minden nép ápolja és erősítse saját népiségét – itt a német példa valóban követésre méltó, de a Duna völgyében egyedül és elsősorban népi határok megvonása, gyökerében hibás kezdemény volna. Tiszta bort a pohárba: akinek számára Széchenyi és Deák koncepciója szerencsétlen, s az ő Nagy-Magyarországuk a benne békésen élő, s évszázados érdekekkel összekapcsolt népekkel túl nagy és túl veszélyes, azok mondják meg egyszer őszintén, mit akarnak a magyar múlt és magyar jövő helyett. Ha gondolataik zavarosak is, legyen bátorságuk azok következéseit áttekinteni és bevallani, nehogy a hazafias tömegek zsákutcába kerüljenek. Én úgy tudom, hogy amint csak egy múltunk volt, úgy jövőnk is csak egy lehet – a másik nem jövő, hanem a nyomorúságos mának állandósulása. (1934). page 207.

Osiris kiadó, Bp. 2002. 207.oldal.

Szekfű Gyula: Nép, nemzet, állam Válogatott tanulmányok

rudischf>!

Köztudomású, hogy egészséges egyesületi élet, melynek társadalomszervező hatása lehetett volna, 1918 összeomlásáig alig fejlődött ki, s ennek az összeomlásnak is egyik kétségtelen oka az volt, hogy sem a vezető réteg, sem pedig a falusi nép nem rendelkezett életképes szervezetekkel, a lakosság tökéletesen atomizálva volt, s e szervetlen és szervezetlen tömeg fölé borult egyetlen védőponyva gyanánt az államhatalom. S mikor ezt a ponyvát egy pillanatra elfútta a világtörténelem szele, az egész nemzet ott állott védtelenül a zimankóban…

Kapcsolódó szócikkek: 1918 · atomizált, atomizálódás
rudischf>!

Annál inkább a tisztán agrárszavazókkal, azaz a földművelő kisnemesség tömegeivel rendelkező hazánkban, ahol a jelölt a falu harangját félrevetve bevonul a templom vagy kocsma elé, mögötte sülttel, kenyérrel megrakott s hordót szállító szekér, felhág a hordó tetejére, s „magyar egyszerűséggel” szól a tömeghez: igyunk, barátaink!