!

Szász Imre magyar

1927. március 19. (Budapest) – 2003. április 8. (Budapest)

NemFérfi
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Szász_Imre
Életrajz

Könyvei 21

Szász Imre: Basa
Szász Imre: Kisanna Kertországban
Szász Imre: Ménesi út
Szász Imre: A világ így ér véget
Szász Imre: Maszat és társai
Szász Imre: Az emlékezés tava
Szász Imre: Felhőfejes
Szász Imre: Szól a síp
Szász Imre: Gyertek este kilencre
Szász Imre: Kisanna Erdőországban

Kapcsolódó sorozatok: Ménesi út

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Delfin könyvek, Rakéta Regénytár, Ifjúsági kiskönyvtár, Szépirodalmi Zsebkönyvtár, Magyarország felfedezése (II.)

Szerkesztései 6

Klaniczay Tibor – Lukácsy Sándor – Komlós Aladár – Pándi Pál – Szász Imre (szerk.): Hét évszázad magyar versei
Szász Imre (szerk.): Fürdik a hal
Illés Endre – Jászberényi József – Szász Imre (szerk.): Magyar novellák I-II.
Szász Imre (szerk.): Magyar elbeszélők
Szász Imre (szerk.): Kuruc költészet
Szász Imre (szerk.): Himnusz a békéről

Fordításai 121

Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger
Yann Martel: Pi élete
Jack London: A vadon szava
Charlotte Brontë: A lowoodi árva
Graham Greene: A csendes amerikai
Ernest Hemingway: A Kilimandzsáró hava
Herman Melville: Moby Dick
Jack London: Fehér Agyar
Jack London: Az éneklő kutya
Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger / Elbeszélések

Antológiák 6

Bauer Gabriella (szerk.): Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény
Sík Csaba (szerk.): Körkép 73
Pelle János (szerk.): Írószemmel 1980
Kardos György (szerk.): Körkép 84
Hatvany Lajos – Glink Károly: Beszélő házak és tájak
Szabó Ferenc (szerk.): Tarka szőttes I-II.

Népszerű alkotóértékelések

>!
Gedi P

Szász Imre

Az utóbbi időben hajlamos vagyok belekötni minden fordító munkásságába, de most hála a moly új funkciójának, egyes (rossz) fordítás-élményeimet (az olvasmányélmény mintájára) már nevekhez is tudom kötni. És kiderült, hogy immár a harmadik Szász Imre-remek közben csóválom bosszúsan a fejemet, ezért itt az ideje, hogy jól leszóljam szegényt egy összegző értékelésben.

Általános tézis, hogy a fordító kicsit író is egyben és (sokszor: sajnos) saját stílusának lenyomatát is érezni a kész fordításokon. Egészen érdekes volt észrevenni, hogy az említett három könyv – nevesítsük: Az angol beteg, a Lápvilág és a Pi életének első fele – stílusában ugyanazok a bökkenők nehezítik számomra az olvasást (és ezzel együtt az élvezhetőséget), ugyanúgy döcögnek a mondatok, ugyanaz a suta megfogalmazás köszön vissza, amit mindenesetre mindig betudtam a fordításnak is. Irodalmilag vélhetően a Swift-regény a legerősebb anyag a háromból, de máig nem vagyok meggyőződve, hogy Az angol beteg hm, mondjuk úgy furcsasága nem tudható-e be 100%-osan az ügyetlen fordítói munkának.

Megkerestem az értékeléseimet (a Pít még olvasom, most fejeztem be a Szász által fordított részt), ezeket bemásolom ide is:

„Végezetül: tudom, hogy én már (angol nyelvű) könyv fordításával sosem leszek elégedett (rá kellene szoknom – újra – az angolul olvasásra), de ennek a fordítása néhol tényleg borzalmas. Amikor egy golden retriever hirtelen vizsla lesz, csak hogy magyarul is szójáték keletkezzen (az eredetiben gondolom a retriever retrieves the stick = a vizsla vizslat), az eléggé fájdalmas, de ha csupán háromszor kell elolvasnom egy mondatot, hogy értelmezni tudjam, akkor nem biztos, hogy bennem van a hiba.” (http://moly.hu/ertekelesek/1095954)

„Sajnos azonban kifejezett csalódás volt. Félve kell bevallanom, hogy ismét – és ezúttal valószínűsíthetően legnagyobb részben – nem tehetek mást, de… a fordítást kell okolnom ezért. (…) Nem merek túlságosan hosszan elmerengeni a regény fordítási problémáin az eredeti ismeretének hiányában, de olyan nagyon azt érzem, hogy ez egy különleges nyelvezetű, szép hangulatú szöveg, amit teljesen a földbe döngöl a fordítók (igen, ketten voltak!) ügyetlensége (?) arra nézve, hogy ezt a magyar nyelvre átültessék. Sokszor kaptam magam azon, hogy magyar szavakat olvasok, de nem értem a jelentését, de alapvető stilisztikai-nyelvhelyességi problémák is nehezítik az olvasást, ami iskolás fogalmazás szintjére silányítja néhol az egészet. Nagy kár.” (http://moly.hu/ertekelesek/935617)

És a Píben is ugyanezeket a „vádakat” tudom felhozni. A reáliák, kultúrszavak fordításának lehető legügyetlenebb megoldásai, a szójátékok borzalmas visszaadási kísérletei és/vagy lábjegyzetelése, a gyakran előforduló kulcskifejezéseknél a lehető legrosszabb ekvivalens kiválasztása és ekkor ez csak a szavak szintje. A mondatok összerakása iskolás, fájdalmasan üvölt mögüle az eredeti, a stílusa ezáltal döcög és szétesik. Belegondolva mindhárom könyvet a nyelvi megfogalmazás miatt (is?) untam nagyon sokszor. Swiftet újfent a legkevésbé, valószínűleg ez az alapanyag érdeme.

Hosszúra nyúlok, de egy biztos – kerülni fogom a továbbiakban Szász Imre fordításait.


Népszerű idézetek

>!
Szédültnapraforgó

Jó, hogy sok pénzt keresel, de ne keress többet. Én csak annyit szeretnék, hogy örülni tudjak minden kis bigyónak, s ha egyszer-egyszer valami szépet és drágát akarok, hát megkapjam azt is, de úgy, hogy vágyjak rá, kiérdemeljem. És nem akarok a nagyfejűekkel illemkedni. Én jobb szeretek hülyéskedni és beszívni a Gézáékkal, mint hallgatni a süket, sznob dumákat, és mutogatni a nőknek, hogy a cipőm Indiából jött, a bugyim a Déli-sarkról, a táskám Argentínából, a melltartóm Dzsakartából.

209. oldal

>!
Szédültnapraforgó

Az ember annyi mindent kíván, és mikor megkapja, úgy érzi, nem ezt kívánta, nem ezért gyötörte magát. Úgy elszomorodik az ember, mikor egyszerre megkapta azt, amit olyan gyötrődve kívánt.

174. oldal

>!
Cheril

A kollégiumban már akkor is tudtuk, hogy amíg koilégisták vagyunk, mindenki szinesebb, mint amilyen később lesz

SZÁSZ Imre, Ménesi út: Regény és dokumentum, Bp., Magvető, 1987, 12.

Szász Imre: Ménesi út Regény és dokumentumok

>!
Cheril

Bement az ebédlőbe, amely társalgóul is szolgált a rommá lőtt társalgó helyett, miért is ment be, talán a 45-ös választások előtti korteselőadások egyikére várt, Veres Péter jött be a parasztpárt nevében, Révai József képviselte a kommunista pártot, Supka Géza a polgári demokrata pártot, Ortutay Gyula a kisgazdákat, Szalai Sándor a szociáldemokratákat, arra már nem emlékszik, mit mondtak, Veres Péter a lovakról beszélt, Szalai azt mondta, raccsolva, hogy a kommunista párt olyan, mint egy kaszárnya, a szociáldemokrata párt, mint egy kupleráj, mennyivel kellemesebb hely a kupleráj a kaszárnyánál

SZÁSZ Imre, Ménesi út: Regény és dokumentum, Bp., Magvető, 1987, 16.

Szász Imre: Ménesi út Regény és dokumentumok

>!
Szédültnapraforgó

Beszélgess, kislányom, a mamával. Nem olyan tanult, mint te, de okos asszony, majd meglátod. És egy család sorsát mindig az asszony szabja meg, hidd el nekem.

69. oldal

>!
Szédültnapraforgó

– Idegeneknek néha elmesélünk olyasmit, amit a barátainknak nem mesélnénk el – mondta a keramikus. – Néha kicsordul az emberből a titok. És akkor jobb, ha olyan hallja, akit nem látunk többé. Akit nem érdemes utálnunk sem, annyira idegen.

79. oldal

>!
Szédültnapraforgó

Furcsa, hogy ha az ember megkap valamit, azt későn kapja, nem akkor, amikor a legnagyobb szüksége van rá, vagy legjobban tudna neki örülni. Lehet, hogy mindent meg kell érdemelni valami meghatározhatatlan érdemmel?

138. oldal

>!
Katan

Itt szépen felvesszük a varázsszemüveget. Ennek a szemüvegnek nincs kerete, se üvegje, mert úgy hívják, hogy figyelem és türelem.

>!
Szédültnapraforgó

Tudod, a fiúk húszéves korukban megbolondulnak minden szoknyáért. Aztán nincs tanulás, elköltik nőre még a tandíjat is, mást se akarnak, csak az ágyban fetrengeni. A férfi nagyon könnyen megbolondul ám.Hát én, drágám, elmagyaráztam Zolinak, mikor az egyetemre ment, hogyan segíthet magán. Pénzünk nekünk nincs, fiam, hogy nőt vegyél, időd meg neked nincs, hogy kiudvarold magadnak – mondtam neki. Mert nőhöz vagy pénz kell, vagy idő.

68. oldal

>!
nagy_anikó

Valami idegen, valami furcsa, sohase érzett pára, mely szinte kellemetlen volt, de olyan hívogató, szelídítő, régen ismert mégis, hogy Kicsi alázatos kutyaszíve sebesen dobogni kezdett. Félt az ismeretlen állattól, aki erőszakosan és parancsolóan meghirdeti létét az egész környéken, füvön, fán, virágon, hogy szinte ízlelni lehet növény- és hús- és verejtékszagát, amely minden más állatétól különbözik, s vastagabb is mindegyiknél.

Szász Imre: Basa Egy kutyacsalád története