!

Széchenyi Zsigmond magyar

1898. január 23. (Nagyvárad) – 1967. április 24. (Budapest)

NemFérfi
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Széchenyi_Zsigmond
Életrajz

Képek 5

Könyvei 15

Széchenyi Zsigmond: Csui!…
Széchenyi Zsigmond: Alaszkában vadásztam
Széchenyi Zsigmond: Năhar
Széchenyi Zsigmond: Ahogy elkezdődött…
Széchenyi Zsigmond: Hengergő homok
Széchenyi Zsigmond: Afrikai tábortüzek
Széchenyi Zsigmond: Ünnepnapok
Széchenyi Zsigmond: Denaturált Afrika
Széchenyi Zsigmond: Két kecske
Széchenyi Zsigmond: Szarvasok nyomában

Kapcsolódó sorozatok: Világjáró


Népszerű alkotóértékelések

>!
Uhtred

Széchenyi Zsigmond

Nagyon érdekesen ír, vadászírásai már-már egy regény izgalmasságával vetekednek. Ráadásul írásaiból kiviláglik az író kikezdhetetlen jelleme, bátorsága. Irigylem a kalandjait.

>!
Kkatja P

Széchenyi Zsigmond

Gyönyörűen ír, öröm olvasni a kalandjait! :)


Népszerű idézetek

>!
Lahara ISP

Hallom, hogy a könyvkereskedők pontos statisztikát vezetnek a vásárló közönség különböző gyengéiről. Hogy tudniillik ki minek dől be. Ki hol viseli az Achilles-sarkát. Van, aki a fedőlaptól, van, aki a képektől, van, ki a befejező soroktól szédül meg. Sőt, állítólag olyan is akad, aki kizárólag a könyv súlyától s betűk nagyságától teszi függővé választását.

16. oldal

>!
Emerencia

Minden apropó nélkül idegennel szóba elegyedni, nekem mindig probléma. Halogatom, mint a fogorvost.

9. oldal

>!
Emerencia

Nagy autós vagyok én, amíg működik a motor. De ha egyszer leáll, akkor javítsa meg más.

26. oldal

1 hozzászólás
>!
Bíró_Júlia 

Engem minden táj csábít, ha messze van, ha nagy, ha sok benne a vad és kevés az ember.

7. oldal, 1 fejezet - Hol van Alaszka?

Széchenyi Zsigmond: Alaszkában vadásztam Vadásznapló 1935. augusztus-október

>!
vercsa

Fantasztikusak itt a reggelek. Hisz minálunk is fényesek a napfelkelték, nálunk is csillog a hajnali harmat, nálunk is meglepőek azok a szín-, árnyék-, szag- és fényhatások, melyeknek pompájában születnek az ifjú napok. De itt mindez sokkal élesebben, sokkal erőteljesebben történik. Nemcsak a hajnalokra áll ez, általános jellemvonása ez itt az Életnek. Itt fényesebb a napfény, mint nálunk, csillogóbbak a csillagok, sötétebbek a viharfelhők, borzalmasabbak az égiháborúk, bódítóbbak a szagok, határozottabbak az ellentétek. De még a tüskék is szúrósabbak, a fák is keményebbek, az emberek is kitartóbbak, a vadállatok is szívósabbak. Egyszóval, itt energikusabban lüktet az élet pulzusa. És ez az, ami olyan komollyá teszi Afrikát, ez az, ami ide vonz, ami visszavonz mindenkit, aki egyszer belekóstolt.

Széchenyi Zsigmond: Csui!… Afrikai vadásznapló 1928. október – 1929. április

2 hozzászólás
>!
vercsa

Az elmúlást szószerint veszik itt a trópusban. Ami kidől, vagy amit kidöntenek az élet színteréről, annak másnapra már a szél zörgeti a bordáit. Harmadnapra pedig csontjait is széjjelhordják, akármilyen szép kövér bivaly volt is tegnapelőtt. A bennszülöttek ezért nem temetik el a halottaikat. Reggelre úgyis kitúrnák a hiénák. Kár lenne a fáradságért.
Az itt nyugvóknak nem lesz könnyű dolguk az utolsó ítélet napján. Beleizzadnak, amíg összekeresgélik a darabjaikat.

Széchenyi Zsigmond: Csui!… Afrikai vadásznapló 1928. október – 1929. április

>!
Csak_Okosan

Itt járt barátaim egyike valamikor így beszélt nekem a Taj Mahalról:
– Leírhatatlanul szép. Gyönyörű. Csak azt sajnálom, hogy megnéztem. Mert ha nem
láttam volna, még sokkal jobban tetszene.
Ebben a kijelentésben sok az igazság. Amiről túl sokat hallunk, amit mindenki agyon
magasztal, aminek képét minden képeskönyvben megtaláljuk s kiválóságait betéve
tudjuk, azt tulajdonképpen kár megnézni. Mert hiába, az emberi fantázia határtalan.
Szárnyai fáradhatatlanok. És a túlcsigázott, túl magasra röptetett képzeletet a valóság
csak nagy ritkán éri utol. Akármilyen szépet alkosson is az ember keze, képzelete mindig
felül tudja licitálni, mindig övé az utolsó szó.

>!
maneki_neko

Érdekes, milyen kevés szó esik az ilyen esti beszélgetések alatt; milyen hosszúra nyúlnak egy-egy mondás közt a szünetek. A vadonban élő ember többet beszél szemével, mint szájával. Egy-egy arcjáték, felhúzott szemöldök vagy gyenge kézlegyintés olyanokat mond, amire más ember szóáradatot pazarolna.

259. oldal

Széchenyi Zsigmond: Alaszkában vadásztam Vadásznapló 1935. augusztus-október

>!
sophie P

De hát Afrikában vagyunk, ahol nem illik sietni, ahol mindenki ráér, ahol óra csak ritkán van a zsebekben. Akinél véletlenül akad, csak este hatkor szokta elővenni. Akkor nyugszik ugyanis egész éven át a nap. Az óratulajdonos olyankor ellenőrzi, vajon pontos-e hát? Nem késik-e azzal a lenyugvással?
Eleinte nehezünkre esik ezt a gondolkodásmódot elsajátítani. De azért lassan majdcsak beletanulunk. István már egészen beleszokott. A huzavonában, piszmogásban már valódi afrikai routine-ra tett szert.

88. oldal

Széchenyi Zsigmond: Csui!… Afrikai vadásznapló 1928. október – 1929. április