!

Szász Imre magyar

1927. március 19. (Budapest) – 2003. április 8. (Budapest)

Tudástár · 11 kapcsolódó alkotó

NemFérfi
Életrajz

Könyvei 21

Szász Imre: Basa
Szász Imre: Kisanna Kertországban
Szász Imre: Ménesi út
Szász Imre: A világ így ér véget
Szász Imre: Maszat és társai
Szász Imre: Felhőfejes
Szász Imre: Az emlékezés tava
Szász Imre: Gyertek este kilencre
Szász Imre: Szól a síp
Szász Imre: Kisanna Erdőországban

Kapcsolódó sorozatok: Ménesi út · Összes sorozat »

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Delfin könyvek · Rakéta Regénytár · Magyarország felfedezése (II.) · Ifjúsági kiskönyvtár · Szépirodalmi Zsebkönyvtár

Szerkesztései 6

Klaniczay Tibor – Lukácsy Sándor – Komlós Aladár – Pándi Pál – Szász Imre (szerk.): Hét évszázad magyar versei
Szász Imre (szerk.): Fürdik a hal
Illés Endre – Jászberényi József – Szász Imre (szerk.): Magyar novellák I-II.
Szász Imre (szerk.): Magyar elbeszélők
Szász Imre (szerk.): Kuruc költészet
Szász Imre (szerk.): Himnusz a békéről

Fordításai 122

Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger
Yann Martel: Pi élete
Jack London: A vadon szava
Charlotte Brontë: A lowoodi árva
Graham Greene: A csendes amerikai
Ernest Hemingway: A Kilimandzsáró hava
Herman Melville: Moby Dick
Jack London: Fehér Agyar
Jack London: Az éneklő kutya
Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger / Elbeszélések

Antológiák 9

Gerald Durrell (szerk.): A legszebb kutyatörténetek
Bauer Gabriella (szerk.): Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény
Sík Csaba (szerk.): Körkép 73
Borbély Sándor (szerk.): Asszonyaink arca
Pelle János (szerk.): Írószemmel 1980
Hatvany Lajos – Glink Károly: Beszélő házak és tájak
Kardos György (szerk.): Körkép 84
Erki Edit (szerk.): Lesz-e bárka?
Szabó Ferenc (szerk.): Tarka szőttes I-II.

Népszerű alkotóértékelések

>!
Gedi P

Szász Imre

Az utóbbi időben hajlamos vagyok belekötni minden fordító munkásságába, de most hála a moly új funkciójának, egyes (rossz) fordítás-élményeimet (az olvasmányélmény mintájára) már nevekhez is tudom kötni. És kiderült, hogy immár a harmadik Szász Imre-remek közben csóválom bosszúsan a fejemet, ezért itt az ideje, hogy jól leszóljam szegényt egy összegző értékelésben.

Általános tézis, hogy a fordító kicsit író is egyben és (sokszor: sajnos) saját stílusának lenyomatát is érezni a kész fordításokon. Egészen érdekes volt észrevenni, hogy az említett három könyv – nevesítsük: Az angol beteg, a Lápvilág és a Pi életének első fele – stílusában ugyanazok a bökkenők nehezítik számomra az olvasást (és ezzel együtt az élvezhetőséget), ugyanúgy döcögnek a mondatok, ugyanaz a suta megfogalmazás köszön vissza, amit mindenesetre mindig betudtam a fordításnak is. Irodalmilag vélhetően a Swift-regény a legerősebb anyag a háromból, de máig nem vagyok meggyőződve, hogy Az angol beteg hm, mondjuk úgy furcsasága nem tudható-e be 100%-osan az ügyetlen fordítói munkának.

Megkerestem az értékeléseimet (a Pít még olvasom, most fejeztem be a Szász által fordított részt), ezeket bemásolom ide is:

„Végezetül: tudom, hogy én már (angol nyelvű) könyv fordításával sosem leszek elégedett (rá kellene szoknom – újra – az angolul olvasásra), de ennek a fordítása néhol tényleg borzalmas. Amikor egy golden retriever hirtelen vizsla lesz, csak hogy magyarul is szójáték keletkezzen (az eredetiben gondolom a retriever retrieves the stick = a vizsla vizslat), az eléggé fájdalmas, de ha csupán háromszor kell elolvasnom egy mondatot, hogy értelmezni tudjam, akkor nem biztos, hogy bennem van a hiba.” (http://moly.hu/ertekelesek/1095954)

„Sajnos azonban kifejezett csalódás volt. Félve kell bevallanom, hogy ismét – és ezúttal valószínűsíthetően legnagyobb részben – nem tehetek mást, de… a fordítást kell okolnom ezért. (…) Nem merek túlságosan hosszan elmerengeni a regény fordítási problémáin az eredeti ismeretének hiányában, de olyan nagyon azt érzem, hogy ez egy különleges nyelvezetű, szép hangulatú szöveg, amit teljesen a földbe döngöl a fordítók (igen, ketten voltak!) ügyetlensége (?) arra nézve, hogy ezt a magyar nyelvre átültessék. Sokszor kaptam magam azon, hogy magyar szavakat olvasok, de nem értem a jelentését, de alapvető stilisztikai-nyelvhelyességi problémák is nehezítik az olvasást, ami iskolás fogalmazás szintjére silányítja néhol az egészet. Nagy kár.” (http://moly.hu/ertekelesek/935617)

És a Píben is ugyanezeket a „vádakat” tudom felhozni. A reáliák, kultúrszavak fordításának lehető legügyetlenebb megoldásai, a szójátékok borzalmas visszaadási kísérletei és/vagy lábjegyzetelése, a gyakran előforduló kulcskifejezéseknél a lehető legrosszabb ekvivalens kiválasztása és ekkor ez csak a szavak szintje. A mondatok összerakása iskolás, fájdalmasan üvölt mögüle az eredeti, a stílusa ezáltal döcög és szétesik. Belegondolva mindhárom könyvet a nyelvi megfogalmazás miatt (is?) untam nagyon sokszor. Swiftet újfent a legkevésbé, valószínűleg ez az alapanyag érdeme.

Hosszúra nyúlok, de egy biztos – kerülni fogom a továbbiakban Szász Imre fordításait.


Népszerű idézetek

>!
Szédültnapraforgó 

Jó, hogy sok pénzt keresel, de ne keress többet. Én csak annyit szeretnék, hogy örülni tudjak minden kis bigyónak, s ha egyszer-egyszer valami szépet és drágát akarok, hát megkapjam azt is, de úgy, hogy vágyjak rá, kiérdemeljem. És nem akarok a nagyfejűekkel illemkedni. Én jobb szeretek hülyéskedni és beszívni a Gézáékkal, mint hallgatni a süket, sznob dumákat, és mutogatni a nőknek, hogy a cipőm Indiából jött, a bugyim a Déli-sarkról, a táskám Argentínából, a melltartóm Dzsakartából.

209. oldal

>!
baranyeszter P

– Nem félsz vezetni? – kérdeztem, mikor elindultunk.
– Féljen, aki elém kerül – mondta, de azért nagyon megfontoltan s elég lassan vezetett. – Én mitől féljek? – kérdezte később. – Nekem legfeljebb csak két-három évem van hátra. Remélem, meghalok, mielőtt még az agyéri vérellátást is lecsökkenti az érszűkület, s teljesen meghülyülök. Anyámmal megígértettem, hogy ha látja, hogy a végső stádiumba jutok, előbb nekem ad be egy injekciót, aztán magának. Szeretnék úgy meghalni, hogy azért még szép legyen az utolsó időszak, ne valami szörnyű vegetáció.

127. oldal

>!
baranyeszter P

Különös érzés: itt Chicagóban, az éjszakai Michigan-tó felett két magyar költő olvassa a verseit, amelyeknek fő mondanivalója, ihletője és célja a magyar nyelv.

119. oldal

>!
baranyeszter P

Nem kívántam más nőt, s ez bizonyos diadalérzettel töltött el, nem az erény diadalérzetével, hanem e szerelem sorsszerűségének örömével. Ugyanakkor persze szomorú is voltam, a monogámiát nem nekem találták ki, és szorongva gondoltam rá, hogy hátha mégsem a szerelem különös és egyszeri csillagállása köt Judithoz, hanem a vénülés.

135. oldal

>!
baranyeszter P

Az utolsó évben háborúságaink nagy része abból robbant ki, hogy Judit gyereket akart tőlem, de csak akkor, ha vállalom, no persze nem a törvényesség szempontjából, mert tudta, hogy úgy vállalom, hanem mint apa, apaszerepben. Nem is a gondot akarta elsőrendben megosztani velem, hanem az örömet, azt érezte volna szegényebbnek nélkülem.

93. oldal

>!
baranyeszter P

Én azt hiszem, az ember olyankor a legidegenebb egy idegen országban, mikor kinéz az ablakon, és semmi jelét nem látja az életnek, még egy macskát, egy madarat sem.

117. oldal

>!
baranyeszter P

Az egész ház tele volt telefonnal: a konyhában nyomógombos, Feri szobájában tárcsás, az előszobában, egy dobozaljzatba süllyesztve cordless, azaz zsinór nélküli, amivel az ember akár szarni is elmehetett.

121. oldal

>!
Szédültnapraforgó 

Az ember annyi mindent kíván, és mikor megkapja, úgy érzi, nem ezt kívánta, nem ezért gyötörte magát. Úgy elszomorodik az ember, mikor egyszerre megkapta azt, amit olyan gyötrődve kívánt.

174. oldal

>!
baranyeszter P

Azóta is mondom, hogy két nagy nemzeti tragédiája volt a magyarnak; az egyik a mohácsi vész, a másik meg amikor a kettő hatvanas rumot négy húszra emelték.

11. oldal

>!
baranyeszter P

Az ember is állat. Vonatkoznának rá az állati lét feltételei, ha nem nőtt volna ki közülük, s nem hitette volna el magával, kényszerből és önámításból, hogy ő már nem is állat.

142. oldal