Szeifert Natália magyar

A boldogság az, amikor arra ébredsz, hogy minden tele van lehetőséggel.

71. oldal

Szembe jött az élet, mondom is neki, hová rohan, miért siet oly nagyon, ugyan, igyunk már meg egy kávét, ha már így összefutottunk.

90. oldal

Mindig észnél vagyok. Csak nem mindig a magaménál.

84. oldal

Mindig érdekelt, hogyan foszlik szét az idegenség hártyája két ember között.

Záraivámosiról sokáig azt hiszem, ez egy név. Kinyerma, egy szó. Nem tudom, mit jelent. Szöul rendezi az olimpiát. Az emeszempé kábé ülése. Nem tudom, hogy lehet kábé üléseni, most vagy üléseznek, vagy nem, és tényleg mi a franc az a Kinyerma.

35. oldal

Újabban néha én is randizok. De nem sok jóval kecsegtet, hogy ha beszélgetsz tíz percet valakivel, az alatt bőven kiderül róla, hogy egyszerűen buta. Nem az esze, talán, hanem a szíve az, ami nincs a helyén. De ez, persze, butaság.
Buta pasik rohangálnak a Világban, és szidják a szőke nőket. Ők az igazgatók, főorvosok, menedzserek, területi képviselők, szakemberek, satöbbik. Gyerekek, nem érek én erre rá.

83-84. oldal

(…) elképzelhetetlen egy olyan otthon, ahol nem látom a könyvek gerincét.

7. oldal

2004. június 21., hétfő

Hogyan szokjunk le a körömrágásról tíz lépésben?
1. Ne rágjuk.
2. Ne rágjuk.
3. Ne rágjuk.
4. Ne rágjuk.
5. Ne rágjuk.
6. Ne rágjuk.
7. Ne rágjuk.
8. Ne rágjuk.
9. Ne rágjuk.
10. NE rágjuk!

10. oldal

(…) a szemközti házban lakó térfigyelő néni (…)

118. oldal

Elképzelem egy inspiráló valakivel az életet. És elképzelem nélküle. Ami a kettő közt van, na az a belső monológ.

165. oldal