Székely János erdélyi magyar magyar
1929. március 7. (Torda, Románia) – 1992. augusztus 23. (Marosvásárhely, Románia)
| Katalógusnév | Székely János |
|---|---|
| Nem | férfi |
| Honlap | szekelyjanos.adatbank.transindex.ro |
Könyvei 24
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Nemzeti Könyvtár Magyar Közlöny · Székely könyvtár Hargita · Romániai Magyar Írók Kriterion, Irodalmi
Szerkesztései 1
Fordításai 7
Antológiák 22
Róla szóló könyvek 4
Népszerű idézetek
– Mondd csak, Székely, teszerinted kicsodák a katonák; nem azok az okosak-e, akik abból élnek, hogy meg fognak halni?
66. oldal
Vereségre termett nép,
Évezredek óta verik,
Egyébre se jó:
Ez a sorsa.
Vonul sorsába beletörődve,
S talán még büszke is
Erre a sorsra.
Mert ki tudja, igaza volt-e
A csata előtt?
De most már igaza van.
244. oldal
Van a szellemnek bizonyos ökonómiája: ami egyszer már megvan, azt nem kell még egyszer megcsinálni. Mihelyt a hanyatt heverő állattetem képét valaki egyszer már tökéletesen megfogalmazta, minekünk nem kell újra vesződnünk ezzel, egyszerűen ellophatjuk tőle – erre való az idézet. Nos, Pálinkás, akárcsak Baudelaire–nél a dög:
Lábait ég felé rúgta, mint céda ringyó,
S míg izzadt méreg járta át,
Cinikus és hanyag keccsel tárta ki ringó,
Kipárolgással telt hasát.
42. oldal
Egy jó szemű, de úgy látszik, nem elég jó szívű író, akit éppen ezért (rossz mája miatt) nem is nevezek meg, azt mondta egykor: „a betegség a szegények utazása”. Olyasmit értett ezen, hogy a szegény ember minden élményét nyavalyáinak köszönheti; éppen ezért másról sem beszél, csak a bajairól; belőlük meríti mindazt a csevegnivalót, amit a gazdagok utazásaikról hoznak magukkal. A nyomorultak egyetlen beszédtémája: maga a nyomorúság.
Pontos és kegyetlen mondás – de azért fejleszthető is. A magam éppolyan pontos s talán még kegyetlenebb megfigyelése szerint némi kiegészítésre szorul, éspedig a következőkre: „a férfiak utazása viszont a katonaság”.
A nyugati hadtest, első bekezdés, 255. oldal
Lemondani és fejet hajtani
Egy sértett asszony oldalán, aki
Azon tűnődik és munkál örökkön,
Hogy ostorozzon jobban, hogy gyötörjön;
Ki minden jóra rásüti, hogy vétek,
Ki fél s nem ért, kit félek s nem értek;
Egy nő mellett, ki másra vágyik – többre –
S nincs tehetsége semmi az örömre,
S a fájdalom jogából mit sem enged,
S fájdít, ha fáj, és szenvedtet, ha szenved;
Ki igazamat sosem látta be,
Mert igazát szegezte ellene,
Míg védhetetlen vádjai alatt
meggyűlöltem magát az Igazat,
Egy nő mellett, kinek hóhéra lettem,
Ki tönkretett, kit én is tönkretettem,
S most úgy sajnáljuk és emésztjük egymást,
Mint élő bűnjelt, izzó szemrehányást;
Egy nő mellett, kit mindenekfelett
Gyűlölhetnék és mégis szeretek,
S a vágy, amelyen büszkeségem ég el,
Úgy hozzáláncol sajgó kötelével,
Hogy álmomban sem szabadolhatok,
Mellette, kivel élni nem tudok,
De aki nélkül elvesznék azonnal;
Ki bűntudattal büntet és iszonnyal,
Mert szemem láttán pusztul el miattam;
Kinek, amim volt, tékozolva adtam,
Most mégis rág, és sírva szegezi le,
Hogy koldus lett, hogy nincsen semmije,
Aki kifosztott, és akit kifosztok,
Kivel napjaim külön kicsi poklok,
De aki mellett egy-egy ritka percben
Haláltalanná, teljessé növekszem;
Mellette, ki – bár félem és gyalázom –
Egyedül méltó hozzám a világon,
Mellette élni, egy fedél alatt:
Ez most a tét és ez a feladat.
Feladat
Székely János: Szerelem Székely János versei
Teremts olyan világot, amelyben a csalás, a törtetés, a hazudozás érvényesül, s másnap már mindenki gaz lesz; teremts olyat, ahol
a becsület juthat előnyhöz, s másnap már mindenki becsületes.
Mi a szerencse?
Ott éltünk „Szamárpuszta” kellős közepén, a kétszeres szögesdrót kerítéssel, őrökkel, őrtornyokkal körülvett fogolytáborban, amelyet még a németek létesítettek kifejezetten erre a célra, de később, a háború végén, már csak afféle kolbásztöltőnek használtak: eleven embereket tömtek beléje elölről, s hátul foszladozó holttestek jöttek ki rajta. Nem bántottak ők senkit, csak a létszámra vigyáztak, csak a holtak megürült helyét töltötték fel mindig elevenekkel.
178. oldal