Székely Miklós magyar

Epidemiológiai vizsgálatok szerint a magas sóbevitel (NaCl) a hypertonia betegség egyik leggyakoribb etiológiai tényezője. Magyarországon az átlagos sófogyasztás kb. 12g/nap, ami a szükségletnek legalább az ötszöröse. Magas sóbevitel mellett is kialakulhat só/víz egyensúly, arányosan nőhet a só/víz-ürítés, és a vérnyomás ehhez csak jelentéktelenül emelkedik, feltéve, ha a veseállomány és vesefunkció teljesen normális, és szupprimálható az angiotensin hatás. Ellenkező esetben az arányos só/víz-ürítés csak magasabb és növekvő vérnyomás mellett lehetséges – következményesen volumen-hypertensio alakul ki. A diuretikumok vérnyomás-csökkentő hatása igazolja ennek a mechanizmusnak a fontosságát.

68. oldal, 2. A cardiovascularis rendszer kórélettana, 2.3.2.2. Primér (essentialis) hypertensiók, Környezeti szerzett tényezők: Táplálkozási faktorok (Medicina, 2018)

Elhízásban a hypertensio majdnem törvényszerűen kialakul. A nagyobb testtömeg önmagában nem magyarázat: nagyobb eltérő tömegű speciesekben (patkánytól elefántig) egyaránt kb. 100 Hgmm-es a normális artériás középnyomás. Az ugyancsak tömegnövekedéssel járó várandósság 120/80 Hgmm-nél alacsonyabb vérnyomással jár. Elhízottak hypertensiójában az elhízást követő/kísérő anyagcserezavar által indukált insulin-rezisztencia, a hyperinsulinismus (és a következményes só/víz-retenció), a fokozott perctérfogat, a szimpatikus rendszer aktivitásának fokozódása és fokozott perifériás ellenállás játszanak fő szerepet. Késői stádiumban az erek rigiditása is fontos. Fizikai inaktivitás gyakori kísérő körülmény. Nagyobb táplálékfelvétel (magasabb anyagcsere mellett) elhízás nélkül is hypertensióra hajlamosít (normál táplálékfelvétel után is enyhén magasabb a vérnyomás).

68. oldal, 2. A cardiovascularis rendszer kórélettana, 2.3.2.2. Primér (essentialis) hypertensiók, Környezeti szerzett tényezők: Táplálkozási faktorok (Medicina, 2018)

Hangsúlyozandó, hogy az artériás vérnyomás fenntartását, ill. emelését segítő szabályozási tényezők túlsúlyban vannak a vérnyomás csökkentéséért felelős mechanizmusokkal szemben (a szimpatikus efferentáció és a RAAS együttese vs. a kis hatékonyságú natriuretikus rendszer). Az emlős állatok és az ember nyilván sokkal többször találkozott az életet közvetlenül veszélyeztető hypovolaemiával (vérzések, hasmenés, hányás stb.) és így a phylogenesisben a vérnyomást potenciálisan emelő mechanizmusok (vazokonstrikció és volumennövelés) kerültek túlsúlyba. Ez magyarázhatja azt a jelenséget is, hogy vérveszteség során az arteriolás konstrikció még akkor is megmarad (eredendően az artériás vérnyomás visszaállításának "érdekében"), amikor ez már egyértelműen a mikrocirkuláció egyébként is meglévő elégtelenségének súlyosbodásához vezet (pl. shockban).

61. oldal, 2. A cardiovascularis rendszer kórélettana, 2.3 Az artériás vérnyomás rendellenességei (Medicina, 2018)