!

Száraz Miklós György magyar

Miklós György Száraz

1958. május 19. (Budapest) –

Tudástár · 3 kapcsolódó alkotó

Nemférfi
Honlapszarazmiklosgyorgy.hu

Képek 1

Könyvei 29

Száraz Miklós György: Lovak a ködben
Száraz Miklós György: Apám darabokban
Száraz Miklós György: Az Ezüst Macska
Száraz Miklós György: Az álomvadász
Száraz Miklós György: Andalúziai kutyák
Száraz Miklós György: Elpatkolsz, szívem, mint a pinty
Száraz Miklós György: Osztozkodók
Száraz Miklós György: Írd fel házad kapujára…
Száraz Miklós György – Tóth Zoltán: A bujaság története
Száraz Miklós György: ¡Ó, Santo Domingo!

Szerkesztései 3

Száraz Miklós György (szerk.): Fájó Trianon
Gajdos Zsuzsanna – Száraz Miklós György (szerk.): Fiesta
Száraz Miklós György (szerk.): Jaj, hol a múltunk?

Illusztrálásai 1

Miklós György Száraz – Zoltán Tóth: Transylvania

Antológiák 4

Erős Kinga – Bíró Gergely (szerk.): Az év novellái 2021
Illés Andrea – Pók Attila (szerk.): Pillantás Magyarországra
Mészáros Sándor – Erős Kinga (szerk.): NKA 25
Balázs Géza – Minya Károly (szerk.): Nyelvi esszék

Kiemelt alkotóértékelések

Chöpp >!

Száraz Miklós György

Imádom! Nagyon egyéni hangú író. Csodálatos ritmusú zene minden könyve (már amit eddig olvasni volt szerencsém).


Népszerű idézetek

Trixi_Adzoa>!

– De azt, drága gyermekem, jegyezd meg, hogy az élet akkor szép és kényelmes, ha szépen és kényelmesen éljük.

204. oldal

8 hozzászólás
fióka>!

Kurt elmosolyodott, és megkérdezte, hogy ennek a szép földi világnak vajon melyik csücskéből szalasztották apámat. Amikor meghallotta a választ, csodálkozva húzta fel a szemöldökét.
– Magyar? Azt hittem, a magyarokat kitalálta valaki. Homérosz, Cervantes vagy Isaac Bickerstaff. – Apám elmosolyodott, de mielőtt megszólalt volna, Vonnegut folytatta: – Három magyart ismerek. Puskás nincs köztük. Mert amit modern sportnak neveznek, azt nagyobb önbecsapásnak tartom, mint tükörbe nézni, ezért hidegen hagy. Természetesen ismerem Bartók és Kodály urakat, és ismerek itt a szomszédban, az ohiói Toledóban egy pödrött bajszú bácsit. Egy megdöbbentő szerkezetet tol maga előtt a járdán. Egy kerekeken guruló kis kályhát. Azt kiabálja fennhangon: Hungarian turkey! Pedig valójában sült szalonnát árul.

52. oldal, I. fejezet, 9.

25 hozzászólás
szadrienn P>!

– Nagyika – mondtam hangosan –, baj van! Én sosem fogok úgy főzni, ahogyan az anyu, ahogyan te meg ahogy a te nagyid nagyija főzött. És sosem fogok tudni olyan kompótot meg befőttet meg savanyúságot eltenni. És sosem fogok tudni úgy stoppolni, bőrt fényesíteni, olyan csipkét csipkézni. Nagyi! Őszinte leszek. Én sehogyan sem fogok csipkézni! Nem fogok kakast meg jércét nevelni, libát tömni, nem fogok zöld diót és rebarbarát befőzni. Az én kamrámban nem házi kompótok, családi recept szerint készített málnaszörpök, hanem konzervdobozok fognak sorjázni. És hidd el, nagyika, hogy én ezért nagyon, de nagyon szégyellem magam, és nagyon, de nagyon szomorú vagyok. És már nem is téged sajnállak, nem miattad pityergek, hanem magam miatt meg a leendő dédunokáid miatt, mert mi leszünk szegényebbek.
Szerencsére a nagyi nem tagadta meg magát a képzeletemben sem:
– Jézusom, ne lelkizz! – förmedt rám. – Azt mondd meg inkább, hogy hová a fenébe rejthettem már megint a rumot?!

1 hozzászólás
fióka>!

Nagyapámmal nem lehetett unatkozni. Nem lehetett megverni sakkban. Nem lehetett vele végigmenni az utcán anélkül, hogy valami ne történjen. Apámnak olykor nehéz dolga lehetett vele: én feltétel nélkül szerettem. Triviális: nekem olykor apámmal volt nehéz dolgom.

299. oldal, III. fejezet, 12.

Kapcsolódó szócikkek: apa
3 hozzászólás
Chöpp >!

    Mert az apu majdnem minden emberben megtalálta azt a valamit, amihez az az egyetlen ember ért a legjobban. Úgy vélte, hogy mindenki tud valamit, amit senki olyan jól nem tud. Hogy mindenkinek adatott valami, ami csakis az övé. Valami készség, ami miatt a többi embernek tisztelnie kellene.
    – Az a baj – kesergett néha –, hogy sok embernek egy élet sem elég rá, hogy megtalálja magában, mi az a nagy és kivételes tudás, ami csakis az övé. Az emberek többsége ugyanaz után a szekér után fut! Ugyanazt a délibábot kergeti. Ami pedig nem is az övé.

312. oldal

2 hozzászólás
szadrienn P>!

Fájt, hogy nem fáj. Nagyon-nagyon fájt! Minden korábbi gyötrődésem, kínlódásom semmi volt ahhoz a fájdalomhoz képest, amikor rájöttem, hogy én ezt túlélem. Túl fogom élni.

2 hozzászólás
Uzsonna>!

Kedvenc könyv, kedvenc szín, legkedvesebb évszak. Ha megnevezel egyet, az olyan, mintha lemondanál a többiről. Cervantest válasszam Gogol helyett? A korsó habos Dreherért felejtsem el a forró fűszeres bort? Nekem nem egy könyv, hanem a könyv a kedvencem. Nem egy szín, hanem a színek. Az évszakok. A fák. Ma az eukaliptusz, holnap a dió. Tegnap a gránátalma volt. Meg a szil. Kedvenc ételem pedig nincs.

197. oldal Árpád

3 hozzászólás
fióka>!

– Az ember tud felejteni – mondta egyszer. – De ami rosszabbá teszi, az megmarad. Valami keserű, sós lerakódás. Fájdalom és rettegés nem tesznek jobbá. Megváltoztatnak. Más lesz az ember. Rosszabb. Mert nem lehet többé egészen az, amire született. A szabadságából veszít valamennyit. Csak annyit, hogy nem lehet egészen ő.

408. oldal, IV. fejezet, 21.

Tarja_Kauppinen IP>!

Amit nem ismerünk, attól félünk, amitől félünk, arról hetet-havat összehordunk.

59. oldal